A tavalyi újévi beszédhez képest 110 fokot fordult Áder János, a „20-as éveket” megnyitó szónoklata. „Verbálisan” megjelentek őszinte érzések, jó vizualizáció, a közönséghez való kapcsolódás szándéka, sajnos az előadásmód most még mindig nem tudta harmonikusan lekövetni ezt.
Mivel a tartalom és a forma továbbra is erősen szétvált beszélőnknél – inkongruenciát is okozva -, ezért felkértem a non-verbális kommunikáció egyik legjobb hazai szakemberét T. Bieniek Ildikót, hogy elemezze a szavak nélküli tartalmat.
!!! Az elemzés kapcsán kifejezetten csak szakmai szempontokat vettünk figyelembe, tartózkodtunk bármilyen politikai állásfoglalástól. Reméljük sikerült!!!
Verbális eszközök: azaz a belbecs
Mielőtt megnéznénk a beszéd leírható, megfogható elemeit, szeretném leszögezni, hogy ez a fele a beszédnek általában egy beszédíró által kerül végleges formába. A kérdés mindössze annyi, a köztársasági elnök milyen mértékben szólt ebbe bele.
1. Nyitás
A retorikai megszólítás (salutatio), bevonja a határon túli magyarokat is, ami azért meg kell említenem, kötelező elem. Nagyon szép az átkötés az előtte hallott Himnusz soraira. Ez önmagában megemeli a beszéd indítását és közös élményt ad a szónokkal (mind fejből ismerjük a sorokat). Ezt az érzelmi felütést viszi tovább pompás jelzőkkel (fenséges Dunakanyar, fodrozódó Balaton) és alliterációval (Badacsony bazaltorgonái) a szónokunk. Erős bevonó technika, ez eddig szokatlan volt Áder Jánostól, de lássuk be nagy hatást gyakorol és nem mellesleg jó érzést a hallgatóságban.
2. Na de hogyan tovább? (Logika)
A beszéd logikai szerkezete jól felfedezhető, tiszta egységekkel, a globális és a helyi kérdések pulzálásával.
- Alaphelyzet: A magyar táj szépséges és sok mindent köszönhetünk neki, összetartozunk vele
- Konfliktus: A mai generációk nem élnek együtt a természettel
- Fókuszálás: A Pannon táj is veszélyben van (ezért védeni kell)
- Védjük meg együtt: Mindenki felelőssége vigyázni és megőrizni (call to action – felszólítás cselekvésre)
Sajnos a felvetett téma eredetisége, vagy a beszélő általi újra értelmezése alacsony fokú volt.
3. Érzelmi eszközök a beszédben
Szemben a tavalyi beszéddel – a jól érzékelhető struktúra mellett – az érzelmi ráhatásban is markáns változás figyelhető meg (ezért a 110 fok). Számomra külön öröm volt, hogy a „kötelező vizuális eszközök” – szóképek és jelzők – további erősödése mellett két olyan összetevő is megjelent melyeket méltatlanul keveset használnak korunk cicerói. Az idézetek és a kérdések.
A beszéd érzelmi hullámzása jól érzékelhető volt, habár a mélypontokat más eszközökkel jobban lehetett volna érzékeltetni.
3.1 Metaforák, szóképek és jelzők
Sok szép szóképpel és szófordulattal találkozhattunk a beszédben, nekem a két legerősebb
– „A káros hatások útlevél nélkül közlekednek az egész Földön.”
– „Nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk”.
Az érzelmi kapcsolódást teremtette meg – a Himnusz felemlegetése után – a magyar tájegységek jelzőkkel kombinált bemutatása:
- fenséges Dunakanyar
- Badacsony bazaltorgonái
- Hortobágy
- a kérészek tánca a Tiszán
- fodrozódó Balaton
Hasonlóan erős megvalósítás volt az idézettekhez kapcsolódó igék változatossága, sőt egyfajta hullámzása
- Szabó Zoltán írja
- lelkendezik Petőfi
- sóhajtja Radnóti Miklós
- írja Kányádi Sándor (örültem a 2018-ban elhunyt kortárs költőnk említésének)
- figyelmeztet Szabó Magda
3.2 Kérdések
A kérdések többféle formában jelentek meg a beszédben, nagyjából a beszéd felétől. Jó érzelmi keretet adtak és akár a hallgató önmagába fordulását, az üzenetek mélyítését, a szembesülést is elérhették.
A konfliktus érzékeltetését végig érzelmi kérdésekkel (interrogatio) oldotta meg szónokunk:
- Lesz-e még ez a táj ugyanígy hazája az utánunk jövőknek?
- Holnap is ugyanolyan lesz-e a folyó, a virág, a puszta, a bokor, a hegyoldal, mint amilyennek most ismerjük?
