Utálsz hibázni? Sokan igen! Pedig hibázni ér. Felejtsd el a nyilvános beszédek közbeni hibázás maximalista kiküszöbölését, ideje elfogadni a tökéletlenséget. Állj fel, és mutasd meg hibáidat a világnak. Egyrészt a hibák elengedhetetlen részei az új készségek fejlesztésének és a „szerethető” válfajuk képes arra is, hogy jobb teljesítményt nyújthassunk a színpadon annál, mintha nélkülük csinálnánk végig.
Hogy is van ez?
A tökéletesség-hajkurászásban csak egy dolog veszik el: a valódiság, a hitelesség, az eredetiség. Lehetséges az, hogy valami nem tökéletes, de hiteles?
Most komolyan?
Igen, lehet, hogy nem kapsz rá ötöst, de valódivá és szimpatikussá tesz a hallgatóság előtt. Növeli a szerethetőséged, az elfogadásod, ezáltal az ethoszod. Ugyanis mindegy, hogy miről beszélsz, ha nem hisznek neked. Egy téma és a személy (szakember) elválaszthatatlan egymástól. A megítélésed pedig számos szempont alapján történik meg. Egyéb esetben marad a szerepjátszás, amire mások azt mondják, hogy „majdnem, de mégsem.”
Hiba. Hiba. Hiba.
Miért fázunk tőle?
Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus mesélte, hogy amikor egy kliense keményen szidta magát minden olyan lépéséért, ami megítélése szerint nem volt tökéletes, gyakran megkérdezte tőle, hogy ha az adott hibát a gyereke követte volna el, akkor neki mit mondana?
A válasz az esetek többségében az szokott lenni az emberek részéről, hogy természetesen megnyugtatná, hogy nincs baj, ilyesmi bárkivel előfordulhat.
Ha a gyerekünkkel így bánunk – akkor magunkkal vajon miért nem?
Miért tekintünk mumusként a hibákra?
Sokak szerint egy gyerek még kicsi, nincsenek meg az eszközei, hogy egyedül dolgozza fel a csalódást, ezért megértésre van szüksége. A kérdés az, hogy az a gyomorremegtető élmény, ami miatt egy felnőttnek negatívvá vált az önértékelése, az önmagához való viszonya, az esetek túlnyomó részében vajon gyermekkorában történt-e meg vele?
A válasz a legtöbbször az, hogy EGYÉRTLEMŰEN igen.
A felnőttkori megszégyenítő nyilvános helyzeteink és szerepléseink gyerekkorban szöknek szárba.
Egy kiszolgáltatott időszakban hitette el vele valaki, hogy ő nem sokat ér. Azon a területen, ahol megsérülünk, pontosan ugyanolyan kisgyermekek maradunk magunk is, mint az, akit megértéssel vígasztalunk. Ilyenkor nem merjük elhinni, hogy rengeteg lehetőség rejlik bennünk.
Hibázni félünk, mert szorongunk
Biztos ismered: a szituációt, amikor a főnök a kezedbe nyomja az évi értékelést, amiben leírja 54 pontban, hogy mi mindent csináltál fantasztikusan, valamint …
..azt az 1 dolgot is, amit lehetne MÉG JOBBAN.
Ugye, te is csak erre az egyre tudsz ezután koncentrálni? Ha az elismerésről mesélek neked, akkor eszedbe jut az a számos megszégyenülés, ami miatt nem mersz már emberek előtt megszólalni. Ha a sikerélményről beszélek neked, akkor számos fájdalmas emlék tör fel belőled.
Így vagyunk behúzalozva, a veszteségre fókuszálunk.
Nem vagy elég jó
Ez a mondta most mennyire fájt?
Talán a te történeteid is inkább a HIÁNYRÓL szólnak.
