Az emlékezetesen eredeti előadások titkai Reisz Róbert tolmácsolásában

„Három hónap kőkemény és tudatos felkészülés, Interstellár zenére ihletve futás közben, szó szerint megírva akár 50 percet ” – Reisz Róbert beavatott egy profi előadó felkészülési titkaiba”

Mindig is érdekeltek a legprofibb, karizmatikus előadó szakmai titkai. Új sorozatom célja, hogy személyes interjúkon keresztül megismerjük a legjobb fogásaikat, a titkos ritusaikat, a rejtett nehézségeiket és talán a karizmájuk alapját is.  Az embert és a belerakott munkát szeretném feltárni a színvonalas előadások mögött. Egy kedves ismerősöm – Bolya Imre – még könyvet is kezdett írni a témában. Fontos számomra, hogy ne csak a „sztár”-okat – azt a -8-10 embert  aki minden konferencián előad – mutassam meg, hanem kevésbé ismerteket is. Csak olyanok kerülhetnek azonban ide, akikért vállalom a személyes felelősséget, ha meglátjátok őket egy konferencián

A sorozat célja az is továbbá, hogy kiderítse létezik-e előadói karizma, és hogy a személyes karizma elválasztható-e az előadóitól azaz fejleszthető-e külön. 

Első alanyom rejtőzködő életmódot folytat:-). Reisz Róbertet bármikor láttam előadni, mindig kiemelkedett sajátos a gondolataival, előadásmódjával.  Nálam benne van az eső három „legeredetibb előadó” listájában. Öröm volt megismerni a titkait, mert én magam is sokat tanultam belőle.

Előkészítés: „Három hónap mire minden részlet a helyére kerül, és a 0. napon, azaz a konferencia napján el tudom érni a csúcspontot.”

Szerencsére elmondható, hogy napjainkban a konferencia szervezők már jó előre végiggondolják, hogy mikor, hol, milyen konferenciát fognak rendezni. Van, aki már egy évre előre tudja a részleteket. Ez nagyban megkönnyíti az előadó munkáját, hisz így több hónap is a rendelkezésünkre áll, hogy alaposan felkészüljünk. Miért írom ezt? Nekem a visszaszámlálás három hónappal az előadás előtt kezdődik. Három hónap mire minden részlet a helyére kerül, és a 0. napon, azaz a konferencia napján el tudom érni a csúcspontot.

Így néz ki a három hónapom felosztása:

  • 2 hét az ihlet megérkezése
  • 2 hét a téma vázlatának kidolgozása
  • 4 hét kutató munka, végső anyag összeállítása és közben a ppt elkészítése.
  • 4 hét gyakorlás, és közben a terep, felszerelés előkészítése
  • Előadás

És akkor nézzük részletesen a fenti pontokat:

Ihlet: „Nos, mindenkinek máshol jön meg az ihlet :-). Nekem speciálisan a reggeli futásaim közben”

Általában minden reggel 5:00-kor elmegyek futni a szabadba, télen terembe. Egy órát futok, és a 20. perc környékén elkezdenek cikázni a gondolatok, az ötletek. A baj csak az, hogy mire befejezem a futást a legtöbb jó ötletet elfelejtem. De egy-egy ötlet megmarad, és így kettő hét alatt lesz 14-20 jó ötlet. Ez már elég táptalaj a további ihletnek. Legnehezebb a cím megtalálása. Egy jó cím, olyan, mint egy nyaklánc szála, fel lehet rá fűzni az egész előadást. Általában összeírok fejben 10-15 címet, majd az egészet kitörlöm, és egy teljesen más megközelítésből adom meg a végső címet. Olyan címre van szükség, ami minden további marketingtevékenység nélkül is képes meghívni a vendégeket. Mikor a teremben futópadon futok, akkor bekapcsolom az LCD kijelzőn a Youtube-ot, és előadásokat nézek hang és felirat nélkül. Csak a gesztikulációkat nézem, megnézem, hogy az aktuális témámhoz melyik stílus illene a legjobban. Olyan ez, mint amikor a hölgyek egy bálba mennek, és divatlapból választják ki a megfelelő nagyestélyit. Az ötletek összeírásához Vangelis, Kitaro, Jan Michael Jar zenét használok,

de bevallom, hogy 2014 óta szinte mindig az Interstaller zenéjét hallgatom.

