Beszéljünk a tudatalatti elfeledett titkáról a színpadon. A figyelemkeltés és megtartás eszközeiről, a figyelemfelkeltők stratégiai hasznosságáról. Mert az agy információfeldolgozásának megértése fontos hozzávaló a hatásos prezentációk főztjéhez.
Nem arról van szó, hogy öncélúan speciális effekteket vagy neonszínű rikító grafikákat adjunk hozzá az előadásunkhoz, hanem arról, hogy a tervezést és a kommunikációt összehangoljuk az emberi kognitív funkciókkal.
Egy mondat, ami megbénította a termet
Nemrégiben olvastam egy előadásról, ahol az előadó elsütött egy mondatot, ami egy pillanatra megbénította a termet.
Dr. Thomas Rose (Toastmasters International), a retorika egyik emberéről van szó, aki Florian Mueck társaságában (retorika jedi) egy bázeli workshopon vett részt, ha jól emlékszem és előadásában egy rövid vízszintes vonalat húzott egy flipchartra.
Majd fölé azt írta, hogy „1 cm”.
Aztán egy második vonalat is húzott alá, egy sokkal hosszabbat, és végül három ponttal fejezte be az irományát. Megfordult, a 200 szorgalmasan őt figyelő szempárra nézett, és megkérdezte: „Ha a tudatod egy centiméter hosszú lenne, milyen hosszú lenne a tudatalattid?”
A közönség teljesen tudatlanul random számokat kezdett bekiabálni:
„Tíz centiméter!”
„Egy méter!”
„Egy kilométer!”
Thomas csak mosolygott a válaszokon és várt a csendre. Majd megszólalt: „50 kilométer!” Bár Thomas hasonlata talán költői túlzás volt, az arányok logikáját az idegtudomány is alátámasztja. A számok modellenként változnak, de egy általános arány a következő:
- A tudatos elme ~40–120 bitet képes kezelni másodpercenként.
- A tudatalatti elme ~11 millió bitet képes kezelni másodpercenként.
- Ez körülbelül 1:100 000 arány.
Miért mondtam el ezt a történetet?
Mert most képzeld el: ahogy a színpadon állsz (és mozogsz), és másodpercenként több millió közvetlen üzenetet küldesz a közönség tudatalattijának.
Például sokan ugyan pontos információkat osztanak meg, de az idegesség, a szorongás és az instabilitást közvetítik a testbeszükkel. Mereven állnak egyhelyben a színpadon. Miért előnytelen? A közönség kisagya körülbelül kilenc másodperc után kikapcsol, ha semmi újdonság nem történik. Amint az agy azt gondolja, hogy „nincs semmi új, nincs veszély” – a figyelem nullára csökken.
Ezért fontos a színpadi mozgás (bemozgod a teret).
Nemcsak, hogy fenntartja a közönség figyelmét („Egy mozgó tárgy a horizonton! Jobb, ha vigyázok!”), hanem segít nekik követni az átmeneteket is a beszédszerkezeten belül.
Aztán ott a másik gyakori jelenség.
A monoton hangszíned megöli az érdeklődést.
Ez egy méreg.
Méreg a karizmatikus tekintélyedre, ami közvetlen mozgatórugója az ethoszodnak, a hitelességednek.
Ez csak két egyszerű példa. A több százból.
A tartalomról pedig még csak nem is beszéltem.
Mind aláássa a sikered.
Mind aláássa a figyelmet.
Mind aláássa a hitelességed.
Ahhoz, hogy megértsük, miért történik ez, jobban meg kell értenünk, hogy pontosan *hogyan* működik a figyelem.
Figyelem pszichológiája – élj vele a színpadon
A figyelem az a képességünk, hogy aktívan dolgozzunk fel bizonyos információkat a környezetünkben, miközben más részleteket kizárunk. Olyan, mint egy szövegkiemelő vagy reflektor, ami rávilágít a lényegre.
Arra, amire az adott pillanatban összpontosítanunk kell. A figyelem azonban mind kapacitás, mind időtartam tekintetében korlátozott.
