Ezzel a címmel Steve Jobs, Bill Gates vagy valami hasonló “nagyember” prezentációt vár tőlem a legtöbb olvasó. Pedig nem az következik. Valami sokkal többet érő előadás sorozat, mely szép példája a szakmai elkötelezettségnek és alázatnak is, ráadásul itthon.

A történet 4 szakemberről szól. A mesélő az a Benkő Vilmos, akivel pár héttel korábban készítettem interjút, de a történet nem csupán róla szól. És hogy mire föl a magasztos cím második fele? Erről szól az interjú.

Drprezi: A múltkori interjúban szóba került az általatok megvalósított börtönbeli retorika program. Hogyan kezdődött? Mi adta az ötletet?

B.V: Néhány évvel ezelőtt olvastam, hogy bevitték egy kaliforniai börtönbe a Toastmasters retorikai önképző kört és komoly eredményeket értek el a fogvatartottak visszaesésének csökkentésében. Felcsigázta az érdeklődésemet, bár sok mindenre alkalmasnak tartottam a retorikát, rabok rehabilitására nem gondoltam. http://www.toastmasters.org/ToastmastersMagazine/ToastmasterArchive/2007/May/Articles/Speechcraft.aspx

Úgy döntöttem, hogy kipróbálom Magyarországon is.  Engedélyt kellett kérnem, ami úgy kezdődött, hogy levelet írtam a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságnak, hogy bemehessek Tökölre buzdító beszédet tartani a rabok számára.  Miután a válasz lassan érkezett, telefonon megkerestem a BVOP-t megérdeklődni, hogy melyik osztályhoz forduljak. Nem tudták, de megígérték, hogy visszahívnak.  Meg is tették és kb. 4 hónap kellett ahhoz, hogy megszülessen a belépő.  Első alkalommal egyedül mentem be és hozzá kell tennem, hogy féltem.  Nem tudtam, hogy mi vár rám, hányan lesznek, mennyire lesznek tele haraggal.  Félórát vártam az előcsarnokban, hogy  bekerülhessek, ez az idő pedig untig elég volt ahhoz, hogy még jobban féljek.  Aztán végre bekerültem a 34 rab közé.

Drprezi: Milyen érzéseid voltak az első találkozáskor? Mi történt?

Bevezettek egy ingerszegény szobába, ahol 34 rab stokival várt.  Az őr ránk csukta az ajtók, amivel nem volt különösebb gondom, amíg nem vettem észre, hogy ő az ajtón kívül maradt.  Mindenesetre jól sikerült a beszéd és először Tökölön indítottam el a fogalkozást.  Többen jártunk oda, de fél év után be kellett látnunk, hogy annyira éretlen fiatalokról volt szó, hogy nem vették komolyan, nem haladtak, az időnket pazarolták.  Abbahagytuk.

Drprezi: Hogyan lett belőle mégis siker?

B.V: Majd két évvel ezelőtt egy civil csoport behívott a Kozma utcai börtönbe.  Itt kedvet kaptam ahhoz, hogy újból kipróbáljam a programot.  Egy lelkes nevelő meg három szuper társelőadó segítségével elindítottuk a retorikai képzést a raboknak.  Négyen visszük a csoportot, értékeljük, buzdítjuk a fogvatartottakat.

Drprezi: Kikből áll össze a csapat?

Mindhárom kollégám lelkes és elkötelezett híve a retorikának. Sorrend felállítása nélkül:

  • Szerémi Péter (akit a TEDxDanubia szervezői csapatából is ismerünk és a legutóbbi TEDxDanubia programon mutatott fantasztikus teljesítményéről)
  • Herendi Gábor (akit a képernyőről is ismerhetünk, de nem mint filmrendező, hanem mint Esküvőrendező, és több más tevékenysége közül számomra ez a munkája a legérdekesebb)
  • Szabó Attila (aki műszaki végzettsége ellenére :-), megszállottja a retorikának és ilyen programokat vezet)

Drprezi:Hogyan épülnek fel a képzések?

Egy kurzus 8 hétből áll, másfél órát töltünk velük, sokszor egyedül vagyunk a rabokkal.  Azt tapasztaltuk, hogy sok esetben megérintjük a rabok lelkét.  Aki kedvet kap, nagyon szépen kezd fejlődni.  Egyszerűen megszerettetjük velük a retorikát.  A három állandó társam hihetetlenül megszállott és profi a maga területén.  Négyünk egynástól kicsit eltérő stílusával általában megtaláljuk az utat, de bevalljuk, hogy nem mindig sikerül.   Nekünk ez kihívás, hiszen a rabok jönnek vissza a társadalomba.  Mi meg megpróbálunk segíteni.  Nem sajnálatból megyünk oda, egyszerűen a szenvedélyünket állítjuk mások szolgálatába karitatív módon.  A programon keresztül civileknek is igyekszünk élményt nyújtani, gyakran bevisszük magunkkal olyanvalakit, aki csupán érdeklődő.  Általában tátott szájjal jönnek ki.  Sokan arról beszélnek, hogy mit kellene tenni, mi pedig nem beszélünk, hanem beszéltetünk, hogy mi kéne tenni.

Drprezi: Zárszónak is szép az utolsó pár mondat. Köszönöm szépen az interjút és kívánok sikeres munkát az egész csapatnak.

dr. Z.

P.s: Talán így már érhető a cím. A börtönretorika programban résztvevő elítéltek esélyt kapnak arra, hogy kijőve megváltoztassák maguk körül a világot, a saját erejükből és hitükből, melyet a 4 elkötelezett (vagy megszállott) kolléga inspirál, erősít.

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.