Ez az oka annak, hogy amikor látunk a környezetükben egy jó példát, de meglehetőséén távoli célt, ami azonnal kell, gyakran ráugrunk. Ha viszont nem sikerül – és ez elég gyakori, hogy nincs egy gyors és instant megoldás a dolgokra –, akkor az „én megpróbáltam” címkével saját lelkiismeretüket nyugtatjuk meg és azonnal visszaülünk az eredeti helyzetbe.
Én megpróbáltam.
Abba az életbe, amelyben eddig sem tudtuk jól érezni magunkat – ezért utólag gyakorta inkább megszépítjük azt. Ráadásul mivel bele is buktunk már egyszer, a hitünk is megtörik benne.
Mert nem akarjuk újra átélni, hogy nem vagyunk elég jók. A keserű szerepléses tapasztalatok gúzsba kötnek minket. Tartunk a kudarctól, a megszégyenüléstől, a leégéstől. Pánikolunk, hogy elfelejtjük a mondanivalónk.
Brene Brown
Brene Brown, amerikai professzor, szociális munkás, író TEDxHouston előadásában mesél arról, hogy a szégyenérzés az oka a romboló gondolkozásunknak. A félelem attól, hogy a másokkal való kapcsolatunk megszűnik. Attól, hogy van bennünk valami, amit, ha mások is megtapasztalnak, akkor érdemtelenné válunk a kapcsolatra.
A szégyen univerzális érzés, csak azok nem tapasztalják meg, akik nem képesek empátiára. A szégyen mögött egy valami áll:
a „nem vagyok elég jó”, a sebezhetőség kínzó érzése.
Brene Brown: A sebezhetőség ereje
Eltompítjuk a sebezhetőségünk – állítja Brene Brown.
Sebezhetőek vagyunk. Akkor is, amikor visszahívásra várunk, akkor, amikor elutasítanak, vagy amikor meg kéne nyílni másoknak, amikor kiállunk egy színpadra. Ahhoz, hogy kezelni tudjuk ezeket a szorongásainkat, eltompítjuk a sebezhetőségünket.
Ennek egyértelmű jelei vannak.
És nemcsak a tompítás az oka ezeknek a jeleknek. Valamint nem tudjuk megválasztani, hogy mely érzéseket tompítjuk el. Vele tompulnak a pozitív érzések is. Például a boldogságérzés. Így fordulhat elő, hogy ismét keresünk valamilyen célt, értemet és megint sebezhetőnek érezzük magunkat. Ebből pedig egy ördögi kör lesz.
Brene Brown, a sebezhetőség ereje
Hogyan tompítunk?
1. A bizonytalan dolgokat biztosnak látjuk.
Minél jobban félünk, annál sebezhetőbbek vagyunk, és minél sebezhetőbbek vagyunk, annál jobban félünk. A kutatók a szégyent úgy határozzák meg, mint a fájdalom és a kényelmetlenség levezetésének egy módja.
2. A tökéletesre törekszünk. Tökéletesre akarjuk fabrikálni a családunkat, a gyerekeinket, a karrierünket, az előadásunkat.
3. Úgy teszünk, mintha az, amit teszünk nem lenne hatással az emberekre. Ezt tesszük a személyes és a céges életünkben is.
Így születnek meg a fejedben azok a bizonyos megnyerendő díjak.
Nyilvános beszéd díjak, amiket meg akarsz nyerni – feleslegesen
Ilyen a
- tökéletes beszéd díj
- tökéletes előadó díj
- soha nem hibázok díj
- sosem kérek segítséget díj
- nem kapok negatív kritikát díj
.
Miért felesleges hajtani ezekre a díjakra? A filterek világában frontálisan jönnek szembe velünk az információk, hogy mi kell ahhoz, hogy tökéletes légy. Tökéletes arc, tökéletes alak, házasság, karrier, élet. A tökéletesre való törekvés a nyilvános beszédben viszont nem hozza el azokat a helyzeteket, ahol könnyedén és élvezettel tudsz majd beszélni.
A könnyed beszéd ugyanis nulladik lépésben nem a technika által jön létre.
