A testbeszéd ismerete két szempontból is kötelező anyag egy előadónak.

Egyik oldalról a saját testünk hatékony menedzselése miatt, ami végigkísér az előadások alatt, de különösen az első pár percben lényeges. A testtartásunk, a gesztusaink, az arckifejezésünk szavak nélkül is nagyon árulkodnak, és a hallgatók ezeket a jelzéseket igazabbnak tartják, mint a kimondott szavakat.

A másik szempont, hogy képesek legyünk olvasni a hallgatóságunk non-verbális jelzéseit. A hallgatóink sokkal előbb mutatják a testbeszéd nyelvén, ha valami nem tetszik, ha valamin meglepődnek vagy csak egyszerűen fáznak. Ha képesek vagyunk ezt profin olvasni, akkor az előadásunk élő és reaktív lesz, képesek leszünk együtt gondolkodni a hallgatókkal, ami nagy mértékben garantálja a sikert.

Ennek a “tananyag”-nak az elsajátításában segít Joe Navarro könyve: A Beszédes testek. Joe nem tudományos kutató, tudását az életből szerezte, évtizedeken át FBI ügynökként dolgozott. A könyv olvasmányos formában, sok történettel és képpel tanítja meg mindazt, amire szükségünk van a testbeszéd elemzését illetően.

Az utolsó fejezet története nagyon megtetszett nekem, ezért egy részét szeretném megosztani:

….Szóval a barátnőm éppen egy fotózásra vitte a lányát Gablesbe, ami már órára fekszik tampai otthonuktól. Mivel sosem járt Gablesben, megnézte a térképen merre kell odaautózniuk. Minden a terve szerint ment, ami el nem értek a városba és el nem kezdték keresni az utcanévtáblákat. Ugyanis egyetlenegyet sem találtak. Legalább 20 percen keresztül kocsikáztak névtelen kereszteződéseken és névtelen utcákon át. Végül kétségbeesésükben megálltak egy benzinkútnál és a barátnőm megkérdezte, honnan tudják az idevalósiak, hogy melyik utca , melyik. A kutas meg sem lepődött a kérdésen.

– Nem maga az első aki kérdezi – mondta a helybéli, együtt érzően bólogatva. – Menjen el a kereszteződéshez, aztán meg nézzen lefelé és ne felfelé. Az utcatáblákat 20 centi magasan találja, viharvert kőtömbökre festve, rögtön a padka mellett.

A barátnőm megfogadta a férfi tanácsát és 10 percen belül meg is találta a keresett számot. ……….

Ez a könyv is a jelekről szól. Az emberi viselkedéssel kapcsolatban két fontosabb jeltípust különböztetünk meg: a verbális és a non-verbális jelet.

Az iskolában mindannyiunk megtanulta, hogyan kell megkeresni és felismerni a verbális jeleket. A korábbi analógiánál maradva ezek azok az utcatáblák, melyeket normál magasságban látunk, még egy idegen városban autózva is.  Aztán ott vannak a non-verbális jelek, melyek mindig is elérhetők voltak számunkra, de a legtöbben mégsem tudjuk kifürkészni őket, ahogy a földtől pár centiméterre lévő táblákat sem vagyunk képesek észrevenni, mivel senki nem hívta fel rá a figyelmünket…..

Reményeim szerint a nonverbális viselkedés megértésén keresztül mindannyiunknak mélyebben és tartalmasabban sikerül megragadnia a környező világunkat, mindannyiunk képes lesz meghallani és meglátni azt a két nyelvet, mely egyszerre kimondva és némán, közösen alkotja meg az emberei tapasztalat ingerekben gazdag szövetét.

Szóval ajánlom mindenkinek elolvasásra, hasznos könyv 🙂

dr. Z

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.