Ha félsz, mondj el egy imát, de menj tovább! – mondja Paulo Coelho.
Ez a mondat úgy hat rád, mint akit mellbe vágtak? Mert téged a hideg is kiráz attól, amikor 40 percen keresztül – akár vizualizáció nélkül –, csak élőszóval kell beszélned. Miközben a szenvedély kikívánkozna a színpadra. Mindhiába.
Ez a cikk lehet alapjaiban megváltoztatja majd a félelemmel kapcsolatos gondolkodásod. Nem megszabadulnod kellene tőle, hanem valami egészen mást tenni vele.
Coelhoval biztosan nem esett meg – mondod te –, hogy beszéde kellős közepén lankadni kezdjen a közönség figyelme, mert szinte már mindenki a mobilját nyomkodja.
Hidegen hagyja azokat, akik nem élték még meg a belső stresszes állapotot, hogy a felkészülésed ellenére az ötleteid most vesznek el valahol egy sötét lyukban.
Gyomorgörcs, gombóc a torokban, izzadás, lefagyás, izgalom és düh.
Kihagytunk volna valamit? Igen, a csüggedés jeges leheletét, ami letaglózva üti ki alólad a talajt.
A félelem számottevő energiát szív el, így a prezentációd sokszor alig jobb csak, mint egy friss pozíciós zöldfülűé vagy egy pár éve már a gyakorlatból kizökkent előadó-huszáré.
” Válság van az önbizalmad rendszerében…”
Ő könnyen beszél – véled te.
Neked a feladat viszont egy sikító tehervonatként dübörög feléd: fel kéne építened egy világot, inspirálnod egy hallgatóságot, buzdítanod vagy átadnod egy kulcsfontosságú üzenetet.
Állsz a sínek között és bámulod a közeledő lámpák fényét.
De tudtad-e, hogy…
Most figyelj!
A félelem mindenkit érint – elkerülni nem tudod, egyetlen dolgot tehetsz csak
Felhasználod.
Vajon mi a közös bennük?
Helen Keller, Nelson Mandela, Mahatma Gandhi, J. K. Rowling, Mark Twain, Ralph Waldo Emerson, Jeffrey Fry?
Az, hogy „elszólták magukat”.
Méghozzá a bátorság magját ültették el benned legfrappánsabb bátorságról szóló mondataikkal.
Ha most egy pillanatra megállna a Föld forogni, és valaki megkérdezné tőled, hogy mi a félelem, vajon tudnál-e rá válaszolni?
Figyelem!
Összesen 3 mp-ed van.
Tudtad, hogy…
– Aki bátor, az szabad. – Lucius Annaeus Seneca.
– Mert az egyetlen dolog, amit félni kell, az a félelem. – Franklin D. Roosevelt.
– A hős nem bátrabb, mint az átlagember, csak öt perccel tovább bátor. – Ralph Waldo Emerson
Nelson Mandela szerint a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a győzelem rajtja. A bátor ember nem az, aki nem érzi a félelmet, hanem az, aki meghódítja ezt a félelmet.
Habár folyton prezentáljuk önmagunkat, ebben nem csupán visszavethet, de segíthet is a lámpaláz, a jó stressz.
Selye János szerint a stressz az élet sója. Bizonyos élethelyzetekben jelentkező átmeneti „izgalom” már gyerekkorban is a fizikai és a pszichológiai fejlődés alapvető feltétele.
Tehát a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az, hogy cselekedsz a félelem ellenére. És úgy lépsz be egy csatába, hogy nem vagy biztos abban, hogy megnyered.
„A bátorság az, ha te vagy az egyetlen, aki tudja, hogy félsz.” (Franklin P. Jones)
A félelem az, amit érzel. A bátorság az, amit csinálsz. – mondja Emma Donoghue.
Mark Twaintól Rihannáig mindenki fél a „nagy bevetések” előtt – mi a legeredményesebb orvosság számukra a félelemre?
Miközben felsétálsz a színpadra, fellépsz a mikrofonhoz és a közönség tagjainak hatalmas tengerét nézed, máris elveszted a talajt a lábad alól. Mégis hogyan fogja elérni így a kalauz a végállomást?
Hogyan lesz ebből sikeres előadás tapsviharral a legvégén?
A színpadi félelem meghódítható.
Még a profikat sem kíméli, csak ők már megtanulták felhasználni.
A csendes teljesítmény gyilkosának leküzdésére nekik is megvannak a bevett taktikáik.
Színpadi félelmei enyhítésére barátaival szórta meg a közönséget, az ismerős arcok látványa – és a hallható bátorítása – volt a legnagyobb segítség a számára.
Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem – mondta Mark Twain.
Adele énekesnő idegei nyugtatásra „humoros” kedvébe hozza saját magát. Mert így tud csak feloldódni.
A nevetés pozitív hatással van az idegi állapotra, mintha „nem is színpadon lenne”.
Minden előadónak más válik be, azonban vannak általános „jótanácsok”
Az is hatásos, ha legalább 30 perccel korábban érkezel a helyszínre.
Lesz időd megismerni a színpadot, a „kilátást”, a közvetlen környezetet és a közönség egy részét is.
Ezzel elkerülheted a „vadidegenek előtt adok elő” szituáció nehézségeit. Helyette elkezdesz egy hullámhosszra kerülni a teremben ülőkkel. Már ott tudatosítod magadban, hogy mit is szeretnél nekik átadni (üzenet) és miért; mert a legjobb előadók a közönségre fókuszálnak, nem önmagukra.
Ha képes leszel a természetes félelmet átalakítani, felhasználni a produkció hatásosabbá tétele érdekében; akkor nem gátlásosabb leszel, hanem egy adrenalinlökettel életed legnagyobb dobásait viheted véghez a színpadon.
Néhány pirula a lámpaláz ellen a saját több évtizedes tapasztalat alapján itt >>>>
A vizsgadrukk ellen ezeket alkalmazd >>>>
De kerüld Rihanna tanácsait
Rihanna, aki minden egyes előadás előtt intenzív szorongást érez, olyan megközelítést alkalmaz – hogy megnyugtassa az idegeit–, ami egyes személyeknek hatásos lehet, azonban leginkább az ellenkező hatást éri el.
„Az ital megnyugtatja az idegemet.”
Kerüld az alkoholt és a koplalást vagy túlzásba vitt étkezést. Hírességek tippjei a felelem kezelését illetően itt olvasható.
Ha önbizalmad tengere viharoktól mentes, máris többet tettél a félelem leküzdéséért, mint bármely „hétköznapi gyakorlati tanács” betartásával. Önbizalmad növelnéd? Ez a könyv segít benne: Előadók Tehát vagyok.
Egy válasz