Biztosan Ti is találkoztatok már azzal a jelenséggel, amikor meghallgattok egy előadást és utána átgondolva volt egy nehezen megfogható hiányérzetetek. Miről is szólt ez az előadás? Mit is akart mondani az előadó? Milyen úton haladtunk?

Ezeknél az előadásoknál furcsává válik az előadás “test”-e,  olyan szétfolyós biomassza lesz. Kicsit mögé nézve azt mondhatjuk nincs GERINCE az előadásnak. Márpedig a fejlettebb létformáknak alapja a gerinc megléte.

A prezentációk esetében ez a gerinc a prezentáció KULCS üzenete. Ez tartja az egész felépítményt, ha ez nincs, akkor nem lesz tartása. Ennek egyértelműnek, tisztának és szerintem legfőképpen egyszerűnek kell lennie. A javaslatom mindenkinek, aki előad, hogy mindig írja le magának, mit akar eljuttatni a hallgatósághoz, mint kulcsüzenet.

És akkor építkezzünk tovább. Ha megvan a gerinc, akkor jöhetnek a bordák. Ez nem más, mint a kulcsüzenetet alátámasztó üzenetek, melyek gyakran érveket, meggyőző tényeket takarnak. A bordáknak kapcsolódnia kell a gerincoszlophoz, lehetőleg szabályosan, jól felépítetten. Így van ez a érvek esetében is. Ha az egyik érv hiányzik vagy nem jó, akkor még nem dől össze a rendszer – nem úgy, mint a kulcsüzenetek (gerinc) esetében.

És mi a szerepe a húsnak, vérnek?

Ez az ami körülöleli és élővé teszi a rendszert. Ha ez nincs, akkor csupán egyszerű csontvázról beszélünk. Azt meg nem szeretjük, sőt néha egyenesen félünk tőle. A prezentációk esetében ez azt jelenti, hogy az üzeneteket mind verbálisan, mind vizuálisan tudnunk kell jól megfogalmazni, hogy a hallgatóság számára érdekes, változatos, érthető legyen a mondanivalónk. Élővé kell tennünk.

Milyen tanulságokat vihetünk ma magunkkal ebből az analógiából?

  • Mindig készítsünk logikai vázat (vázlatot) az előadásaink előtt
  • Fogalmazzuk meg az érveket és tényeket, melyek alátámasztják a vázat
  • Az érveket jelenítsük is meg a hallgatóság igényeinek megfelelően.

dr. Z

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.