Melyik tulajdonság létfontosságú gyakorlatilag minden kreatív művészeti ágban, mint irodalom, zene, festészet, fényképek világa? Melyik tulajdonság az, ami egyszerre éles késként feni a közönség figyelmét és segít nekik jobban megérteni téged? Ez a kontraszt!
Ebben a cikkben definiáljuk a kontrasztot, feltárjuk az előnyeit, és számos stratégiát vizsgálunk meg a kontraszt használatára a következő prezentációdban.
Az emberek feláldozhatják a tartalmat a dizájnért, vagy a dizájnt a tartalomért. Ezeknek együtt kell működniük, nem pedig versengeni egymással. Erre kiváló eszköz a kontrasztolás.
Olvastam egy hétköznapi pszichológiai kísérletről.
55 égbe repülő kis kar.
7-8 gyerek.
6 zebra.
Ennyi zebrát rajzolt fel a tanár néni a táblára. Ebből hatot függőleges csíkokkal és egyet vízszintes csíkokkal. Aztán megkérdezte az osztályától: „Gyerekek, melyik a gonosz zebra?”
„Az ott!” – ordították.
Nem könnyű nekünk az üzleti szpícsek színpadán, mert nyilvános előadóként gyakran mi vagyunk a vízszintes csíkos zebrák. Nem kihasználjuk az egyik leghatásosabb előadói eszközt, hanem az áldozatai leszünk.
Miről beszélek?
Egy banálisan egyszerű pszichológiai jelenségről.
Tudod, amikor beülsz a Fesztelen Előadó képzésre, megesik, hogy a vállalati „popszakma” kollégáival versenyt panaszkodtok, hogy:
- kevesen figyelnek előadás közben,
- mintha mindenki ADHD-s lenne,
- mindenki stikában pötyög a telefonján
- az emberek nem szeretik a prezentációkat
- nem is érdekli őket
- egy foghúzás a kötelező meetingkör
Szóval a „mai hiperszenzitív világunkban” embert próbáló a prezik világa. Ohh. Ki mit csinál? Általában hasonlóan ugyanazt. Változtatni ugyanis mindig nehezebb, mint fönntartani a status quót.
A megszokottat.
Ebből egy izgalmas stratégiai kérdés következik.
Hogyan tudom minél jobban irányítani a figyelmét a célcsoportnak a prezi, előadás teljes hosszában?
Mindjárt a válasz.
De értened is kell, ezért hozok egy-két példát.
Képzeld el, hogy egy HR-es dicsőségesebbre értékel egy átlagos beszédű jelöltet a 20 perccel korábbi jelöltnél, csak mert az eltérő kommunikációs stílust képviselve még pluszban ideges is volt.
Akkor is így cselekszünk, amikor a harmadik előadót hallgatjuk meg a színpadon, és akarva akaratlanul is az előzőhöz viszonyítjuk a következőt. Ha egy életerős és „ez ott volt” előadást tartott az előtted felszólaló illető, felkötheted a gatyádat.
Ilyen az is, amikor egy munkahelyeken egy jelöltet vagy munkatársat egy másik munkatárshoz hasonlítanak.
Mi történik?
Pozitív kontraszthatás.
Valamit jobbnak látunk, mint ahogyan azt általában érzékeljük, mert valami gyengébbhez hasonlítjuk. Például a szokásosnál érdekesebbnek tűnhet egy előadó, ha egy unalmas előadó mellé helyezzük.
A negatív kontraszthatás pedig épp az ellentétje, amikor valamit rosszabbnak észlelünk, mint ahogyan azt általában gondoljuk, mert valami jobbhoz hasonlítjuk.
Megvannak még a zebrák?
Hányan használjuk tudatosan ezt a hatásmechanizmust az előnyünkre?
Kevesen.
Kellene?
Nem kérdés.
Mert a kontraszthatás segít, hogy irányíthasd a figyelmet
De mi is a kontraszt pontosan?
A kontraszt egy nagyon tág fogalom, amely két vagy több elem közötti – általában nagy – különbségre utal.
Ezek az egymással szembeállított elemek, résztvevők bármik lehetnek: költészetben vagy épp beszédekben a szavak, kifejezések, fogalmak. Történetekben a szereplők, érzelmek, cselekvések, reagálások, víziók. Bármely hang, cselekvés, de a művészetekben még a forma, vizuális elem is.
