„Túl nagy szünetet tartott, biztos elfelejtette a szöveget„– ismered ezt a gondolatot? Pedig a csend nem hiba, elakadás, felejtés. Hanem egy eszköz, a hatáskeltés egyik legikonikusabb eszköze, ezért ne vágd ki a beszédedből. Fontos funkciója van az előadásodban.
Mert ha megállsz, akkor hallatszol igazán.
A legfontosabb „szó” egy beszédben épp az, amelyet alig használ valaki
Paradoxon?
Mindjárt érteni fogod.
Ígérem.
Biztos voltál már úgy vele, hogy izomból próbálkoztál meglazítani egy befőttesüveget, de nem ment. Zsibbadt, fájt a kezed, a füled bedugult és egyre jobban kidagadt az ér a halántékodon. Levegőt se kaptál. Majd melléd lépett valaki, és azt mondta: „na, add ide, majd én”. És fél kézzel elkezdte lecsavarni a fedőt.
A MÁSIK IRÁNYBA!
Tudod van olyan, amikor egy előadást csak „a másik irányba kell csavarni”.
Nincs vele gond, de valamit változtatni kell. Lehet az adatok, nyelvi alakzatok és sztorik arányán kell kicsit csavarni. Lehet a közönséged kell jobban megismerni. Lehet, hogy a beszédtechnikára kell jobban ráállni. Lehet csak egy jobban felépített előadásmódra van szükséged.
DE én még mindig a legfontosabb „szóról” beszélek most itt neked, arról, amelyet alig használ valaki.
A szünetről:
- időt ad,
- kiemel,
- és feszültséget old.
Emma Rodero kommunikációs szakember kifejezetten kiemeli a hangdinamika (hang ritmusa, hangsúly, a beiktatott szünet) szerepét, mint katalizátorát az üzeneteink emlékezetességének.
Ahol nincs kínos csend, csak tudatos hatásszünet
Persze a lendület fontos az előadásodban, már csak a figyelem fenntartása miatt is, de ahogyan római barátaink is megmondták: a változatosság gyönyörködtet.
Nem a kínos csendről beszélek, hanem a tudatos hatásszünetről.
A hatásszünet, a lassú és hangban megnyomott kifejezések a nyomatéki hangsúly elemei, ahogyan Ruff-Kiss Ágnes beszédtechnika tanár kolléganőm szokta mondani.
Tudom én, hogy te is ledobod a steril zakódat, hozol egy bátrabb hangsúlyt. Egy nagyobb hatásszünetet.
Ráállsz és menni fog. Hidd el!
DE, ha egy jó szokást hosszú távon akarsz fenntartani, szükség van rendszerekre, megfelelő környezetre, mérhetősége és hasonló dolgokra. Többek között ezért jött létre a DrPrezi Akadémia is.
„Ha-táás-szü-neeet”.
Ami után pulzál minden gondolat. Mert nem mindegy HOGYAN MONDOD. Valid kérdések az előadásod kapcsán:
- Érthető vagy, de eléggé?
- Nem vagy túl gyors?
- Esélyt kap a levegő a hangod támaszaként?
- Kapcsolódtál a közönséghez, vagy csak ledaráltad, mint a karácsonyi bejglihez a mákot?
- Milyen volt a beszédedben a tempóváltás, szünet, hangsúlyok?
A szünet varázsa az, hogy van, amikor a csend mondja a legtöbbet. A hatásszünet, a ritmusváltás, a hangsúlyozás a leghatékonyabb „ébresztő”, akár a hosszabb megszólalásaidban is.
Karizmatikusabb és hitelesebb leszel általa. Mert az agy érzékeny a ritmusra és a dinamikára.
Mi a hatásszünet egyértelmű előnye?
Gyakran egy előadásban nem a téma unalmas, csak az illető egyszerűen túl gyorsan beszél, nem tart szünetet, elharapja a szavakat.
Az artikuláció hiánya, a kiemelés, infóemésztést elősegítő időnyerés hiánya az agyadnak túl sok kognitív erőfeszítést jelent, sok benzint éget a megértése. Sokan attól tartanak, ha jobban artikulálnak, elidőzve beszélnek, akkor túlzóak és modorosak lesznek.
Pedig a hatásszünet:
• időt ad, hogy megeméssze a közönséged az elhangzottakat,
• kiemel, azaz a hangsúlyozás, kontrasztolás eszköze,
• feszültséget old, ha a téma gyomros, az elhangzottak pedig fajsúlyos információk.
Nézzük részletesebben.
Időt ad:
A beiktatott szünetek lehetőséget adnak a hallgatóknak arra, hogy felfogják, megemésszék a mondanivalódat. Rögtön elősegítik az elkötelezettséget. Figyelemben és érdeklődésben egyaránt. A stratégiai szünetek felkelthetik és fenntarthatják a figyelmet. Előadóként te mindig olyan mondanivalót fogalmazol meg, amelyet már egy ideje értesz és gyakorolsz.