A figyelmünk tehát véges.
Más szóval, csak bizonyos dolgokra és bizonyos ideig tudunk koncentrálni. Ezért fontos, hogy rendelkezzünk előadói módszerekkel, a közönség figyelmi erőforrásaink hatékony kezelésére, hogy értelmet adjunk a felszólalásunknak.
1890-ben megjelent, „A pszichológia alapelvei” című könyvében William James pszichológus és filozófus azt írta, hogy a figyelem
„az elme általi, látszólag több, egyidejűleg lehetséges tárgy vagy gondolatmenet egyikének birtokbavétele tiszta és élénk formában… Ez magában foglalja bizonyos dolgoktól való visszavonulást annak érdekében, hogy másokkal hatékonyan foglalkozhassunk.”
A figyelem is többféle, például a tartós figyelem lehetővé teszi, hogy hosszú ideig koncentráljunk, míg a váltott figyelem lehetővé teszi a feladatok közötti váltást. A szelektív figyelem pedig arra öszpontosít, hogy kiválasszuk, mire szeretnénk figyelni.
A fókuszált figyelem általában a tanulás, előadások hallgatások a figyelme, mert segít észrevenni azokat az ingereket, amelyek azonnali választ igényelnek. Az agy szelektíven egy ingerre koncentrál, miközben másokat figyelmen kívül hagy, és ezáltal korlátozott mentális erőforrásait kezeli.
Színpadi kihívásod: fenntartani a figyelmet
Kutatások kimutatták, hogy az elmúlt évtizedekben az emberek figyelmének időtartama mérhetően csökkent.
Gloria Mark, PhD, a Kaliforniai Irvine Egyetem munkatársa arról számolt be, hogy az internet és a digitális eszközök hogyan befolyásolták a koncentrációs képességünket, miért olyan stresszes a multitasking, és hogyan segíthet a figyelem tudományának megértése abban, hogy visszanyerjük a fókuszunkat, amikor szükségünk van rá.
A közönség számára olyan tényezők, mint az újdonság, a releváns tartalom, az érzelem, valamint a vizuális vagy auditív ingerek befolyásolják a figyelemfelkeltő képességüket.
Figyelemfelkeltés és megtartás – általános tanácsok
Mozgasd be a teret: Fontos a színpadi mozgás (bemozgod a teret). Nemcsak, hogy fenntartja a közönség figyelmét („Egy mozgó tárgy a horizonton! Jobb, ha vigyázok!”), hanem segít nekik követni az átmeneteket is a beszédszerkezeten belül. Mesélj sztorit mozgó cselekménnyel, hogy a közönség tekintete mozgásban maradjon és mindvégig lekösd a figyelmet.
Használj változatos hangzást, használd ki a beszédtechnikát: Kerüld a monoton előadásmódot. A lendület fontos, már csak a figyelem fenntartása miatt is. Sőt a hatásszünet, a lassú és hangban megnyomott kifejezések a nyomatéki hangsúly elemei, ahogyan Ruff-Kiss Ágnes beszédtechnika tanár kolléganőm szokta mondani. A ritmusváltás, a hangsúlyozás a leghatékonyabb „ébresztő”, akár a hosszabb megszólalásaidban is. Használj tempó-, hangmagasság- és hangerőváltoztatásokat a kulcsfontosságú pontok kiemelésére, az izgalom keltésére vagy a fontosság jelzésére.
Használd ki az érzelmeidet és a történetmesélés erejét: Mesélj lebilincselő, ismerős történeteket. Ha előadsz egy kínos történetet és utána csendben maradsz, kissé szégyenkezve, pironkodó mosollyal megspékelve – attól függően, hogy nevetést vagy empátiát vársz viszont – elérheted a célod. Cél: a közönség nevessen, vagy átérezze a helyzetet. Figyeljen. Az érzelmileg lebilincselő tartalom jobban leköti a figyelmet.
Példa: Gondolj Brené Brown TED-előadására a sebezhetőségről. Egy humoros, mégis személyes anekdotával kezdte, magával ragadva a közönséget. Az eredmény? Az egyik legnézettebb TED-előadás valaha.