- Meg tudjuk-e őrizni és továbbadni úgy, ahogy kaptuk?
- Lesz-e ugyanolyan színe, formája?
- Lesz-e ugyanolyan tápláló terménye és a terménynek ismerős íze?
- Vagy mi leszünk az a nemzedék, amely – alig egyetlen emberöltő alatt – elherdálja évezredes, évmilliós örökségét?
Ez a technika segíti a hallgató önreflexióját.
Aztán a Pannon táj említése után egy szemrehányó kérdés (epiplexis) következik, ez egy erősebb, már-már könyörgő kérdés.
- Miért nem vesszük észre…?
és az egész beszéd záró gondolata is egy kérdés:
- Miért ne lehetne ebben nemzeti közmegegyezés?
A kérdés ilyen formában feltéve egyrészről nyitott zárást hoz létre, másrészről laza és pozitív választ teremt.
3.3 Idézetek
Ügyes megoldás volt, az idézetek használata. Hallgatóként jó érzés volt ráismerni irodalmi nagyjaink örökségére, az iskolai magyarórákon tanultakra.
Az idézetek ráadásul össze is kapcsolódtak puzzle-szerűen, egy célt kibontakoztatva.
Szerintem kevesebbel is el tudtuk volna érni azt a célt, amiért használta őket.
3.4 Nyelvi alakzatok
Ezek egyszerűbb, de annál fontosabb nyelvi eszközök, mert feladatuk a nyomatékosítás, a kiemelés. Nézzük meg a használtakat.
Szóhalmozás, felsorolás (amplifikáció)
- „És az otthont jelentik nekünk is. A szülőföldet, az ismerőst.”
- „Menedéket adtak, táplálták az előttünk járókat, történelmünk színterévé váltak”
- „a folyó, a virág, a puszta, a bokor, a hegyoldal,”
- „Nálunk is kiszárad a patak, beéretlenül perzselődik meg a termés, őshonos növények tűnnek el.”
Kontrasztok
- Akár költői szóval mondjuk, akár hétköznapival (és ez anaphora is)
- alig egyetlen emberöltő alatt – elherdálja évezredes, évmilliós örökségét?
Antimetabola:
- Nem a természetet, hanem saját természetünket kell legyőznünk”.
4. A beszéd zárása
A zárás egy újabb megszólítással kezdődik. Felkeltve ezzel újra a figyelmet. Az utolsó sorok mintegy összefoglalják a beszédet, felhívnak a cselekvésre és egy nyitott kérdéssel zárnak.
Szerintem erősebb lett volna erre a kérdésre nem adni választ.
Fejlesztendők: Mit tennék másképp?
Időnként úgy éreztem átestünk a ló másik oldalára. A korábbi beszédekben sokkal kevesebb kimunkált érzelem volt, nekem ebben most túl sok, és néha ömlengős stílusban, az előbbi beszédhez képest számomra nem volt átmenet. Az új elemek rendkívül nagy hangsúlyt kaptak, amely a beszéd íróját tükrözi. Ezzel szemben viszont a mélysége nem volt elég. Szerintem fenyegetőbb és fájóbb képek kellette volna.
Érdekes megfigyelni például, hogy az előadásban egyetlen számszerűsíthető tény sem szerepelt.
A témaválasztás:
- Ebben a beszédben nem jelent meg az előadó személyisége, tapasztalata. Ezt a beszédet én magam is el tudtam volna mondani, mert nem egyénhez kötött, sőt bármelyik országban elhangozhatott volna, a tájegységek és az idézett költők kicserélésével.
- A téma – klímaváltozás veszélye – nagyon felkapott a közbeszédben, ezért nehéz benne öt percben újat, érdekeset adni. és persze érdekes volt erről úgy beszélni, hogy ki sem mondta.
Jó lett volna valami személyesebb, és egyénibb útravaló a 2020-a tarisznyába.
Én erősebbre csináltam volna keretes szerkezetet. A nyitó kép jelzői szó szerint jöhettek volna vissza.
Mennyiségek: A felsorolások, kérdések időnként 5-7 elemet tartalmaztak. Szerintem elég lett volna a hármasok erejével dolgozni.
Nonverbális kommunikáció azaz a külcsín
A beszéd ünnepélyes hangulatát sokkal inkább köszönhetjük a csodás szóképeknek és a költői idézeteknek, mintsem a nonverbális hatáskeltésnek. Ennek egyik oka, hogy Áder János köszöntőjében az érzelmi magasságok mellett az érzelmi mélységek kifejezését is meg lehetne erősíteni, a másik ok a „láthatatlan” béklyókban keresendő.
