történet hatása agyra

Jeges csend és sötét van. A moziban ülsz több tucat emberrel, akiket hozzád hasonlóan kiver a víz, mert a szóban forgó jelenetben James Bond az épület szélén áll, miközben háta mögött liheg az ellenség. A több tucat néző agyi aktivitását tekintve egy tudományos megfigyelő inkább egy neurális balettet látna épp, amelyben a történetsor megváltoztatja az emberek agyának aktivitását. De hogy jön mindez és a sztorik hatalma a te előadásod sikeréhez?

 

Jó néhány üzletember felfedezte már a történetmesélés gyakorlati értelemben vett erejét – megfigyelték, hogy a jól megépített narratíva „kényszerítő hatású” lehet (döntéshozatalnál is). De a közelmúltban végzett tudományos kutatás sokkal finomabb infót ad arról, hogy a történetek hogyan változtatják meg attitűdjeinket, hitünket és viselkedéseinket.

 

Egy jó sztori nem csupán emlékezetessé teszi önmagát, és élményt ad; de téged is megváltoztat

Ezért von egy-egy film is annyi embert egyszerre a hatása alá.

A moziból kijövet pedig még a kávéd elfogyasztása során is a film üzenete, jelenetei, érzelmi hatása alatt érzed magad. De megfigyelhető mindez egy politikai beszéd, vagy egy retorikai előadás után is. (Ha az előadó jól végezte dolgát.)

Paul Zak kutatása feltárja, hogy a történetek hogyan alakítják az agyunkat, összekapcsolnak akár fél tucat idegent is egy időre és játszi könnyedséggel elmozdítanak minket egységesen az empátia irányába.

(Paul Zak a Neuroökonómia Tanulmányok Központjának alapító igazgatója és a Claremont Graduate University gazdasági, pszichológiai és menedzsment professzora, valamint a „The Moral Molecule: The Love and Prosperity Source” című szerzője. Ebben a TEDX előadásban Paul Zak elemzi az erkölcsi viselkedés kémiai alapját is.)

Egy nemrégiben elvégzett elemzés – egy, a forgatókönyvírás stratégiáját tartalmazó könyvben – mutat rá a tipikus  „hősút” történeteire, melyet a hollywoodi filmek több mint felének alapját képezik, sőt számtalan fikciós és nonfiction (nem fikció) könyv alapsztoriját is.

De ez a szerkezet a legnépszerűbb TED beszélgetés többségében is jelen van.
A filmek, a TV-műsorok és a könyvek mindig tartalmazzák azokat a „horgokat”, amelyen végül a figyelmünk fennakad.

 

De miért vonzzanak minket a történetek és milyen a jó sztori?

Miért mozdítanak bennünket a könnyekre, miért változtatják meg az attitűdjeinket, véleményünket és viselkedésünket?

Sőt, akár inspirálnak minket.

 

És gyakran miért „változtatják meg az agyunkat”? 

 

Egymásnak csupán idegenekből álló közösség esetén a történet kiváló eszköz lehet arra, hogy fontos információkat és értékeket továbbítson az egyéntől (közösségtől) egy másikhoz.

A személyes és érzelmileg kötődést létrehozó történetek emlékezetesebbek, mint csupán a tények sorozata.

 

A neurolingvisztika letaglózó állítása szerint, ha egy halom száraz adatot öntünk a hallgatóságra, akkor az célirányosan a hallottak értelmezésére fog figyelni.

 

(A neurolingvisztika az emberi agyban lévő idegi mechanizmusok tudománya, melyek irányítják a nyelv megértését, produkcióját és elsajátítását).

 

A jól elmesélt személyes történetek hatásai – a sztorik hatalma – azonban az agyban beindítják az oxitocin-szintézisét, ezt pedig empátianövelő hatással bír.

Az oxitocin akkor keletkezik, amikor bizalommal vagy kedvességgel vagyunk valami iránt, és másokkal való együttműködésre ösztönöz minket. Ezt az empátiát a mások érzelmeit megtapasztaló képesség fokozásával érjük el.

Az oxitocin hatalmas szerepet játszik az emberek közti bizalom előmozdításában is, mert egyik bizalmi cselekvés serkenti az oxiotikus felszabadulást, amely nagylelkűséget hoz létre, ami nagyobb bizalomadásra ösztönöz.

 

Ezért hívja Zak az oxitocint „az erkölcsi molekulának”, és miért ne lenne ez fontos a piacon, ahol erényes magatartás szükséges ahhoz, hogy egy üzlet zökkenőmentesen működjön?

 

Ez teszi hatékonnyá a történetet

A hatékony történetnek két fő szempontja van.

  • Először is meg kell ragadnia és tartania a figyelmet.
  • A második dolog, ami egy hatékony történetet jellemez, hogy az a karakterek világába „szállít minket”.

 

Ahhoz, hogy motiválni tudjunk másokat, a történetnek a narratíva során először meg kell szereznie majd tartania a figyelmet, méghozzá a feszültség fokozásával.

Ha a történet képes megteremteni ezt a feszültséget, akkor valószínű, hogy a figyelmes hallgatók azonosulni fognak a történetben található karakterek érzelmeivel, és annak meghallgatása után is a karakterek érzéseit és viselkedését fogják magukban hordozni.

A figyelmet viszont nem könnyű megszerezni.
A közönség figyelme megőrzésének sikeres módja a történet feszültségének folyamatos növelése.

 

Hogyan fog…?
Milyen erőforrásokra támaszkodik, hogy…?

Miként fog kijutni…?

 

Az agyban a figyelem fenntartása ilyenkor olyan testi megnyilvánulásokat hoz magával, ami az izgalom jeleit mutatja: a szív és a légzés felgyorsul, és stresszhormonok szabadulnak fel.