Témavázlat

A témavázlatot jelentősen befolyásolja az előadás hossza, vagyis a rendelkezésre álló idő. Mikor még teljesen kezdő előadó voltam beleálltam 2 órás előadásba. Teljesen felesleges. Ami számomra a legmegfelelőbb hossz, az a 45 perc és/vagy 25 perc. Nem tudom miért. Azt vettem észre, hogy ezekbe az időintervallumokba tudom beletenni az összes gondolatom, és talán így válnak kerekké az előadásaim.

A témavázlat azt jelenti, hogy flipchart papírra filccel megtervezem a ppt-t. Konkrétan elkezdek rajzolni, mint egy gyerek.

Minden egyes ihletett gondolatnak, ami már le van írva, megkeresem a megfelelő sorrendet, és a kockák mellé leírom a gondolatot. Van olyan ppt-m ami 85 diából áll:-) Egyébként teljesen felesleges, de ennek ellenére képes vagyok lekötni vele a figyelmet akár kettő órára is (toalett szünet nélkül:-)). Úgy érzem, hogy a ppt tudásom már nevezhető fél profinak, elképesztő jó animációkat tudok készíteni. Sőt ppt-ből már készítettem konkrét marketing filmet startup cégnek. Volt egy kis idő mire rájöttem, hogy előadáson teljesen felesleges ez a ppt attrakció, csak elviszi a figyelmet rólam. Egy kép, egy érzelmet kifejező kép bőven elég. Az viszont fontos hogy a kép felbontása jó legyen.

Kutató munka: „Nem hiszek a rögtönzött előadásokban. Hogy látom a képet és majd beugrik róla az, hogy mit akartam mondani.”

A témavázlat adja, hogy melyik általam olvasott könyveket kell ismét fellapoznom és kijegyzetelnem. Bár az igazat megvallva, én minden könyvet úgy olvasok, hogy olvasó naplót írok belőle, hátha egyszer kell majd az előadáshoz. Így már eleve könnyebb dolgom van. Igaz, hogy így sokkal kevesebb könyvön tudom magam átrágni. Azért olvastam már eleget, hogy bőven megéljek belőlük, de alázatosan tisztában vagyok azzal, hogy ez igen csak a jéghegy csúcsa. Pont nemrég számoltam össze, hogy a polcaimon van 63 db könyv, amit 2-3 éven belül ki szeretnék olvasni, természetesen napló készítéssel. Na de hát ez csak terv J.

Mikor megvan az irodalom és a jegyzetek, akkor jön az a rész, hogy összefésülöm saját megélt tapasztalataimmal. Amelyik gondolatot nem éltem meg, azt kidobom, mert az nem az enyém. Ami nem az enyém, azt nem lehet hitelesen előadni, az csak és kizárólag izzadságszagú lesz. És az még a leghátsó sorban is érződni fogJ.

A végső anyagot szóról szóra leírom. Nem hiszek a rögtönzött előadásokban. Hogy látom a képet és majd beugrik róla az, hogy mit akartam mondani. Egy rossz látvány, egy téves lapozás, egy kis hangzavar a nézőtéren, egy nem kedves nézői gesztus…stb., mind-mind olyan zavaró tényező, ami képes leblokkolni az előadót. Ha az előadás bennem van, akkor szinte már motorikusan jön belőlem a szöveg, még akkor is, ha esetleg paradicsommal dobálnak meg (kivéve, ha szájba megy). Az meg számomra teljesen elfogadhatatlan (most már), hogy szöveget írjak a diára, amit felolvasok. Az inkább felolvasó est, mint előadás.

Egy A4-es oldal lassú, tagolt, érthető elmondása 5 perc. Ezt kell felszoroznom a rendelkezésre álló idővel, és megvan az anyag hossza. Egy 18 perces TED féle előadás kb 3,5 A4-es oldal.

Mint említettem a 8. hét végére elkészül a komplett ppt, ami már összhangban van az írott anyaggal is.