Hatékonyan használhatók beszédekben és prezentációkban:
- Felkelti a közönség figyelmét, meglepi a közönséget, és bevonja őket a prezentációdba (emlékezni fognak rá).
- Az ellentétes elempárok szembeállíthatók egymással, és mindegyik a különbségeiken keresztül segít meghatározni a másikat.
- Két vagy több, egymással nem gyakran összefüggő elem megszokottól eltérő módon kerülhet egymás mellé.
- Két vagy több, ugyanabba a kategóriába tartozó elemet vizsgálhatunk meg, hogy kiemeljék a különbségeiket.
A kontrasztolás segít, hogy irányítsd a figyelmet.
Mindjárt megnézzük a hogyant is, miután megbeszéltük a miértet
Nancy Duarte a Szilícium-völgyben található Duarte Design vezérigazgatója – aki Al Gore 2006-os Oscar-díjas filmjében, a Kellemetlen igazságban használt diákat készítette – könyvében, a Resonate-ben (Hat perc kritika) erőteljesen fogalmazza meg az álláspontját:
A lendületes prezentációkban van egyfajta apály és dagály. Ezek a mozgáskitörések a kontrasztból erednek – a tartalom, az érzelmek és a beszédmód kontrasztjából. […] A kontraszt […] a kommunikáció középpontjában áll, mert az embereket vonzzák a kitűnő dolgok.
Készítettünk vele anno egy interjút.
A kontraszt használatának második előnye, hogy pontosabbá teszi a szavaidat és gondolataidat azáltal, hogy ellentétes szavak és gondolatok mellé helyezed őket. Kiemeli. Ez segít a közönségednek megérteni az üzenetedet.
Mert, ha a dolgokat (infót, személyt, érvet stb.) szorosan együtt vagy gyors egymásutánban mutatjuk be, akkor együtt ítéljük meg.
Nem pedig külön-külön.
Ez erősítheti vagy gyengítheti a két vagy több dolog között észlelt különbségeket és hasonlóságokat. A von Restorff-elszigetelő effektus (vagy izolációs effektus) egy kognitív torzításunk, amely arra késztet bennünket, hogy élesebben emlékezzünk valamire akkor, amikor az kitűnik a mellettük lévő dolgok közül.
Hasonló, mint a lehorgonyzás, amely hasonlóképpen a kezdeti információknak való kitettség miatt nagymértékben befolyásolja a jövőbeli döntéseinket. Egy adott információt az előző információhoz viszonyítunk.
Tehát a kontraszt a nyilvános beszédben olyan célokat szolgál ki, mint:
- ellentétes gondolatok, érzelmek vagy helyzetek képzése,
- problémák kontra megoldások, múlt kontra jövőkép, vagy száraz tényszerű, információk kontra történetek felhasználása a figyelem és az érdeklődés felkeltésére
- különbségek kiemelése,
- vélemény, kiállások, elkötelezettségek fokozása valami mellett,
- kulcsfontosságú és fontos tételpontok emlékezetessé tétele,
- mélyebb megértést, váratlan fordulatok létrehozásával.
Mivel a kontraszt mindenhol jelen van a világunkban, így az agyunk úgy van beprogramozva, hogy felismerje és keresse is azt. Az irodalmi kontraszt egyik leghíresebb alkalmazása Charles Dickens: Két város meséje (1859) című művének nyitó soraiban található:
A legjobb idők voltak, a legrosszabbak, a bölcsesség kora volt,
a bolondság kora volt, a hit korszaka volt, a hitetlenség korszaka volt,
a Fény időszaka volt, a Sötétség időszaka volt, a remény tavasza volt, a kétségbeesés tele volt, minden előttünk állt, semmi sem volt előttünk, mindannyian egyenesen a Mennyországba tartottunk, mindannyian egyenesen a másik irányba tartottunk –
Hogyan kell használni a kontraszthatást
az előadásodban?
FORGATÓKÖNYV 1: PPT-nél, diánál, vizuális kommunikációban
Képzelj el egy jelenetet, ahol a kisfilmben egy falka aranyos kiskutya ugrál és játszik önfeledten. Majd az idilli jelenetet megszakítja egy menhelydolgozó, aki három darab répakockát helyez le nekik egy tányérra. Majd kiírják egy fekete háttéren, hogy ma több millió kutyának nincs saját otthona, és az utcán kóborolva próbálnak élelemhez jutni. Nekik csak néhány kukából kinyert étel jut.
A kontrasztos vizuális jelenet meglepi a nézőt.
Tehát érzelmi és kognitív reakciókat válthatsz ki a közönségedben kontrasztos vizuális képek segítségével. Egymás mellé helyezel olyan tárgyakat, amelyek nem „tartoznak össze” és egyetlen képpé formálod. Mint a kisfilmben.
Két kontrasztos képet használsz fel ugyanazon a dián.
Kiemelsz egy fontos infót, kattintható gombot, üzenetet úgy, hogy zord háttér elé helyezed. Egy számot, statisztikát észszerűnek és elfogadhatónak mutathatsz be, ha egy magasabb szám és statisztikai érték mellé helyezed.
Hasonló hatás érhető el dőlt betűvel, aláhúzással vagy félkövérre szedve a lista kulcsfontosságú elemeinek a kiemelésénél, hogy vizuálisan kitűnjenek.
Alapelv: minél több dolgot próbálsz kiemelni, általában annál kevésbé tűnik ki, és annál gyengébb lesz az elszigetelő hatás.
FORGATÓKÖNYV 2: Érvelésnél, stratégiánál
A kontraszthatás alkalmazásával csökkentheted egy probléma vélt súlyosságát, ha összehasonlítod azt a múltban előforduló komolyabb problémákkal.
Azért, hogy befolyásold a közönség témával kapcsolatos véleményét.
Ha történetet mesélsz, akkor használhatod a kontrasztot történetmesélési technikában is azáltal, hogy szándékosan egymás mellé állítod a különböző ötleteket, hogy felkeltsd a közönség érdeklődését.
Felvetsz egy problémát, majd a megoldást.
Ok-okozatot mutatsz be.
Előny-hátrány, kockázat-lehetőség, múlt/jelen versus jövő, „mi van, ha” versus „mi lehet, ha” képeket vetítesz.
Az egyik legmegbízhatóbb technika, amit választhatsz, az, hogy a teljes prezentációdat ellentétes témák köré szervezed. Vegyük például a következő gyakori beszédszervezési mintákat:
- Előnyök kontra hátrányok
- Status Quo kontra javasolt kitörések
- Kockázatok kontra lehetőségek
- Múlt/Jelen kontra jövő
- Problémák kontra megoldások
Amikor ellentétes fogalmak köré szervezed a beszédedet, természetes ritmust hozol létre, miközben az érvelés két pólusa között váltasz.
FORGATÓKÖNYV 3: Szavaknál, tartalomnál
Például, ha tudod mit akarsz mondani, de előtte éppen a másik oldalról kezded a beszéded és váratlanul átfordulsz, a váratlanság miatt, illetve a várható és a végül valódi végeredmény közötti ellentmondásra az agy felfigyel.
Mikor úgy tűnik, hogy valami kiszámítható, egyértelmű dolog fog következni, váratlanul más irányba visszük a gondolat fonalát:
Szeretitek a telet, a havas tájakat, a jég ropogását? —– Na én most egy nyaralásomról szeretnék beszélni.
Ahhoz, hogy az emberek emlékezzennek a prezentációdra a sok más általuk látott prezentáció közül, használhatsz egyedi stílust (pl. humort). Ha egy előadás elején olyan kijelentést teszel, ami növeli a „közös attitűd” érzését, máris bizalmat nyerhetsz, ha az előző előadó ezt nem tette meg.
Egy furcsa sztori.
Egy különös adat.
Egy váratlan felhasználási mód.
Mindez az előadónak sokszor egy kézlegyintés: „ja, persze, ezt nem így szoktuk”.
A közönség viszont letenné a haját… ha végre mást látna.
Egy egyszerű technika, amellyel emlékezetesebbé teheted a szavaidat, az az ellentétes kifejezések és egymáshoz közeli szavak használata. Dan Pink TED-előadásában is használja a kontrasztot, beleértve ezt az emlékezetes mondatot is, amelyet négy külön alkalommal megismétel:
Ellentmondás van a tudomány tudása és az üzleti élet tevékenysége között.
