„Ha igazán nagyot akarunk durrantani, csináljuk Preziben!” Ez egy igen gyakori sztereotípia. Tény, hogy egy prezis előadás dinamikus és lehengerlő tud lenni. Mégis több a példa arra az esetre, amikor valami rosszul jön ki, nem áll össze a kép; a zoom-olásból és a forgatásból adódó mozgásélmény kusza összevisszasággá változik. A határvonal, amely a jó és a rossz prezis előadás között húzódik: a kreativitás. Ez alatt ne egy elvont művészi benyomást értsünk. Az a fajta kreativitás, amire nekünk szükségünk van, egy folyamat. Egy folyamat, amin mindenki végig tud és amin mindenkinek végig kell mennie. Öt lépésből áll: (1) előkészítés, (2) inkubáció, (3) „Aha!”-élmény, (4) értékelés, (5) kidolgozás (Csíkszentmihályi 2008, 87.o). Ebben a cikkben ezen keresztül fogjuk értelmezni a Prezi.com-os előadás készítést!

(1) Előkészítés: Amikor kézhez kapunk egy feladatot, hogy adjunk elő valamiről, az első dolgunk, hogy utána olvasunk a témának, elmélyülünk benne. E nélkül nem tudunk a későbbiekben koherens és értelmes bemutatót tartani. Szokták mondani, hogy egy jó előadás olyan, mint egy vízben úszó jéghegy: a tudásunknak csupán a 10%-át mutatjuk meg, de az a felszín alatt rejlő stabil 90%-on nyugszik.

Az előkészítés fázisában az a legjobb, hogy mindent befogadhatunk. Még nem kell rendszereznünk, még nem kell gondolkodnunk. Semmi másra nincs szükség, csak nyitottságra. Kíváncsinak kell lennünk képekre, írásokra, mások véleményére: mindenre.

Ha Prezi-ben dolgozunk, a gyűjtésünket máris bedobálhatjuk a „végtelen vászonra”. Akár össze-vissza is. A lényeg, hogy ott legyen a sok-sok információ, amit felhalmozunk, hogy aztán abból törölhessünk, és hogy azt struktúráljuk a későbbiekben. Már ebben a szakaszban is ösztönösen látjuk a témapontok közötti kapcsolatot, amit grafikusan egy nyíllal is megjeleníthetünk. Érezzük a hierarchiákat is, amit a kis és nagyméretű szövegekkel jelezhetünk magunknak. Ezek apróságok, de később sokat számítanak abban, hogy az így általunk vizualizált viszonyok összeálljanak a fejünkben.

(2) Inkubáció: Ha végeztünk a végtelennek tűnő gyűjtéssel, ha már teljesen beleástuk magunkat az előadásunk témájába, ha néha már ebéd közben is ezen gondolkozunk, akkor készen állunk a következő szakaszra, az úgynevezett inkubációra. Talán ez tűnhet a legkényelmesebb résznek, hiszen a lényege pont az, hogy valami teljesen mással foglalkozzunk, mint eddig. Ekkor a tudatalattink munkálkodik, elménk rejtett bugyraiban pedig önkéntelenül is megszületnek a szokatlan kapcsolatok, a logikus gondolkodás számára rejtett összefüggések, a kreatív gondolatok. Menjünk el futni, nézzünk meg egy filmet, tereljük másra a gondolatainkat! Van, aki például kikapcsolódásként vezetni szeret, mert ilyenkor az utat kell figyelni és nem a szakmai anyagokon gondolkozni. A lényeg, hogy valami másra koncentráljunk.

A prezentációgyártás szempontjából is nagyon fontos, hogy hagyjunk időt ennek a szakasznak. Egy ilyen léptékű munkánál lehet, hogy akár pár napig is eltart az inkubáció, ezért ne az előadást megelőző este álljunk neki az egész anyag összeállításának. A Prezinél a tudatalatti munkálkodása különösen érdekes, hiszen a program pont annyira non-lineáris felépítésű, mint maga a gondolkodásunk. Hagyjunk tehát időt rá, hogy megismerjük előadásunkat, hogy megismerjük a saját gondolatainkat!