Gyakorlás: „Mikor ki van nyomtatva a teljes anyag, az bekerül a táskámba, ki van nyomtatva az asztalomra, az ágyam mellé, és le van töltve a telefonra”

Mikor ki van nyomtatva a teljes anyag, az bekerül a táskámba, ki van nyomtatva az asztalomra, az ágyam mellé, és le van töltve a telefonra. Minden egyes A4-es oldalra 2 napot szánok. Konkrétan bemagolom. Minden szabad percet megragadok és magolok. Orvosi rendelőben, hivatali váróban, izgalmas céges értekezleteken J. Ebben az is érdekes, hogy amikor az előadást tartom, akkor az adott szöveghez felugrik az a hely, az a kép, ahol azt a pár sort megtanultam. Ez is segíti a memorizálást. Mikor minden oldal megvan, akkor naponta 1-2 órát gyakorlom úgy, hogy otthon felmondom hangosan magamnak. Tükröt is használok. A legtöbbször meg is döbbenek magamon J. Azért fontos nagyon sokat mantrázni a szöveget, mert a lámpaláz jelentősen blokkolhatja az emlékező képességet.

Hogy miért is van egy embernek lámpaláza? Nos, készítettek egy felmérést, hogy mitől fél legjobban az ember. A nyilvános szereplés megelőzte a halálfélelmet…..szerencsétlen előadók…..Ennek a ténynek a gyökerei egészen az ősközösségig nyúlnak vissza, na de ez már meg egy előadásom anyaga :-). Az előadás előtti napokban, napi 4-5 alkalommal kompletten előadom magamnak az anyagot.

Mindeközben megvizsgálom a terepet, ahol a konkrét előadás lesz.

Ha tudok, akkor elmegyek a helyszínre, ha nem, akkor megnézem a szálloda képgalériáját. Elképzelem magam a teremben, hogy hol fogok állni, milyen lesz a világítás, odaképzelem a hallgatóságot.

Ezen felül pontosan megtudakolom, hogy milyen technika lesz a teremben. Nem szeretek kockáztatni. Egy félresikerült világítás, egy rossz hangosítás, a fullasztó meleg, vagy a pingvinek jelenléte a teremben nem sok jóval kecsegtet. Előadóként szeretem kézben tartani az összes olyan tényezőt, ami a hallgatóság érzékszerveire van hatással.

A nulladik nap: „Korai kelés, és csak vizet fogyasztok. Előadásig semmi evés, csak utána.”

A nulladik nap előestéjén minden ki van készítve a szobámban: technikai eszközök, ruházat, minden segédlet. Korai kelés, és csak vizet fogyasztok. Előadásig semmi evés, csak utána. Semmi speciális szokásom nincs. A helyszín nyitására már ott vagyok, amikor még csak a rendezvényszervező cég van ott. Amint belépek a tetthelyre, rögtön ellenőrzöm a technikát, a technikust. Felállok pár percre a színpadra. És ekkor előveszem az eddigre már rongyos papírjaimat, és ismét előadom magamban egy-két alkalommal, idő függvényében.

A lámpaláz egy érdekes kérdés. Ahogy egyre több előadást tartok, egyre magabiztosabbnak érzem magam. Egészen az előadás napjáig. Ott konkrétan, pont úgy liftezik az összes szervem, mint az első előadáson. Én még nem találtam meg a módszert, hogy ezen mivel tudok felülkerekedni, de rájöttem, hogy nem is akarom. Hisz a lámpaláznak is van pozitív oldala. Például sok esetben segít az összpontosításban (persze van, amikor pont az ellenkezője az igaz).

Egy biztos, a lámpaláz fordítottan arányos a gyakorlás mennyiségével. Ezért is kell rengeteget gyakorolni.