A technikai tudással rövid távra, mondjuk egy előadás erejéig szerzel csak önbizalmat. Hosszú távra szükséged van valami másra is a magabiztos előadó megéléséhez. Arra, hogy a szóismétléssel, hibázással, bakizással; egy szövegrészlet elfelejtésével, hangod elcsuklásával, azaz a tökéletlenséggel is meg tudj barátkozni. Mert léteznek olyan előadói hibák, amikkel építjük a szerethetőségünk, növeli a szimpátiánk. Hibák, amik megjegyezhetővé tesznek és valósággal felszabadítanak minket is. Növelik az önbizalmunk.
A tökéletesség vágya az egyik legfőbb oka a kudarcunknak.
A nyilvános beszéd közbeni hibázás miatti félelem evolúciós becsípődésünkből ered
Egy társadalmi csoporthoz tartozni mindig is kulcsfontosságú volt a túléléshez. Amikor a tenyered izzad, gombóc van a torkodban és a lábad ellenőrizhetetlenül remeg, csak az idegrendszered tudatja veled, milyen fontos életed következő tizenöt perce.
Nem a leghasznosabb tulajdonságod, az idegrendszer. Ez ma nem élet és halál kérdése. Ha megkérsz valakit, hogy írják körbe a nyilvános beszédtől való félelmét, a legtöbben azt mondják majd neked, hogy ez az, amikor attól félnek, hogy elrontják és hülyét csinálnak magukból.
Félnek, hogy kudarcot vallanak. Kevesebben félnek a haláltól, mint a nyilvános beszédtől, mert az nem olyan kínos. Jerry Seinfeld komikus szerint a halál csupán a második helyezett, mert egyértelműen a nyilvános beszéd áll győzelemre a paraversenyben.
„Szeretjük látni másokban a nyers igazságot és a nyitottságot, de félünk hagyni, hogy meglássák bennünk.” – Brené Brown
Milyen előnyei vannak a szerethetőbb előadói hibáknak, a hibázásnak?
A hibákhoz történő viszonyulásra említésre méltó példaként mindig az a srác jut eszembe, aki a Retorika Gyerektábor résztvevőjeként 5 napon keresztül készült a nyilvános beszédére, majd elérkezve a záró előadáshoz, egy közel 100 fős közönség előtt leblokkolt.
Nem esett pánikba.
Hangosan, artikuláltan, a szótagok enyhe elnyújtásával ennyit mondott:
„haaaa-tááás-szüüüü-neeeet”.
Mire a közönség elnevette magát. Aztán hamarosan ismét elakadt és a formula ismét bevetésre került. Mert működött. A jelenet hamarosan egy helyzetkomikummá változott, a hallgatóság pedig egy jót szórakozott.
Emberek vagyunk. Ennyit jelent.
Természetesen nem mindegy, hogy ki, mekkorát és mit hibázik. DE amíg a szakmaiság nem csorbul és a hiba által kiváltott érzelem a közönségben nem ellenünk dolgozik, tehát nem egy megbocsájthatatlan hibát követsz el a szemükben (ehhez ismerned kell a közönséget, a témád és a saját karizmád és státuszod jelentőségét is), akkor a (elfogadható) előadói hibánk inkább csak erősít minket, nem pedig gyengít.
A hibák erősítik az előadói karizmánk?
Azt akarod, hogy az előadásod nem épp túl tökéletesen menjen, csak még nem tudod.
Mert a tökéletesség kényelmetlenné teszi a helyzetet a közönségnek. A kutatások azt mutatják, hogy a kiszolgáltatottság szerethetőbbé tesz minket mások előtt. A „kellemes rendetlenség effektus” megalkotása, mások sebezhetősége segít abban, hogy ezeket a hibákat pozitívumként értékeljük.
A bátorság szó az eredetileg az angol nyelvbe a latin „cor” szóból származik, ami annyit tesz: szív. A szó pedig eredetileg olyan emberekre utalt, akik elmesélik önmaguk történetét. Még pedig teljes szívvel teszik azt.
