Tegnap egy – fennállásának 40. évét ünneplő – egyetemi szervezet bálján vettem részt. Nem akartam “szakmaiskodni”, de az előadások előcsalogatták belőlem a szakembert. A szokásos problémák és okok mellett felfedeztem egy olyat, is amiről eddig kevés szó esett: a PULPITUS-son való előadást.

Még a gyakorlottabb előadók is ritkán jutnak hozzá ehhez a talán már kihalóban lévő eszközhöz. Én mindig is próbáltam ösztönösen elkerülni, de mindeddig nem kényszerültem rá, hogy belegondoljak miért. Most mégis megtettem, mert tanulságos lehet a későbbiekre. Nézzük hát mire érdemes figyelni:

1. “Röghöz kötés”

Az eszköz erőteljesen megnehezíti az előadó mozgását, amit a – gyakran fixen rögzített – mikrofon tesz véglegesen lehetetlenné. Ezzel elveszítjük annak lehetőségét, hogy betöltsük a teret, közel menjünk a hallgatósághoz, ez egyik vagy a másik feléhez forduljunk, hogy energiát adjunk nekik, hogy fenntartsuk a figyelmüket egy egyszerű/könnyű eszközzel. Ráadásul sokszor a gesztusaink is eltűnnek, mert elkezdünk támaszkodni, a lapjainkat igazítani.

2. “Asztalka”- effektus

A pulpitus asztal funkciója szinte megköveteli, hogy odarakjuk és egyben használjuk is a jegyzeteinket. (sőt ma már laptopok is felkerülhetnek). Innentől az előadás felolvasássá degradálódik, ami a testbeszéd halála után megöli a vokális csatornát is. Az ilyen felolvasás igazi rémálommá alakítja az előadást, hiszen a szónok egy emelvény mögött, változatlan hangszínnel, hangerővel, igazi hangsúlyok nélkül adja el a gondolatait. (és ha ez még hosszú is….. :-()

3. “Energia-vámpír”

A következő probléma a pulpitussal, hogy elnyeli az előadó energiáit.  Nem marad egyetlen kommunikációs csatorna sem ahol a változatosságon keresztül energiát termelhetne az előadó. A szerkezet a mozgást, gesztusokat, a jegyzetek pedig a vokalitást és gyakran a verbális csatornát fektetik két vállra. Ez energiaszint ilyen mértékű csökkenése esetén a közönség elkezdi egymást szórakoztatni 🙂

Akkor mit tegyünk?

1. Minden erőnkkel azon legyünk, hogy tegyék a pulpitust a legtávolabbi sarokba (esetleg a raktárba) és kerüljük el a használatát.

2. Ha már használnunk kell:

  • Verbálisan legyünk erősebbek, színezzünk jobban, legyünk közvetlenebbek, akár több humorral
  • Vokálisan legyenek nagyobb kilengéseink, drámaibban adjunk elő mindent, figyeljünk arra, hogy érthetőek maradjunk.
  • Testbeszéd terén legalább a gesztusainkat használjuk többet.

Összefoglalva: cserépkályhákba a pulpitusokkal!

dr. Z

2 Comments
  • Nagy csodálattal olvasom egy ideje jegyzeteit. El kell mondanom, hogy sokat tanultam belőle. Gyakorlatilag, azóta megváltozott előadásom stílusa.
    Megtiszteltetésnek venném, ha megnézné az egyik legutóbbi beszédemet és elmondaná a véleményét.
    http://www.ustream.tv/recorded/11243268
    Köszönöm
    Tisztelettel
    Csaba

    • Elnézést a nagy csendért. megtiszteltetés számomra a kérése. Már belenéztem a videóba, de még nem volt időm szakmai szemmel végignézni.

      Németh Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.