(3) „Aha”-élmény: Az „Aha”-élmény az a kivételes pillanat, amikor a tudatalattinkból felszínre tör a kreatív gondolat. Ez jöhet zuhanyzás közben, a parkban sétálva vagy akár elalvás előtt is.

Ekkor áll össze az első szakaszban felhalmozott információhalmaz egy egésszé. Legjobb esetben egy képet látunk magunk előtt: egy logikus gondolati struktúrát, egy egyszerű grafikus koncepciót és egy forgatókönyvet. Persze ez nem a kész előadásunk, hanem annak egy vázlata vagy még inkább csak a vázlat vázlata.

Például egy korábban már hivatkozott prezis anyagnál: http://prezi.com/xcit4zbat6sw/sweet-recipe-to-solving-problems/ Egészen biztos, hogy a készítőnek az első gondolata csupán annyi volt, hogy a problémamegoldást (a prezentáció témáját) az ételkészítés metaforáján keresztül mutatja be. Ez az egy apró ötlet már tartalmilag és esztétikailag is elviszi a hátán az egész előadást és ennél nem is kell több.

(4) Értékelés: Egy szükséges és gyakran elfelejtett lépés. Fel kell tennünk a kérdést: Valóban érthetővé, koherenssé, egy egésszé állt össze mondanivalónk? Tényleg a legjobb grafikus koncepciót választottuk? Ez a legegyszerűbb megoldás?

Nem mindig az első ötlet a legjobb, ezért legyünk mindig kritikusak. Preziben könnyedén lebuktathatjuk magunkat. Ha egy fontos gondolati elem nem illeszkedik az egész előadásba, ha egy kép kitűnik a forgatókönyvünkből (előadásunk történetéből), ha valahol érezhetően döccen egyet a mondanivaló és meg kell erőszakolni a koncepciónkat, egyszóval, ha nem a gondolataink valódi térképe látszik megszületni a képernyőnkön: majdnem biztos, hogy rossz úton járunk. Ilyenkor nincs más hátra, el kell engednünk az ötletet és vissza kell térnünk az inkubáció szakaszához.

(5) Kidolgozás: Az utolsó és egyben legtöbb munkával járó rész. Ahogy Edison is mondta: “A kreativitás 99 százalék verejték, és csak 1 százalék ihlet.” Persze itt már nincs annyira nehéz dolgunk, hiszen az alapfelvetés megszületett. Ezt kell részleteznünk, információval és dizájnnal megtölteni. Kitalálni az aprórészleteket. Ez sok aktív munkaórával járhat és gyakran igen fárasztó tud lenni. Ne feledjük azonban, hogy Preziben a szerkesztés is élmény! Ne fásuljunk bele a munkába, mindig egyeztessük a részt az egésszel és élvezzük már a kidolgozás dinamikáját is! Ez biztosan látszani fog a végeredményen is.

A fenti cikk vázlatát Csíkszentmihályi Mihály Kreativitás című könyve adta. A szerző megemlíti, hogy a kreatív folyamat nem kifejezetten lineáris, sőt gyakran rekurzív. Számunkra ez azt jelenti, hogy egy-egy előadás összeállítása alatt többször is vissza kell térnünk az első ponthoz. Például a részletek kidolgozásában megismétlődhet ugyanaz az öt lépés, mint a főgondolatmenet kialakításakor.

Remélem, a fentiekből kiderül, hogy a Prezi által igényelt kreatív gondolkodás nem egy misztikus és megfoghatatlan dolog, hanem egy mindenki számára elérhető munkamódszer. Az egyetlen dolog, amire szükség van az a lelkesedés, illetve a kellő mennyiségű idő és energia, amelyet saját prezentációnk elkészítésére fordítunk. Csináljuk hát ilyen szellemben!

Mester Tamás, BME – Műszaki Pedagógia Tanszék

hivatkozások:

Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás – A flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája. Akadémiai Kiadó, 2008

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.