Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább! – mondja Paulo Coelho.
Ez a mondat úgy hat rád, mint akit mellbe vágtak? Mert téged a hideg is kiráz attól, amikor 40 percen keresztül – akár vizualizáció nélkül –, csak élőszóval kell beszélned. Miközben a szenvedély kikívánkozna a színpadra. Mindhiába.

Ez a cikk lehet alapjaiban megváltoztatja majd a félelemmel kapcsolatos gondolkodásod. Nem megszabadulnod kellene tőle, hanem valami egészen mást tenni vele.

 

Coelhoval biztosan nem esett meg – mondod te –, hogy beszéde kellős közepén lankadni kezdjen a közönség figyelme, mert szinte már mindenki a mobilját nyomkodja.

Hidegen hagyja azokat, akik nem élték még meg a belső stresszes állapotot, hogy a felkészülésed ellenére az ötleteid most vesznek el valahol egy sötét lyukban.

Gyomorgörcs, gombóc a torokban, izzadás, lefagyás, izgalom és düh.
Kihagytunk volna valamit? Igen, a csüggedés jeges leheletét, ami letaglózva üti ki alólad a talajt.

A félelem számottevő energiát szív el, így a prezentációd sokszor alig jobb csak, mint egy friss pozíciós zöldfülűé vagy egy pár éve már a gyakorlatból kizökkent előadó-huszáré.

” Válság van az önbizalmad rendszerében…”

 

Ő könnyen beszél – véled te.

Neked a feladat viszont egy sikító tehervonatként dübörög feléd: fel kéne építened egy világot, inspirálnod egy hallgatóságot, buzdítanod vagy átadnod egy kulcsfontosságú üzenetet.

Állsz a sínek között és bámulod a közeledő lámpák fényét.
De tudtad-e, hogy…

Most figyelj!

 

A félelem mindenkit érint – elkerülni nem tudod, egyetlen dolgot tehetsz csak

Felhasználod.

Vajon mi a közös bennük?
Helen Keller, Nelson Mandela, Mahatma Gandhi, J. K. Rowling, Mark Twain, Ralph Waldo Emerson, Jeffrey Fry?

Az, hogy „elszólták magukat”.
Méghozzá a bátorság magját ültették el benned legfrappánsabb bátorságról szóló mondataikkal.

Ha most egy pillanatra megállna a Föld forogni, és valaki megkérdezné tőled, hogy mi a félelem, vajon tudnál-e rá válaszolni?

 

Figyelem!
Összesen 3 mp-ed van.

 

Tudtad, hogy…

– Aki bátor, az szabad. – Lucius Annaeus Seneca.

– Mert az egyetlen dolog, amit félni kell, az a félelem. – Franklin D. Roosevelt.

– A hős nem bátrabb, mint az átlagember, csak öt perccel tovább bátor. – Ralph Waldo Emerson

 

Nelson Mandela szerint a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a győzelem rajtja. A bátor ember nem az, aki nem érzi a félelmet, hanem az, aki meghódítja ezt a félelmet.

 

Habár folyton prezentáljuk önmagunkat, ebben nem csupán visszavethet, de segíthet is a lámpaláz, a jó stressz.

 

Selye János szerint a stressz az élet sója. Bizonyos élethelyzetekben jelentkező átmeneti „izgalom” már gyerekkorban is a fizikai és a pszichológiai fejlődés alapvető feltétele.

Tehát a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy cselekedsz a félelem ellenére. És úgy lépsz be egy csatába, hogy nem vagy biztos abban, hogy megnyered.

 

A bátorság az, ha te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy félsz.” (Franklin P. Jones)

A félelem az, amit érzel. A bátorság az, amit csinálsz. – mondja Emma Donoghue.

 

Mark Twaintól Rihannáig mindenki fél a „nagy bevetések” előtt – mi a legeredményesebb orvosság számukra a félelemre?

Miközben felsétálsz a színpadra, fellépsz a mikrofonhoz és a közönség tagjainak hatalmas tengerét nézed, máris elveszted a talajt a lábad alól. Mégis hogyan fogja elérni így a kalauz a végállomást?

Hogyan lesz ebből sikeres előadás tapsviharral a legvégén?

A színpadi félelem meghódítható.
Még a profikat sem kíméli, csak ők már megtanulták felhasználni.

A csendes teljesítmény gyilkosának leküzdésére nekik is megvannak a bevett taktikáik.

 

Mark Twain regényíró annyira megismerte a lámpaláz fogalmát, hogy Tom Sawyer kalandjaiban ki is „írja magából az élményt”.

 

Színpadi félelmei enyhítésére barátaival szórta meg a közönséget, az ismerős arcok látványa – és a hallható bátorítása – volt a legnagyobb segítség a számára.

Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem – mondta Mark Twain.

 

Adele énekesnő idegei nyugtatásra „humoros” kedvébe hozza saját magát. Mert így tud csak feloldódni.
A nevetés pozitív hatással van az idegi állapotra, mintha „nem is színpadon lenne”.

 

Minden előadónak más válik be, azonban vannak általános „jótanácsok”

Az is hatásos, ha legalább 30 perccel korábban érkezel a helyszínre.
Lesz időd megismerni a színpadot, a „kilátást”, a közvetlen környezetet és a közönség egy részét is.

Ezzel elkerülheted a „vadidegenek előtt adok elő” szituáció nehézségeit. Helyette elkezdesz egy hullámhosszra kerülni a teremben ülőkkel. Már ott tudatosítod magadban, hogy mit is szeretnél nekik átadni (üzenet) és miért; mert a legjobb előadók a közönségre fókuszálnak, nem önmagukra.

Ha képes leszel a természetes félelmet átalakítani, felhasználni a produkció hatásosabbá tétele érdekében; akkor nem gátlásosabb leszel, hanem egy adrenalinlökettel életed legnagyobb dobásait viheted véghez a színpadon.

 

Néhány pirula a lámpaláz ellen a saját több évtizedes tapasztalat alapján itt >>>>

A vizsgadrukk ellen ezeket alkalmazd >>>>

 

De kerüld Rihanna tanácsait

Rihanna, aki minden egyes előadás előtt intenzív szorongást érez, olyan megközelítést alkalmaz – hogy megnyugtassa az idegeit–, ami egyes személyeknek hatásos lehet, azonban leginkább az ellenkező hatást éri el.

„Az ital megnyugtatja az idegemet.”

 

Kerüld az alkoholt és a koplalást vagy túlzásba vitt étkezést. Hírességek tippjei a felelem kezelését illetően itt olvasható.

Ha önbizalmad tengere viharoktól mentes, máris többet tettél a félelem leküzdéséért, mint bármely „hétköznapi gyakorlati tanács” betartásával. Önbizalmad növelnéd? Ez a könyv segít benne: Előadók Tehát vagyok.