FORGATÓKÖNYV 4: Beszédtechnikában
A monoton beszéd biztosan elaltatja a közönséget, a túl harsány viszont zavaróan domináns lehet. Ezért változtasd a hangvételt az előadásmódodban.
Kontrasztot alkothatsz a hangod ütemének, hangerejének és tónusának megváltoztatásával is.
- Gyors beszédtempó, majd lassabb.
- Egyes részeknél halkabban beszélsz, majd hangosabban.
- Dinamikusan beszélsz, majd hatásszünetet tartasz (kontraszt hangsúlyt ad).
- Apró, egyszavas mondatok, majd hosszabb érvelés.
- Ellentétes szavak és kifejezések.
A hangerő változtatásával csak csínján, mert nem célod sem a kiabálás, sem a suttogás elérése. Ha kiemelendő és fontos szavak vagy mondatok felemelésére használod, a hangod kontrasztja azonnal felkelti a közönség figyelmét.
Kis mennyiségben a beszédtempó változtatása is hatékony.
A lassítás azt jelzi, hogy egy kulcsfontosságú üzenetet közvetít, kiemel, keretbe helyez. Szeretné, hogy a közönség emlékezzen. A gyorsítás ezzel szemben fokozott érzelmeket, szenvedélyt, dinamikát és energiát közvetíthetsz.
FORGATÓKÖNYV 5: Nonverbális kommunikációban
Kontrasztos gesztusokkal vagy kontrasztos mozgással elkerülheted az untatás-faktort. A túl gyakran használt gesztusok viszont gyengítik a hatékonyságod és szintén közönséguntatáshoz vezet.
Mindent mértékkel.
Ehelyett a változatos gesztusok használata hatékonyabb. Sokféle kontrasztos gesztus létezik, amelyek hatékonyan kiegészítik az üzenetedet.
Például:
- Eleve star-momentumot használsz.
- Bal kontra jobb oldal – az idő múlását a közönséged bal oldalára (múlt) vagy jobb (jövő) oldala felé mutató gesztusokkal jelezheted.
- Lefelé vagy felfelé – kiemelheted a kontrasztot az alacsony (lefelé mutató gesztusokkal) és a magas (felfelé mutató gesztusokkal) dolgok között.
- Kicsi kontra nagy – ha az előadásod jelentős részében kisebb, határozott gesztusokat (azaz a testhez közeli gesztusokat) használsz, akkor nagyobb gesztusokkal (azaz kinyújtott karokkal, felfelé mutatással, karlendítéssel) hatalmas hatást érhetsz el.
- A teljes testtel történő mozdulatoknak is erős hatásai vannak; ha egyedi/rád jellemző mozdulatokat választasz, eléred a kívánt kontrasztot.
- Olyan mozdulatokat végzel, amelyek kontrasztot teremtenek az előtted felszólaló előadókkal, a hatás ugyanolyan pozitív lehet. (Ők egy pulpitus mögül, álló helyzetből beszélnek, te bemozgod a teret.)
- Kerüld a „technikailag kontrasztos, de nonverbálisan tiltólistás mozdulatokat, mint az előre-hátra ringatózás, gyűrűbabrálás, zsebre tett kéz.
A kontraszthatás ott van a hétköznapunkban is
Habár a kontrasztolás egy előadásban mindig fokozza a figyelmünket, különösen, ha az érzelmeinket is bevonják a kontraszt varázsába.
Azaz többször megnevettetnek, többször megsiratnak, és végül mosolyogva tapsolunk a végén. Ez nemcsak a velünk való érzelmi kapcsolat fontosságát fejezi ki az irányunkba, hanem azt is, hogy ellentétes érzelmeket váltanak ki belőlünk.
Kiemelnek.
Emlékezetessé tesznek dolgokat.
Hangsúlyoznak.
Vezetik a figyelmünk.
Egy olyan előadás, amely végig ugyanazt az érzelmet váltja ki belőlünk – legyen az bánat, öröm, empátia, humor – könnyen lehet lapos és egysíkú, akárcsak egy monoton hang. Másrészt izgalmas ritmust teremt.
DE a kontrasztolást a hétköznapokban is éhezzük.
Például pszichológiailag közel érezzük magunkat azokhoz az emberekhez, akik hasonló attitűdökkel és értékekkel rendelkeznek, mint mi.
Épp ezért érzed jól magad itt: https://akademia.drprezi.hu/