Szakértői agyad van. A közönséged viszont most hallja először. Szünet nélkül továbbra is végzik ezt a kognitív munkát, miközben te már a következő mondanivalódnál tartasz.
Kiemel:
Fokozza a hatásod. Nemcsak azért, mert zaklatottság érzése helyett magabiztosságot érzel majd. A szünetek lehetőséget adnak arra, hogy levegőt vegyél, összeszedd a gondolataidat, és megőrizd az irányítást az előadásodban. DE azért is, mert kiemelheted a kulcsfontosságú gondolatokat. Emlékezetesebbé téve azokat és növelve jelentőségüket.
A szünet erőt állít a kulcsfontosságú gondolatok mögé. Hallottál már olyan klasszikus dalt, amely hirtelen elhallgat, majd hatalmas crescendót üt? A csend és a zaj kontrasztos kombinációja hozza létre ezt a hatást.
Feszültséget old:
A hatásszünetek feszültséget kelthetnek, oldhatnak vagy hangsúlyozhatnak egy kérdést. Ha gyomorszájon vág egy információ, akkor időt enged annak feldolgozására, és nem száguld veled tovább úgy, hogy azt mondd: „ok, ez már túl sok, érzelmileg megerőltető egyszerre”. A szünetek apró, de erőteljes drámai és feszültséggel teli pillanatokat teremtenek, amikor a közönség azon tűnődik, mi fog történni ezután.
Mint egy jó és feszülten felépített filmet nézve, azt gondolják: Mi jön most? Mi fogja megtörni ezt a csendet?
És a non plus ultra, hogy mivel időt nyer, lassítja a beszédet.
A szünetek szabályozzák az előadás teljes sebességét.
Megakadályozva a gyors tempót.
Miért árt a gyors beszéd a beszédednek?
Ahhoz, hogy megértsd a beszédtempó és a közönség témafeldolgozása közötti kapcsolatot, összpontosíts egy pillanatra az előadó és a közönség szerepére.
Előadóként te mindig olyan mondanivalót fogalmazol meg, amelyet már egy ideje értesz és gyakorolsz. Mint már említettem, szakértői agyad van. Miközben nehezen megérthető infókat dobálsz a közönséghez, egyfolytában.
A közönséged viszont most hallja először.
Ennek megfelelően kell hallaniuk, megérteniük, megemészteniük, feldolgozniuk, meghatározniuk a relevanciáját. Mindeközben te már a tizedik mondatnál tartasz.
A gyors beszéd tompítja a szavak érthetőségét, nagyobb artikulációs kihívást jelent, és növeli a motyogás kockázatát, ami még nehezebbé teszi a teljes megértést.
Mélyebb, nyugodtabb, tekintélyesebb hangnem:
a szünetek erejéről Brian Tracytől
A hatásszünet beszédlassító szerepe: az agyunk fut az elhangzottak után?
Régen voltak a VHS kazettán is ilyen apró betűs kiírások, de néhány gyógyszerreklám legvégén is előkerül a daráló. Ahol a jogi szövegeket, amolyan „apró betűs részeket” szándékosan kisbetűvel, és gyorsscannelve, vagy élő szóban gyorsan mondják, hogy a hallgató ne tudja teljesen feldolgozni az információt.
Ez a lényeg.
A reklám készítői tudják, hogy a gyorsan elhangzottakat kisebb valószínűséggel dolgozzák fel vagy jegyzik meg.
Ennek oka az agyunk működése.
Mondok egy meghökkentőt.
Elfelejtettünk semmit tenni.
Ezt megismétlem: folyton csinálunk valamit. Mérő László professzor mondta, hogy az agyunknak létfontosságú, hogy néha semmi létfontosságúval ne foglalkozzon.
Ma egy információs krízis felé hajt a világ.
Elfelejtettünk semmit tenni, pedig a semmitevés során a figyelmünk képes helyreállni, kreativitásunk, memóriánk is zubog. Jobban teljesítünk.
Ez nem luxus. Ilyenkor regenerálódik az agyunk. Míg a hétköznapokban is szükséges, hogy a figyelmünk olykor változatos legyen, egy előadásban is figyelembe kell vennünk az agyunk működését.
A fókuszált figyelem véges, az elhangzott infók „kötegelése”, hogy segítsen bennünket a megértésben pedig szusszanásnyi időt igényel az agynak.
Az agynak utol kell érnie az elhangzottakat.
Tudnia kell, hogy itt most mi a fontos, fontosabb, kiemeltebb információ, amit egyértelműen kontrasztolhatsz a szünetek beiktatásával.
Bill Clinton és Barack Obama volt amerikai elnökök évértékelő beszédeinek átlagos szó/perc sebessége 100 szó alatt volt – ez 30%-kal kevesebb, mint az általános „beszélgetési sebesség”.
De ez nem jelenti azt, hogy mindent egyharmaddal lelassítottak ahhoz képest, amit általában társalgási nyelven hallunk.
