A testbeszéd ismerete két szempontból is kötelező anyag egy előadónak. Egyik oldalról a saját testünk hatékony menedzselése miatt, ami végigkísér az előadások alatt, de különösen az első pár percben lényeges. A testtartásunk, a gesztusaink, az arckifejezésünk szavak nélkül is nagyon árulkodnak, és a hallgatók ezeket a jelzéseket igazabbnak tartják, mint a kimondott szavakat.

A másik szempont, hogy képesek legyünk olvasni a hallgatóságunk non-verbális jelzéseit. A hallgatóink sokkal előbb mutatják, ha valami nem tetszik, ha valamin meglepődnek vagy csak egyszerűen fáznak. Ha képesek vagyunk ezt profin olvasni, akkor az előadásunk élő és reaktív lesz, képesek leszünk együtt gondolkodni a hallgatókkal, ami nagy mértékben garantálja a sikert.

.

Ennek a “tananyag”-nak az elsajátításában segít Joe Navarro könyve: A Beszédes testek. Joe nem tudományos kutató, tudását az életből szerezte, évtizedeken át FBI ügynökként dolgozott. A könyv olvasmányos formában, sok történettel és képpel tanítja meg mindazt, amire szükségünk van.

Az utolsó fejezet története nagyon megtetszett nekem, ezért egy részét szeretném megosztani:

….Szóval a barátnőm éppen egy fotózásra vitte a lányát Gablesbe, ami már órára fekszik tampai otthonuktól. Mivel sosem járt Gablesben, megnézte a térképen merre kell odaautózniuk. Minden a terve szerint ment, ami el nem értek a városba és el nem kezdték keresni az utcanévtáblákat. Ugyanis egyetlenegyet sem találtak. Legalább 20 percen keresztül kocsikáztak névtelen kereszteződéseken és névtelen utcákon át. Végül kétségbeesésükben megálltak egy benzinkútnál és a barátnőm megkérdezte, honnan tudják az idevalósiak, hogy melyik utca , melyik. A kutas meg sem lepődött a kérdésen.

– Nem maga az első aki kérdezi – mondta a helybéli, együtt érzően bólogatva. – Menjen el a kereszteződéshez, aztán meg nézzen lefelé és ne felfelé. Az utcatáblákat 20 centi magasan találja, viharvert kőtömbökre festve, rögtön a padka mellett.

A barátnőm megfogadta a férfi tanácsát és 10 percen belül meg is találta a keresett számot. ……….

Ez a könyv is a jelekről szól. Az emberi viselkedéssel kapcsolatban két fontosabb jeltípust különböztetünk meg: a verbális és a non-verbális jelet.

Az iskolában mindannyiunk megtanulta, hogyan kell megkeresni és felismerni a verbális jeleket. A korábbi analógiánál maradva ezek azok az utcatáblák, melyeket normál magasságban látunk, még egy idegen városban autózva is.  Aztán ott vannak a non-verbális jelek, melyek mindig is elérhetők voltak számunkra, de a legtöbben mégsem tudjuk kifürkészni őket, ahogy a földtől pár centiméterre lévő táblákat sem vagyunk képesek észrevenni, mivel senki nem hívta fel rá a figyelmünket…..

Reményeim szerint a nonverbális viselkedés megértésén keresztül mindannyiunknak mélyebben és tartalmasabban sikerül megragadnia a környező világunkat, mindannyiunk képes lesz meghallani és meglátni azt a két nyelvet, mely egyszerre kimondva és némán, közösen alkotja meg az emberei tapasztalat ingerekben gazdag szövetét.

Szóval ajánlom mindenkinek elolvasásra, hasznos könyv 🙂

dr. Z

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.