Ma egy ügyfelemnél raktunk össze egy nagy, 150 fős céges prezentációt.
Az előkészítés kérdései között megkérdeztem, hogy mikor fognak előadni. A válasz indított ennek a bejegyzésnek a megírásra.
A válasz a következő volt: Választhattunk, ezért mi leszünk a második előadó, mert az elsőről még sokan elkésnek, a másodiknál pedig még elég frissek.
Első gondolatom ennek kapcsán az volt, hogy melyek a ROSSZ helyek. Kettőt könnyű azonosítani.
Az első az utolsó előadás:-). Főleg egy több napos konferencia esetében. Ilyenkor az előadónak mindent feljebb kell tekernie, hiszen a hallgatók már lélekben hazafelé utaznak.
A második klasszikusan nehéz rész az ebéd utáni előadás. Ez a leghálátlanabb. Ez esetben meg kell őket mozgatni, energiákat kell berakni a terembe. Kérdezni, mozogni, játszani a hangunkkal és folyamatosan figyelni a hallgatóságot, reagálni. Introvertáltaknak finom öngyilkosság és önbizalom csökkentés.
Aztán ott van az első előadás. Már tudjuk, hogy erről sokan elkésnek. Az előadónak ebben az esetben az egyik legnagyobb a felelőssége. Ő adja meg az alaphangot, ha ő unalmas, gyenge, akkor a többieknek is nehezebb lesz fenntartani a figyelmet.
Ez már konferenciaszervezőként is hasznosítható, hiszen a fentiekben meghatározott pontok a kritikusak az előadók kiválasztásánál.
Összefoglalva: Ha van lehetőségünk választani, akkor legyünk a 2. előadás. Ha nincs, akkor legyünk tisztában a nehezebb időpontokkal és készüljünk az itt felmerülő veszélyek elhárítására.
dr. Z
0 válasz