Mi az, ami tapasztalatom alapján feltétlenül kell egy előadásba:

  • Humor: én általában öngúnyt alkalmazok, de szeretem még a szarkazmust, vagy ismeretlen humoros idézeteket, ilyen például a skandináv falfirka gyűjteményem („ Az életben nincsenek győztesek, csak olyanok, akik megúszták a dolgot”).
  • Egy-egy sztori, de ez kötelező elem, egy kis személyes élmény
  • Filozófikus gondolatok
  • Kvíz játék, kikérdezés a hallgatósághoz (addig is pihenni lehet)
  • Egy-egy érzelmes video, Egy-egy humoros video
  • Legyen gondolat folyam, úgy szoktam mondani, hogy a közönséggel együtt egy gondolatfűzért készítünk.
  • Elgondolkodtató képek

Mi a célom? Hogy abban az x percben mindenki kizökkenjen a mindennapi mókuskerékből. Képesek legyenek együtt utazni velem. Legyen egy olyan elem az előadásomban, amit haza tud vinni, és a következő egy-két napban rágódhat rajta.

Legyen szórakozás, legyen újdonság, amit alán még nem hallott a kedves hallgató, vagy hallott, már gondolt is tá, csak nem ebben a megközelítésben.

Meglátásom szerint egy előadás akkor lehet sikeres, ha az előadó magáénak érzi. Többször kapok jó tanácsot, hogy mit emeljek be, mit hagyjak ki, de egész egyszerűen nem megy. Pedig a tanács jó, velem van a baj. Ha módosítanom kellene a kész anyagomon, azt már nem érezném a magaménak, és az nagy baj lenne. Valószínűleg belebuknék.

A színpadon gyakorlatilag megszűnik számomra a világ. A szemeim valóban kifelé néznek a koponyámból, de nem látok semmit. Ezért is van az, hogy sokszor elfelejtek lapozni. Az előadás második felében kezdem érzékelni a külvilágot. Tapasztalatom épp ezért az is, hogy a kézi mikrofon nem a legjobb megoldás, mert sokszor leeresztem a kezem. A headset a leghatékonyabb. A presenter épp elég eszköz a kézben, amin babrálni és elrontani lehet. Nincs szükség több veszteségre.

A legnehezebb előadásom 2016-ban volt, mikor felelőtlenül bevállaltam egy 60 perces értékesítési előadást egy cégnek este 20:00-kor vacsora után. Én jobban vártam a végét, mint a hallgatóság.

A hallgatóság a sört kívánta és engem a fenébe, én pedig abban reménykedtem, hogy tűzriadó lesz a szállodában. Előadás végére 5 kg-ot fogytam, és habzott a hátam.

Mindennek megvan a maga ideje. Az értékesítési előadásé nem ez 🙂

Előadás után érdekes a vendégek reakciója. Ha szerintem nem volt profi az előadás, akkor többen jönnek oda, mint amikor szerintem sikerült, amit elterveztem. Fene se tudja, hogy miért van ez így?! Ennek ellenére elkérnek 25-30 névjegykártyát. Ebből 8-10 vendég vissza is hív, jelez, majd kb. 4-5 meghívást kapok újabb előadásokra, hogy előröl kezdhessem az izgalmas felkészülést. Egy biztos, hogy mikor vége az előadásnak, akkor elkezdem sajnálni, hogy vége. Kicsit üresnek érzem magam, de szerencsére ez a következő felkérésre már el is múlik.

Most kettő előadáson dolgozom, az egyik a dolgozói motivációval kapcsolatos, a másik, és egyben a hozzám legközelebb álló a Buddhista közgazdaságtannal kapcsolatos.

A motivációs előadás 50 perces lesz, és egy érdekes aspektusból mutatom be, hogy tapasztalatom alapján mi az, ami működhet, ha motiválni akarjuk munkatársainkat ebben a felgyorsult, digitalizált és humánerőforrás szegényes világban. A Buddhista közgazdaságtan 60 perc körül várható, de lehet, hogy leviszem 45 percre. Ebben bemutatom a jelen gazdasági folyamatok fenntarthatatlanságát és egy lehetséges másik utat. Nyilván ezek a buddhista gondolatok nem az én személyes tapasztalataim lesznek, de az biztos, hogy mélységesen egyetértek ezekkel a gondolatokkal. Én már most élvezem 🙂

Köszönjük szépen Robi!

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel!

Gyakorlatias, azonnal használható prezentációs tippek az e-mail-fiókodba. Kéred?

Blog feliratkozás

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük