A mai bemutatóban egy olyan emberrel fogom folytatni, aki sajnos már nincsen közöttünk egy tragikus baleset következtében, de szellemiségét, tudását és személyiségét szerencsére megőrizte az utókor számára a Magyar Televízió.
Montágh Imre életének jelentős részét a magyar nyelv szolgálata töltötte ki. Ars poeticája szerint a személyiségközpontú pedagógiáé a jövő, nem a tudáshalmazok gyarapítása, hanem az embereszmény a fontos. A legbonyolultabb jelenséget, a hangzó beszédet tanította, elsősorban lélektani elemzéssel. Célja volt a beszédjavítás és a metakommunikáció és gesztusvilág tanítása, oktatott színházban, bábszínházban, pszichodrámákban, megmutatta, hogyan kell az életet a maga ellentmondásaival megélni.
Montágh Imre kiváló szakember és kiváló pedagógus, showman, humanista és legfőképp ember volt. Ugyanazt az emberséget tapasztalták tanítványok, kollégák, barátok.Több televíziós műsorban szerepelt szakértőként, illetve műsorvezetőként és ezzel országos ismertséget szerzett.
Hogyan indult a pályája?
1972-ben a Színművészeti Főiskola felkérte óraadó tanárnak. „Először nagyon féltem – bár jókor jött, mert kezdtem unni a technikát – tudtam, hogy megvannak a képességeim a személyiség kibontásához, a szövegek elemzéséhez (…),de nagyon zavart, hogy nincs művészi diplomám, nem vagyok gyakorló művész. (…) Ma ott tartok, hogy látom, művészféle vagyok én, csak nem az alkotás, hanem a bábáskodás területén.”
A Színművészeti Főiskolán végzett munkájában – a korábbi tevékenységétől eltérően – gyökeresen új volt, hogy a katedrai tekintélytiszteletet felváltotta egyfajta közvetlen, fesztelen pedagógiai légkör. Ahogy önéletrajzában is írja, együtt dolgozott a színészjelöltekkel, játékosan, oldva a feszültséget és a görcsöket, szinte egymást tanítva tanultak. Mindig kész volt arra, hogy a fáradtságot egy-egy érdekesebb gyakorlattal elűzze, a lankadó figyelmet nyelvi játékokkal felélénkítse. A hathatósabb munkát éppen a színész játékossága, a homo ludens volta szemszögéből erősítette fel, ugyanis a művészet élesíti a tekintetet, s aki birtokolja, keresztüllát a nagy szavakon, felfigyel az emberekre, meglátja őket nemcsak kívülről, hanem lelki mechanizmusaik szövevényében is. (Forrás: Subovits István: Montágh Imre, az ember, a logopédus /Egy befejezetlen életmű tanulságai/).
Milyen értékekben hitt?
A Színművészeti Főiskolán, csakúgy, mint másutt tartott előadásaiban azt tanította, hogy a szóbeli és viselkedésbeli megnyilvánulás az ember maga. Cikkeket írt a magyar beszédművelésről, retorikáról, amelynek kiváló képviselője volt. A nyolcvanas évektől a rádió és a televízió ismertette meg a szélesebb közönséggel. Ezeken a fórumokon tanított a sokszor elfelejtett helyes beszédre, s annál is többre: az emberi kommunikációra, a gesztusok erejére. Televíziós sorozatai kiskamaszokat és felnőtteket neveltek a közösségi létre, annak elemi szabályaira.
Ellentmondásos módon halt meg. 1986 augusztusában Kismaroson a saját autója, miután valószínűleg nem húzta be a kéziféket, az árokba lökte aztán rázuhant. Idén lenne 76 éves
Művei (melyeknek ott kell lennie egy előadástechnikával foglalkozó szakember polcán)
- Beszédtechnikai ismeretek (Népművelési Intézet, 1962.)
- Figyelem vagy fegyelem?! Az előadói magatartás (Kossuth Kiadó, 1986.)
- Mondd ki szépen! (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987.)
- Tiszta beszéd (Calibra Kiadó, 1998.)
.
És hogy érezhessük, láthassuk személyiségét, szenvedélyességét:
dr. Z