Használd ki a meglepetést és az újdonságot: Kezdj egy sokkoló statisztikával, egy erőteljes idézettel vagy egy gondolatébresztő költői kérdéssel, hogy azonnal felkeltsd a figyelmet.
Kelts vizuális érdeklődést: Használj szemkontaktust, gesztusokat és meggyőző vizuális segédeszközöket, például fényképeket vagy kreatív kísérőket az üzeneted alátámasztására. De korlátozd a diákon lévő szöveg mennyiségét. Az információval csínján kell bánni, mert könnyen túl lehet adagolni és hamar kész az információtúladagolás. Aki egy a rövid távú memória számára befogadhatatlan mennyiségű információt (10 infó felett/dia) kísérel meg túl rövid idő alatt a hallgatósága számára átadni, az az “információtúladagolás” bűncselekményét követi el.
Ezért felejtsd el: 12-14 kaliberű betűmérettel elkövetett információ sorozattüzet, hosszú, teljes mondatok képernyőre helyezését, bonyolult táblázatok, ábrák, képek egy közös diára való zsúfolt felhelyezését. Ölik a figyelmet.
Pozitív példa: Bill Gates egyszer egy maláriáról szóló TED-előadás során élő szúnyograjt engedett szabadon , hogy emlékezetessé tegye a mondanivalóját.
Használj interaktivitást: Tegyél fel kérdéseket, hogy gondolkodásra késztesd a közönséget, és adj nekik időt a válaszadásra. A jegyzetelés is segíthet nekik abban, hogy fenntartsák az érdeklődésüket.
Használd ki a szüneteket stratégiailag: A hatás[ ]szünet nem csend. Töltött fegyver, aminek a töltényei a kimondatlan tartalmak. Ha rendszeresen elsütöd az előadásod alatt, akkor időt ad az elmondottak megemésztésének; teret hagy annak, hogy a közönség saját emlékei, tapasztalatai, életképei alapján egészítse ki a történetet „saját tartalmakkal”. Tehát magáévá tegye azt. A szünetek lehetővé teszik a közönség számára, hogy befogadja az információkat, és feszültséget kelthetnek. A hangod elhalkítása arra ösztönözheti a közönséget, hogy közelebb hajoljon és többet akarjon hallani.
Erős befejezés: Használj hatékony zárót, mint például a nyitányra való visszautalás, a lényeg kiemelése vagy egy emlékezetes „üzenettömörítés” a megtartás maximalizálása érdekében.
Az agyad egy energiatakarékos gép
Amikor nyilvánosan beszélsz, a közönséged agya folyamatosan az energia megtakarításán dolgozik. Ez azt jelenti, hogy az agyuk az ismerős mintákat, az egyszerű szavakat és a könnyen emészthető gondolatokat részesíti előnyben.
Idegtudományi kutatások kimutatták, hogy az agy hatékonyabban dolgozza fel az információkat, ha felismert struktúrákkal találkozik, például történetmesélési keretekkel, a kulcsfontosságú pontok ismétlésével, valamint világos, tömör nyelvezettel.
Az összetett vagy ismeretlen fogalmak extra kognitív erőfeszítést igényelnek. Kerüld el a szakinyelvet.
Ez azt jelenti, hogy a komplexitás növeli az elkalandozás kockázatát, ellenben a metaforák, nyelvi alakzatok, a könnyen megérthető analógiák által csökkenthető a mentális megterhelés, így az üzenet meggyőzőbb és emlékezetesebb lesz.
Lényegében minél könnyebbé teszed a közönség számára a beszéded feldolgozását, annál hatékonyabban fognak ragadni az ötleteid.
Hogyan néz ki a figyelemkeltés és fenntartás az előadásodban? – az elsőtől az utolsó percig
1. Keltsd fel a közönséged figyelmét az első 7-10 másodpercben (az elsődlegesség hatása)
Az agyad úgy van programozva, hogy az élmény kezdetére figyeljen a legnagyobb mértékben (vagy épp az utolsóra) – ezt a jelenséget elsődlegességi hatásnak nevezik. Ha nem kelted fel azonnal a figyelmet, a közönséged elvesztetted.