Már köztársasági elnökünk asztalhoz állításával is csökkent az előadói mozgástere, de úgy, hogy kezeit a pezsgőért-nyúlásig végig az asztalon tartotta, a lekötött energiával együtt dinamizmust veszített, ami az alkalom és státusz szem előtt tartása mellett is – könnyen és elegánsan – kihasználható lett volna (a tavalyi beszéd kézgesztusai támaszték nélkül és megfelelő kameraállással jó kiindulópontot jelenthetnek).
A felvételen azért előfordul, hogy a szellem kikukkant a palackból: az igazán erős érzelmi töltetű kijelentéseknél – például a negatív környezeti változásokra való utalás, „nálunk is kiszárad a patak” – az elnök úr oldalra kapja a fejét és felsőtesttel is kimozdul. Ez is jelzi, hogy a visszafogottság mögött csendben működnek jóval ösztönösebb, egyben önazonosabb testbeszédi reakciók.
Az arc karakterisztikája kissé rányomja a bélyegét a mimikai játékra, a beszélő homlokán nyugalmi állapotban is kirajzolódó, függőleges ránc felerősíti a szemöldök összevonásával járó érzelem-kifejezéseket, hatása akaratlanul is végigkíséri a beszédet. Azonban a „fenséges Duna-kanyar”, a „Badacsony bazaltorgonái” éppen ezáltal kapnak hangsúlyt, mintha a sok szépség szavakba öntésének nehézségét közvetítené az előadó.
A beszélő az otthonról mesélve a menedéket/szülőföldet/az ismerőst szavakat szemöldökének megemelésével hangsúlyozza, majd hatásszünetet követően kisebb emelés mellett rábólint a kijelentésre: ez a hazánk (1:25). Ez egy klasszikus megoldás a kimondottak jelentőségének hangsúlyozására, eleganciájából mégis sokat veszít amiatt, hogy emocionálisan továbbra is üres.
Petőfi lelkendezését említve a szemek összeszűkülnek egy pillanatra és a hang is a lelkendezés szót tölti meg érzelemmel – utóbbi vokális „töltet” remek érzelem-közvetítő, érdemes lenne többször és tervezetten használni. A szemek enyhe hunyorításának hasonló játéka az áll megemelésével nyomja meg a „Miért nem vesszük észre” kérdését, ami azért is szerencsés, mert kiegyensúlyozza a hiányzó hangjátékot, ami itt is lehetne erősebb (ahogy általánosságban a kérdések és felszólítások esetében).
Ugyanígy mind a beszédtempó, mind a hangerő gyakoribb változtatása szépen színesítené a köszöntőt – ezek hiányában éppen a beszéd zenei elemeinek szűk keretei korlátozzák az egyébként szavakban oly kifejező beszéd hatását.
Zseniális magyar költők csodás sorait hallgatva a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe, a lábamhoz térdeplő bokor – ahogyan a beszéd többi része – hangzásában gazdagabb lenne a magánhangzók jobb megformázása által.
A Boldog Új Évet Magyarország! „felkiáltás” apró mosolya a hangjáték mellett az egyik kulcs, amellyel egy beszéd vagy előadás pozitív emocionális üzenetei átadhatóak – így érdemes ezt a következő köszöntő során többször használni.
Összefoglalva a nonverbális elemeket
Az előző és a most elemzett köszöntőt összehasonlítva olyan érzésem van, mintha utóbbinál közvetlenül a felvétel előtt valaki jól rákiabált volna köztársasági elnökünkre: „Vigyázat! Csak semmi rossz mozdulat!” Ő pedig megadta magát.
Ami tetszett:
- A fenséges Duna-kanyar, a Badacsony bazaltorgonái (mimikai jelzések) 0:17
- Menedéket adtak, táplálták az előttünk járókat (beszéddallam változtatása, beszédtempó) 1:06
- A szülőföldet, az ismerőst (hangerő változtatása, mimikai jelzések) 1:26
- Lelkendezik Petőfi (hangjáték és mimika) 1:32
- Nincs teljes, egészséges emberi élet… (tagolás) 2:08
- Évmilliós örökségét (fokozás – artikuláció és hangsúly) 3:04
- A minket éltető természethez (nyomatékosítás – hangszín, artikuláció, mimika) 3:57
Fejleszthető:
- a beszéd zenei elemeinek változatossága, artikuláció
- kézgesztusok be (vagy vissza) vezetése
- testtartás (visszatérő jobbra dőlés figyelhető meg)
- mimikai játék eszközeinek bővítése (főleg a pozitív emóciók kifejezésére)
Köszönjük a megtisztelő kitartást az olvasásban!
T. Bieniek Ildikó, Dr. Németh Zoltán (DrPrezi)
Az elemzéshez használt videó itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=pQhUg8YdI80
A leírt szöveg itt: https://www.keh.hu/beszedek/2723-Ujevi_koszonto&pnr=1
A két szerző közös könyve itt érhető el: https://drprezi.hu/meg-mindig-eloadok-tehat-vagyok/