Szünetet tartottak.
Mert ugyanez igaz akkor is, amikor fontos információkat osztasz meg a közönséggel. Minél gyorsabban beszélsz, annál inkább csökkented a mondanivalód visszhangját és hatását.
Obamának és más hatékony előadóknak az volt a célja, hogy nyugodtnak, de közben magabiztosnak tűnjenek, miközben féket nyomnak az információáramlásra, átadásra. Feszültséget keltenek, de közben komolyságot is adnak, és azt a benyomást keltik, hogy ők irányítják a helyzetet.
Urai a szituációnak.
A témának.
Gondoljunk csak az ellenkezőjére: gyors tüzelésű AK-47-essel teliszórt összetett mondatok, amelyek nem hagynak időt sem a közönségnek, sem az előadónak a levegővételre.
Mit üzen?
Zaklatottság, idegesség, kuszaság, átláthatatlanság.
Egy rövid csend arra is képes, hogy felkeltse a közönség figyelmét, amikor az elkalandozik. Ezen a ponton a mély túlélési mechanizmusok azt diktálják, hogy figyelmünket a közvetlen környezetünkre fordítsuk.
DE hozok még egy érdekességet.
Lassú, lassú, gyors. Ez egy olyan ritmus, amelyet egy adott helyzetben, például történetmeséléskor szoktunk hallani.
A szünet viszont szünetet jelent, nem csalóperceket.
A legtöbb ember szóbeli helyettesítőkkel helyettesíti a szünetet. Belekezdenek az indokolatlan töltelékbeszédekbe, mint ” tudod, valahogy, alapvetően, mint” és persze a töltelékszavak is előtérbe kerülnek: „ööö, ööö, meg a „ááá”.
Félünk a szünettől.
DE mi váltja ki bennünk ezt a félelmet?
Ezért félünk a hatásszünettől, azaz a beszédbe iktatott csendtől
Félünk.
Épp amiatt, amiért arra is kényszerülünk, hogy padlógázzal beszéljünk.
Izgulok, és az a belső gondolat hajt, hogy minél hamarabb végezzek, hogy végre túllegyek rajta (lámpaláz).
Hozzá vagyunk tehát kondicionálva a gyors beszédhez, ráadásul élő beszélgetésekben is gyakran félbeszakítanak minket. Megvan az a filmjelenet, ahol a szereplő olyan frappánsan és felvágott nyelvvel vet oda a beszélgetőpartnerének egy mély megállapítást?
Vonzó tud lenni ez a tökéletesen megírt forgatókönyv, ahol mindenki tudja, hogy mikor jön az ő monológja.
Az élet azonban nem ilyen.
Egymás szavába vágunk, indulatosan ellenkezünk, megszoktuk, hogy erőből toljuk le a mondandónkat.
Hatással vannak ránk a kultúránk is: „Félig olasz vagyok, a dallamos és nem darabos beszéd a véremben van”. DE az is lehet, hogy hirtelen rájövünk, hogy több tartalommal rendelkezünk, mint idővel, és beszédtempó felgyorsításával próbáljuk orvosolni az időszűkét.
Bármi is legyen a gyors beszéd oka, az mindig csökkenti az érthetőséget és a hatásod.
Ne feledd: a közönségednek kétszer annyi időre van szüksége ahhoz, hogy megértse a mondanivalódat, mint amennyi időre szükséged van ahhoz, hogy kifejtsd. És ha nem sikerül nekik megérteniük, akkor eleve nincs értelme kifejteni.
A hatásszünet épp ezért zseniális stratégia.
Mert leállítja a beszédsebességet.
Mintha ismét üresből kéne indulnod a piros lámpa után és újbóli gyorsítással megakadályozod az egyenletes száguldást. Persze, újra felpörgetheted a beszédtempót, de legalább minden szünet után fel kell gyorsítanod erre a szintre, ami sokkal jobb, mint folyamatosan fenntartani a halálos iramban tempót.
Amikor szünetet tartasz, ne felejts el csendesen lélegezni. Ez a lélegzetvétel tovább lassít és megnyugtat.
Ha hatásszünettel megállsz, akkor hallatszol igazán
A „SZÜNET” szó a legfontosabb szavad a beszédedben. Tedd mindig oda, ahol időre van szükséged ahhoz, hogy egy gondolat leülepedjen.
Ez a képzeletbeli bolya arra készteti az elméd, hogy az előadásodat különálló és jól elkülönülő részegységekként gondold végig – beépített szünetekkel –, ne pedig egyetlen nagy szótengerként, amelyen végig kell rohannod.
A zene nem a hangjegyekben van, hanem a köztes csendben.” – Wolfgang Amadeus Mozart
A szünet a barátod, ha előadásról van szó. A közönség barátja is, és az emlékezetünk barátja is, mivel egy plusz időt ad az agynak, hogy stabilabban haladjon a helyes narratív úton.
Ebben segít a DrPrezi Akadémia: https://akademia.drprezi.hu/