 

Érzelmileg pedig rezonálni kezdünk a történet karaktereivel.

A narratológusok ezt „közlekedésnek” vagy „szállításnak” nevezik. Azaz a hallgatóség agyában ugyanazon folyamatok zajlanak le, mintha ők is a sztori helyszínén és szituációjában lennének jelen.

 

Az agy szimulációkat futtat le.

Ahelyett, hogy a száraz adatok rendszerezgetésével töltené az idejét, helyette az agy elképzeli az adott helyzetet. Amikor történetmesélés közben bizonyos agyterületek aktiválódnak, a hallgatóságnál is ugyanezek a területek lépnek működésbe.

„Ugyanazon a rádiófrekvencián leszel te és a hallgatóságod minden tagja.” Tehát a tükröződés során nemcsak egymáshoz hasonló agyi aktivitást mutatnak majd a hallgatóság tagjai, de a történetmesélőjéhez is hasonlót.

 

Az érzelmi szimuláció az empátia alapja.

 

Amikor az agy szintetizálja az oxitocint, az emberek megbízhatóbbak, nagyvonalúbbak, együttérzőbbek lesznek.  Az oxitocin érzékenyebbé tesz bennünket körülvevő szociális jelek fogadására is. Sok esetben a szociális jelek motiválnak minket arra, hogy segítsünk másoknak; különösen, ha a másik személynek szüksége van segítségünkre.

Ha előadásoddal „hatni szeretnél” a közönségedre, akkor használd a történetmesélés eszközét, hogy a történettel megspékelt előadásod során figyelmet szenteljenek a történetnek és felszabaduljon bennük az oxitocin.

 

De nem minden sztori hat ránk egységesen

Mert a narratív elméleti szakemberek szerint létezik olyan, hogy egyetemes történetszerkezet. Tehát nem minden történet tartja meg a figyelmünket, és nem minden történet „szállít” minket a karakterek világába.

 

Minden érdekes történetnek ugyanis van egy drámai ívnek hívott szerkezete.

Ez a szerkezet újdonságokkal és meglepődésekkel kezdődik, majd a sztori növeli a feszültséget, amivel a karaktereknek meg kell küzdeniük (gyakran a múltbeli kudarc vagy válság miatt). Ezek idővel csúcsponthoz vezetnek, ahol a karaktereknek mélyen be kell nézniük magukba, hogy leküzdjék a fenyegető válságot.

És miután ez az átalakulás megtörténik, a történet megszűnik.

 

Milyen gyakorlatias szerkezeteket követhetsz, hogy sikeres történetmesélő lehess? Itt írtam róla bővebben. 

 

A történetek során mi magunk is belenézünk önmagunkba, hogy változtassunk valamin, vagy jobb emberekké váljunk. Ezek során először a másikkal lépünk érzelmileg kapcsolatba, ez pedig boldogabbá tesz bennünket.

Egy nemrégiben végzett kísérletben 16 közszolgálati hirdetést tekintettek meg a résztvevők az Egyesült Királyságban, amelyeket különböző jótékonysági szervezetek készítettek.

A kísérlet során adományokat használtak a kiemelt jótékonysági szervezeteknél a hirdetések hatásának mérésére.

A kísérlet egyik változatában a résztvevőknek szintetikus oxitocint adtak az orrba helyezve, mely egy óra alatt éri el az agyat. Az eredmény: 56 százalékkal több pénzt adományoztak, mint azon résztvevők, akik esetében csak placebót alkalmaztak.

 

Miért vedd elő az előadásod során a történetmesélés eszközét?

Amikor listákkal és adatokkal zsúfolt PowerPoint-prezentáció áldozata lesz a közönséged, az agyuk olyan részei aktiválódnak, mint a Borca-terület (agy motoros beszédközpontja), illetve a Wernicke-terület (hallott beszéd értelmezésért felelő agyi terület).

 

A száraz adatok során a hallgatóság célirányosan csak a hallottak értelmezésére fog figyelni. Neked az előadásod során azonban nem elsősorban a logikára kell hatnod: az érzelmeket szeretnéd aktiválni.

 

A döntéseink számos részéhez szükséges az érzelem.

Az idegi ingerületátvivő, a dopamin felel ugyanis az örömérzetért. Ez segít részletesebben emlékeznünk. Egy jó sztorival jutalmazod is a hallgatóságot.

Ezért a történetek iránti nyitottság jutalom és jutalom iránti vágyakozás is egyben. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi fog történni. A történeteken keresztül értjük meg a világot, és így lehet ránk hatni.

 

 

„Az érzelmi tartalmú karaktervezérelt történetek a kulcsfontosságú pontok és infók tökéletesebb megértéséhez vezetnek, és lehetővé teszik ezek eredményesebb visszaidézését. Emlékezetessé tesznek.„

 

Ez azonban a szabványos PowerPoint prezentációra atombombát küld – jól sejted.

Ezért kezdj minden előadást, prezentációt akár egy lenyűgöző emberi történettel. Miért választják az ügyfelek az általad javasolt projektet? Hogyan változtatja meg a világot vagy javítja az életet a terméked? Hogyan érzik magukat az emberek, amikor befejeződik nálad a projekt?

Ezek azok az összetevők, amelyek meggyőzővé és emlékezetessé teszik a száraz információt is egy ppt-ben.

Sőt, azok az előadók érik el az igazi TEDx szintet a színpadon is, akik az igazi belsőjüket teljesen őszintén képesek átadni, így valójában nem is előadnak, csak adnak. Az előadásod akkor ragadja majd meg elemi szinten a hallgatóságot, ha érzelmi reakciót váltasz ki belőle. A történetekkel elsöprő sikert arathatsz.

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.