Hogyan kell ezt alkalmazni:
– Indítasz egy provokatív kérdéssel:
Rossz kezdés: „Jó estét mindenkinek. Péter vagyok, és ma a vezetésről fogok beszélni.”
Nagyszerű kezdet: „Mi lenne, ha azt mondanám, hogy minden, amit a vezetésről tudsz, hazugság?”
– Tegyél fel egy költői kérdést:
„Mi lenne, ha azt mondanám, hogy az arckifejezéseid már azelőtt eldöntik a hitelességedet, hogy egyáltalán megszólalnál?”
– Használj egy meglepő tényt, adatot, statisztikát (az agyunk imádja az újdonságokat).
„A tudatos elme ~40–120 bitet képes kezelni másodpercenként. A tudatalatti elme ~11 millió bitet képes kezelni másodpercenként. Ez körülbelül 1:100 000 arány. Most képzeld el: ahogy a színpadon állsz (és mozogsz), és másodpercenként több millió közvetlen üzenetet küldesz a közönség tudatalattijának.”
Másik példa: A TED-előadások legjobb előadói gyakran személyes történettel vagy megdöbbentő statisztikával kezdenek – ami a hatékony kommunikáció része.
Hatalmas előnye még a rotációs kapaként működő indító kérdésnek, hogy a közönséged megpróbál rájönni, hogyan kapcsolódik a meglepetésszerű kérdés az előadásod többi részéhez.
Ehhez viszont kikerülhetetlen a figyelem, a kapcsolódás hozzád.
2. Beszélj az érzelmi agyaddal
Az idegtudomány kimutatta, hogy a döntéseket érzelmi alapon hozzuk meg, majd logikusan indokoljuk azt (Damasio, 1994). Antonio Damasio kutatása is ezt az igazságot támasztja alá, amiben az orbitofrontális agykéreg sérülésével élő személyeket vizsgált meg és arra jutott, hogy a sérült limbikus rendszerrel rendelkezők nehezen vagy egyáltalán nem tudnak döntéseket hozni.
Ha meg akarunk győzni, be kell vonnunk a limbikus rendszert – az agy érzelmi központját. Egy nyilvános beszéd során nem is célunk nem befolyásolni. DE ha az volna, akkor se lennénk rá képesek.
Irányítani a közönséged gondolkodását, viselkedését, érzelmeit; nemcsak célunk, de kötelességünk is. Célunk olyan érdekesen bemutatni a céget, projektet, ötletet vagy egy témát, hogy a jelölt elfelejt bértárgyalni.
A döntéseink alapja mindig is az érzelem lesz.
Épp ezért annyira időtálló a retorika.
Hogyan alkalmazzuk a nyilvános beszéd tudományában:
– Használj történetmesélést (a történetek növelik az oxitocinszintet, a dopaminszintet, ami miatt a közönség megbízik benned).
– Építs érzelmi kapcsolatot a közönség tagjaival azáltal, hogy megosztod velük a hasonló nehézségeket.
– Mutass sebezhetőséget (pl. a gyors beszédtempó, a lámpaláz beismerése emberibbé tesz).
3. Mestere légy a nonverbális kommunikációnak
A DrPrezi Team állandó tagja, kollégám Ruff-Kiss Ágnes beszédtechnika tanár mesélt részletesebben Albert Mehrabian híres kommunikációs szabályáról.
Amik számítanak:
7% a szavak,
38% a hang,
55% a testbeszéd.
Illetve arról, hogy ezt sokan félreértelmezik. A valóságban Mehrabian kutatásai csak speciális helyzetekre vonatkoztak, amikor érzelmeket, attitűdöt fejezünk ki, és főleg akkor, ha a verbális és a nonverbális üzenet ellentmondott egymásnak.
