Talán nincs is olyan ember, aki ne izgulna egy-egy nyilvános szereplése előtt. Persze a rutinos előadók egy idő után hozzászoknak a dologhoz és a korábbi idegeskedés helyett már csak kellemes bizsergést és egy kis teljesítményfokozó drukkot éreznek.

Hogyan juthatunk el kezdő előadóként minél hamarabb erre a szintre? Hogyan győzhető le a gyomorgörcs, a lámpaláz és a stressz?

Mindenekelőtt le kell szögezni: a felfokozott idegi állapot teljesen normális reakció, akármekkora közönség elé is állunk ki. Ez egyfajta védekező reflex, ami evolúciósan hagyományozódott ránk. Amit meg kell tanulnunk az az, hogy ezt az ösztönt hogyan tudjuk kordában tartani és az, hogy hogyan állíthatjuk a saját oldalunkra. A következő két cikkben néhány fontos megfigyelés és három egyszerű tanács olvasható, amivel örökre megszabadulhatunk a prezentáció előtti remegéstől, izzadástól és émelygéstől.

Rengeteg ötletet hallottam már a lámpaláz leküzdésére. Nagyon sok tanács olvasható az interneten és különböző könyvekben, illetve sok javaslat hallható pszichológiai előadásokon is. Ezek közül vannak, amelyek működnek és vannak, amelyek kifejezetten rosszat tesznek a bemutatónknak.

Például egyik tanárom azt mondta, hogy ha nagyon izgulunk, akkor szerinte jobban járunk, ha előre leírjuk az előadásunkat és papírról olvassuk fel, hiszen így semmilyen hibát nem véthetünk. Úgy vélem, ez egy nagyon rossz tanács. Egy jegyzet mögé bújva pont a legnagyobb hibát követjük el, hiszen így semmi esélyünk sincs a közönséggel való kapcsolatteremtésre. Elvész a szemkontaktus, a személyesség – az előadás legfontosabb része. Ennyi erővel egyszerűbb kiküldeni a leírt szöveget és a hozzátartozó képanyagot e-mail-ben.

Sokan hisznek az ún. légzéskontrollban is (a technika lényege, hogy stresszhelyzetben mélyeket lélegezve oxigén-dús vért juttatunk az agyba, ez segít az ellazulásban), illetve az önmagunknak ismételgetett pozitív mondatok erejében („Jó leszek!”, „Igen, megcsinálom, én vagyok a király!”). Olvastam már olyanról is, hogy reflexszerű berögzítéssel szükséges esetben a magabiztosságot „elő lehet hívni” a tudatalattinkból.

Példa a technika alkalmazására:

  1. az ember csukott szemmel felidéz egy élményt, amikor sikeres volt
  2. hagyja, hogy elárassza az érzés
  3. megsimogatja a kézfejét;
  4. ezeket a lépéseket megismétli többször
  5. stresszhelyzetben a kézfejsimogatástól már reflexesen a sikeresség és a magabiztosság érzete idéződik fel benne

Bár ezek a technikák segíthetnek, én mégsem javaslom őket, mert nem nyújtanak hosszú távú megoldást: a stressznek csak a tüneteit és nem a kiváltó okát kezelik.

Mi az igazi megoldás tehát? A lenti három jó tanácsot tapasztalt trénerektől hallottam és nekem és ismerőseimnek is nagyon sokat segítettek. Érdemes megfigyelni, hogy – a fentiekkel szemben – nem pusztán az előadó személyén belül lejátszódó folyamatokra építenek, hanem az ember és ember közötti, illetve az ember és környezete közötti harmonikus viszonyra is.

Folytatás…

Mester Tamás, BME – Műszaki Pedagógia Tanszék

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.