A mai nappal új sorozatot indítok. A tavaly áprilisban elindult Pestbeszéd Retorika Klub ésa többi csapat egyes beszédeit osztom meg veletek.

Az első beszédet, amit elolvashattok  Tar Adrienn tartotta, aki a klub oktatásért felelős alelnöke.

A beszéd ún. 4. beszéd, aminek célja, hogy az előadás közben minél több metafórát, nyelvi eszközt használjunk. Jó olvasást mindenkinek. Igérem megéri.

Íme:

toastmastersKapcsolataink flórája és faunája

Az állat- és növényvilágra jellemző számos kifejezést használunk a mindennapi nyelvben. Gondoljatok csak bele! Milyen gyakran hívjuk segítségül az állatokat, növényeket az emberi tulajdonságok beazonosításához! Milyen gazdagon merítenek ebből a világból szólásaink, közmondásaink! Szókincsünknek ebbe a szeletébe szeretnék betekintést adni, méghozzá a párkapcsolatok fejlődési szakaszait áttekintve, kezdve a megismerkedéstől, a kapcsolat tündöklésén át annak bukásáig, vagy a szerencsésebb végkifejletig. Csapjunk is a lovak közé! Avagy: lássuk a medvét!

Miről álmodik a lány? Mi kell a nőnek/férfinak?

A nők jó ideje ábrándoznak a fehér lovon érkező hercegről, aki sudár, mint a jegenye, bivalyerős és oroszlánszívű. Izgalmas lehet egy fekete bárány is.

Milyen ne legyen a férfi? Fontos a külső (ne legyen karfiolfülű, krumpliorrú). Hiába jóképű, egy ágról szakadt királyfi nehezen rúghat labdába. Fontos a belső is: lehetőség szerint vidám természetű legyen, semmiképp se nézzen ki úgy, mint aki citromba harapott.

A férfiak álmaiban a gazella termetű, darázsderekú, fokhagyma fenekű nő jelenik meg. A hölgy lehet ébenfekete hajú vagy búzaszőke. Vonzó lehet a gesztenyebarna, mandulavágású szem. A nő bőre legyen bársonyos, mint a hamvas barack. Ha a gyümölcsöknél tartunk: a nő lehetőség szerint se körte- se alma alakú ne legyen, a narancsbőr szintén messziről elkerülendő. Illatozzon, mint egy virágszál.

Ez az ideál természetesen ritka, mint a fehér holló.

Nézzük egy kapcsolat alakulásának szakaszait: a megismerkedést, a közös élet kezdetét, és a bonyodalmakat.

Megismerkedés

Hősünk zenés-táncos rendezvényen ismerkedik. Már a ruhatárnál, a kígyózó sorban várakozók között észreveszi élete párját: földbe gyökerezik a lába, szinte kocsányon lógnak a szemei. A hölgy az est első felében petrezselymet árul, de amint felcsendülnek az örökzöld slágerek, ő is a táncparketten terem. Kökényszemeinek sugarát hősünkre veti, akivel madarat lehet fogatni a boldogságtól.

Közös élet

Hőseink összekapcsolják életüket, fészket raknak, kilenc hónap múlva jön a gólya. A paradicsomi állapotokat azonban fenn kell tudni tartani. Hogy ne legyen kérészéletű a kapcsolat, vegyük sorba, mire érdemes figyelni. Kihívások a kapcsolatban: életritmus, temperamentum, a mindennapok.

Biológiai ritmus, személyiség

Gondot okozhat, ha máshogy ketyeg a biológiai óra. Nem mindegy, hogy éjjeli baglyok vagy hajnali pacsirták vagyunk. Nem szerencsés, ha túlságosan eltérő személyiségek találkoznak: egy begubózó, halvérű, mimóza vagy csigalassú társ nem biztos, hogy jól kijön a másikkal, aki majomszeretettel csüng élete párján.

1.Munkamániás

A munkához való viszonyt is érdemes vizsgálni. Az álmoskönyv szerint nem jelent semmi jót, ha az egyik fél szorgos, mint a méh, míg a másik várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön. A lusta társ egy kis noszogatás után előbújhat az odújából. Vállalkozásba kezd, bízik abban, hogy kifogja az aranyhalat, de legalább is az aranytojást tojó tyúkot. A kezdeti lelkesedés könnyen munkamániába csaphat. Kutyafuttában reggelizik, elmaradnak a közös beszélgetések. A másik fél egy darabig birkatürelemmel viseli a szürke hétköznapokat.

2. Kicsapongó

A munkamániáshoz hasonlóan lelombozó tud lenni a tétlen férj, aki az italpultot támasztja nap mint nap. A kocsmában összegyűlnek az ifjabb és idősebb legények, hisz ökör iszik magában – jönnek a disznóviccek, az éjjeli pillangók. A másnapokon kutyaharapást szőrivel gyógyítják a fejfájást. Hősünk csak iszik, mint a gödény. A borvirágos orrú férj egyre többet káromkodik otthon, például, hogy a nyomdafestéket tűrőket említsük: te jó szagú málnabokor!,  azt a rézfánfütyülő rézangyalát!, a kutyafáját!

A becézés evolúciója, egymás megszólítása

Tegyünk egy érdekes kitérőt: a becéző szavak, egymás megszólításának változása is jól mutatja egy kapcsolat állapotát. A randevúk idején – evolúciós rendben haladva – a leggyakrabban használt becézések: a bogárkám, galambom, tubicám, mókuskám, cicus kifejezéseket használjuk. A kapcsolat romlásával először a növényvilág jelenik meg: gyökér, tökfej, fafejű. A férfiaknál – megcsúfolva az evolúciót – a falu bikájából ökör lesz, majd disznó, balfácán, féreg, és végül tetű. A nőknél szárnyasokat használják gyakrabban: pipikém, hülye tyúk, buta liba, végső soron „Te, dög” lesz.

Amikor belép a harmadik

Visszatérve hőseinkhez: a feleség otthon hervadozik. Támogatói a válásra igyekeznek rábeszélni, hisz kutyából nem lesz szalonna. Hősnőnk bánatában összefekszik fűvel-fával. A férj azonban ravasz, mint a róka, hamar rájön a turpisságra. A férj in flagranti találja a félrelépőket, felszarvazva, paprikapirosan ordít mint a sakál. A feleség magyarázkodik, hogy ő ártatlan, mint a ma született bárány, krokodilkönnyeket hullajt, de csak maga alatt vágja a fát. A férjet nem lehet lóvá tenni. A szerető kutyaszorítóba kerül, így gyorsan felhúzza a nyúlcipőt.

A vég

E kis epizódot követően hőseink folytatják mindennapjaikat. Öregségükre kicsit bogarasak lesznek, a férj sokszor zöldségeket beszél. …És boldogan élnek, míg fűbe nem harapnak, vagy amíg alulról nem szagolják az ibolyát.

A beszéd előadója és írója: Tar Adrienn, Toastmaster (PestBeszéd Retorika Klub)

 

 

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.