Ha valaki mosolyogva mondja: „Jól érzem magam …”, de a hangja elcsuklik és a szeme bepárásodik, akkor inkább a testbeszédének hiszünk, nem a szavainak. Egy könyvben például csakis a szavak számítanak, hiszen nincs sok más egyéb tényező.
A szavaknak mindig van súlya.
De a hogyan (hangszín, intonáció, tempó) és a hogyan nézünk közben (testtartás, gesztusok, mimika) legalább annyira fontos a hitelességhez. Ha ellentmondás van, a közönség mindig a nonverbális jeleknek fog hinni.
Hatással vagy az emberekre – és ehhez még csak meg sem kell szólalnod
A metakommunikációs jelzések mindig kapcsolódnak az érzelmi állapotunkhoz, a hangulatunkhoz, a fizikai állapotunkhoz. Az arc érzelemkifejezései azért is annyira különlegesek, mert a veled szemben ülő tükörneuronjainak aktiválásával elérheted, hogy az előtted ülő azonnal átérezze azt, amiről beszélsz.
Mint említettem, változtasd a hangmagasságot/tempót a kulcsfontosságú pontok hangsúlyozásához. Használj szemkontaktust a bizalom kiépítéséhez. Igazítsd az arckifejezéseket a hangnemedhez (pl. mosolyogj, amikor jó hírt osztasz meg).
A közönség azonnal észreveszi az ellentmondásokat. Ha monoton módon, fészkelődve mondod, hogy „Ez az adat izgalmas”, a prezentációd tartalma elveszíti hitelességét.
Ha problémáról, nehézségről, egy céget vagy társadalmi csoportot érintő kihívásról beszélsz; esetleg felvázolt sikerről, előre vetített közös eredményekről, azt nem adhatod elő érzelemmentes, unalmas, érdektelen arccal. Mert ezzel éppen annak jelentőségét ásod alá.
Ugyanígy érződhet az arcmimikáidon, a különböző nonverbális kommunikációdban a téma iránti bizonytalanságod, az önbizalomhiányod, de az elhallgatott információk léte vagy épp az érdektelenséged is. Ha el akarod rejteni a mimikákat, „ki fog látszani”.
4. Uralkodj a lámpalázon
Amikor közönség elé lépsz, a szimpatikus idegrendszered menekülési reakciót vált ki, ami megemeli a pulzusodat, kipirul az arcod.
Egy olyan félelem, ami jogosan van benned. De egyben gátló tényező, önszabotáló hatás is tud lenni az életedben. Lassan ható méregként marja a lelkedet. Gátol akkor is, amikor teljes díszkomfortérzet közepette makogsz, nehezen fogalmazol; és végül sikertelen lesz a felvételid, rosszul sikerül a fellépésed vagy az előadásod.
A lámpaláz ugyanis olyan, mint a lábszag.
Mindenkinek van, de senki se szeretné, hogy mások megérezzék. A rossz hírem az, hogy sokak szerint nem lehet tenni a vizsgadrukk ellen semmit (olyan, mint a gyász). A jó hír, hogy ez a rossz hír nem igaz.
Ez kezelhető.
Például a Viszlát Lámpaláz c. könyvem, amiből szövetségessé teheted az enyhe idegességtől, a bénító félelmen át ható lámpalázat és megszelídítheted a félelmedet.
Persze kérdezheted, milyen testi tünetek normálisak „lámpaláz” esetén és mik hatnak bénítóan a testünkre? Létezik néhány kevésbé ismert, lámpaláz-szelídítő módszer, a holisztikus szemlélet zászlója alatt, amelyet kevesen használunk, pedig ősidők óta fejtik ki hatásukat.
Erről írtam korábbi cikkemben.
7. Befejezés Boommal (a csúcs-vég szabály)
Ha azt mondom, hogy a „sorozat utolsó elemei egy listán”, mi jut azonnali benyomásként eszedbe róla? Létezik egy tendencia, hogy jobban emlékszünk az utoljára megismert információkra.
Jobban fel tudjuk idézni azt, amit utoljára hallottunk. Jelentőségteljesebbnek is találjuk ezeket az infókat, mint a listák közepén lévő elemeket.
