Régóta keresem a titkot, amivel bárki egy csapásra jó – sőt kiváló – előadó lehet, és én meg is tudom tanítani. Úgy gondolom mára megtaláltam. A megoldás sajnos nem egyetlen módszer, hanem egy folyamat, amin végig kell mennünk. A jó hír, hogy azonosítható a vége. Ez pedig a SZENVEDÉLYES TÖRTÉNETMESÉLÉS.
Kezdjük a szenvedélyessel. Eddigi munkáim során azt tapasztaltam, hogy semmiféle tudás és rutin nem veheti fel a versenyt hosszú távon a szenvedéllyel. Az emberek belső motorja (drive), egy igazi perpetum mobile, szinte örök energiát ad. Ha valaki a színpadon állva arról beszélhet, amit szeret, akkor nincsenek számára akadályok, eladja amit akar, meggyőzi, akit akar, irányítja akiket akar. Steve Jobs minden előadása jó példa erre, de nem kell ehhez ekkora embernek lennünk. Ha szenvedély van bennünk, akkor az másokat is oda fog vonzani, mint egy mágnes. Találjuk meg a szenvedélyünket és hagyjuk kibontakozni.
Történetmesélés: A történetek egész életünket átszövik, mert bölcsőtől a sírig kísérne. Gyermekkorunkban mesének hívjuk, aztán kalandregény, majd mozifilm lesz belőle, de mindig ott van a hétköznapjainkban. Imádunk történeteket hallgatni és nézni, legyen bár a terep egy barlang vagy egy felhőkarcoló. Ezek az érzelmeinkre és a szívünkre hatnak, ezért emlékezünk rájuk és tartósabb a hatásuk. Ha előadunk ezekkel tudjuk elérni az üzenetek tartósságát.
Én hogyan lehetek ilyen?
A jó hír, hogy ez tanulható. A rossz, hogy nem megy egyik pillanatról a másikra. Ez egy hosszú folyamat amit végig kell járnunk, ezért tudják csak kevesen jól csinálni. Ők viszont elsöprőek.
A saját tapasztalatom szerint ahhoz, hogy képesek legyünk szenvedélyes történetmesélésre egy prezentáció keretei között, kell
- magabiztosság, hogy
- merjük elfelejteni a sztenderd diákat,
- merjük kidobni a Powerpointot
- higgyünk a történetek erejében
- rutin, hogy
- ne kelljen a kommunikációnkra figyelnünk görcsösen,
- képesek legyünk kezelni a stresszünket
- tudjuk melyik történetet hogyan is meséljük el
- csak a közönségre figyeljünk.
Ha ezek megvannak, akkor garantált a WOV-hatás a történetmesélésen keresztül.
Ha pedig nincsenek, akkor javaslom a gyakorlást. Nem kell azonnal ezzel próbálkoznatok. Első lépésben csak figyeljetek arra, hogy az előadásaitokban legyen történet (SUCCESs alapokon). Amikor mesélitek nézzétek az arcokat és a hatást.
Jó munkát mindenkinek.
Zoli