A „soros pozícióhatást” először Hermann Ebbinghaus pszichológus fedezte fel memóriakísérletei során. „Nem mindegy, hogy a listán hol foglal helyet egy elem, ha a legnagyobb eséllyel akarjuk tisztán felidézni azt.”
Ezzel hozzuk szintre zárásként:
– Merész cselekvésre való felhívás. Használj bármely figyelemfelkeltő eszközt. Különösen a meggyőzés érdekében zárhatsz egy felszólítással. Például, hogy vegyenek részt egy adott cselekvésben a probléma vagy helyzet megoldása érdekében. Ezzel arra törekszel, hogy motiváld a hallgatóságot egy cél kitűzésére és annak elérésére.
– Érzelmes történet vagy idézet. Amikor eljött az ideje, hogy lezárd a prezentációd, kapcsold vissza a világító gombot a nyitó kijelentéseken, kifejezéseken, idézeteken, érveken vagy üzeneteken. Emlékeztesd a hallgatóságot a kulcsfontosságú pontokra, de ne vidd túlzásba.
– Meglepő tanulság (pl. „Íme egy utolsó lámpaláz technika, amit a kutatások szerint nem használsz…”). Alternatív megoldásként befejezheted egy kérdéssel vagy kihívással, amelyen elgondolkodhat kicsit a hallgatóság.
Biztos, hogy figyel a közönséged?
A figyelem a nyilvános beszéded sikerének valutája. Amit biztosan figyelembe vesz a közönséged:
- Testbeszéd (Magabiztos vagy kínos vagy?)
- Hangnem (Megnyerő vagy monoton vagy?)
- Arckifejezések (Lelkes vagy érdektelen vagy?)
- Nyitószavak (Felkeltik a kíváncsiságot, vagy ásítást okoznak?)
Ebben a másodlagos elemzésben a tekintet viselkedését vizsgálták meg a tudósok mások társas kontextusban történő cselekvéseire adott válaszként. A résztvevőket ( N = 84) arra kérték, hogy tartsanak egy 5 perces beszédet egy öt fős közönség előtt, amelyet 360°-os videóban rögzítettek, és egy beépített szemkövetővel ellátott virtuális valóság headsetben jelenítettek meg.
Fotó: pmc.ncbi.nlm.nih.gov
Az eredmények arra utalnak, hogy a közönség tagjainak cselekedetei széles körben befolyásolják a tekintet viselkedésének motiválását realisztikus, kontextusba ágyazott (nyilvános beszéd) környezetben.
Ülni és hallgatni nem igazán természetes, a rutinosabb nyilvános előadók mindezt ösztönösen megértik, és úgy építik fel beszédeiket, hogy a kulcspontok egyértelműen kijelölve legyenek, és ne legyenek belőlük több, mint amennyit a közönség elbír.
Sok briliáns előadás egyetlen központi gondolatra összpontosít. Maximum is csak kettőre. A kezdő előadók ritkán teszik ezt.
Ez általában félelemből fakad, pontosabban attól a félelemtől, hogy elveszítjük a közönséget, vagy mindenáron bizonyítani akarjuk a „téma hitelességünket”.
Nem lesz „elég” ahhoz, hogy fenntartsuk a figyelmüket.
Nem hiszik el, hogy értek a témához.
A tapasztalatlan előadók ezért nagy valószínűséggel rengeteg pontot próbálnak meg beilleszteni a beszédükbe, abban a hitben, hogy ezekre szükség van ahhoz, hogy mindenki éber és érdeklődő maradjon.
Ne mondj le csak azért a felszabadult, fesztelen beszédről, mert személyiséged miatt általában nem te vagy a legkarizmatikusabb hang a szobában. Az ország legkeresettebb, prezentációs trénere és csapata által alapított DrPrezi Akadémia ráadásul segít felvenni a rövid távú versenyt is anélkül, hogy feláldoznád a napi munkafolyamataidat.
DrPrezi Team filozófiája: Megismered. Alkalmazod. Begyűjtöd a tapsot.