Ezeknek az embereknek volt ill. van bátorságuk, más szóval van merszük tökéletlennek lenni. Együtt mernek érezni másokkal és önmagukkal. Ugyanis nem tudunk másokkal együtt érezni, amíg önmagunkkal nem tudunk kedvesek lenni. Ezek az emberek képesek voltak lemondani arról, hogy milyennek kéne lenniük. Azért, hogy önmaguk lehessenek. Elfogadják, hogy sérülhetnek. Mert a sebezhetőség teszi széppé őket. Nem állítják azt, hogy a sebezhetőség kényelmes, de az sem, hogy kellemetlen.
A hibázás:
- Szimpatikussá tehet.
Amennyiben a fenti ki, mit és miben hibázik felvetésemre átmész a „vizsgán”. Tehát a szakmaiságad sem csorbul, mindamellett a hiba elenyésző.
- Növeli az emlékezetességet
Szinte biztos, hogy reflektort kapcsol egy-egy hiba az előadásod bizonyos részeire. Így ezek a kis apró fordulatok az előadásod legemlékezetesebb pillanatai lehetnek. Szórakoztathatnak.
- Kiscicából oroszlánt csinál
Növeli az önbizalmad, mivel elfogadnak. A közönség veled együtt „nevet” a hibádon, ami nem a világ vége. Elfogadnak.
Ahogy a humorral – amely része az önirónia is – oxitocin szabadul fel a szervezetben, úgy egy empátiát növelő hibázós jelenet is képes lehet ezt elérni. Ha embernek látnak és szimpátiát éreznek veled kapcsolatban, akkor oxitocint termel a szervezetük, ami nemcsak a bizalom hormonja, de növeli az együvé tartozás érzését is.
Máris megvan a kapcsolatod a közönséggel.
A hibázás emberséges cselekedet, ami pedig belépőjegy a hatásosabb prezentációkhoz
Hogyan állhatsz hozzá a hibázáshoz?
1.Használj humort
A hiba kezelésének egyik módja a humor használata. A humor segíthet eloszlatni a feszültséget, enyhíteni a kínos hangulatot és bevonja a közönséget. Például, ha elfelejtesz egy nevet, kicsit humorossá teszed az emlékét. Ha megbotlasz egy szó kapcsán, nevess magadon és mondd ki újra. Hibásan. A humor azt is megmutathatja a közönségnek, hogy magabiztos és nyugodt vagy és nem veszed magad „halál komolyan”. Egyszerűen olyan emberi leszel.
2.Tanulj meg nevetni magadon
A legrosszabb, amit tehetsz egy hibázás után, ha úgy teszel, mintha meg sem történt volna. „Nem kanyarítod” a javadra. Azzal, hogy megtréfálod az elrontott helyzetedet, visszaveszed az irányítást. Kivágod magad a helyzetből.
„Fogadjunk, azon töpreng, miért vannak rossz sorrendben ezek a diák. Gratulálunk, átment a vizsgán.”
„Elfelejtettem, mit akartam mondani. Szóval ötös jár mindenkinek, aki épp át akarja venni az irányítást tőlem.”
3. Átkeretezés és átirányítás
A hiba kezelésének harmadik módja az átkeretezés és az átirányítás. Az átkeretezés azt jelenti, hogy megváltoztatod a hibád perspektíváját vagy jelentését. Az átirányítás azt jelenti, hogy elmozdítod a fókuszt vagy a témát a hibádról. Például, ha elveszted a gondolatmeneted, tegyél fel egy kérdést a közönségnek, vagy mesélj egy történetet. Az átkeretezés és az átirányítás segíthet kilábalni a hibából és visszanyerni a lendületet.
Beszéd közben hibázni normális
Zavarba eshetsz, elveszítheted az önbizalmad vagy elfelejtheted, amit mondani akartál. A hibák azonban elkerülhetetlenek és valójában alkalmat teremthetnek arra, hogy kapcsolatba lépj a közönségeddel, megmutasd személyiségedet és bizonyítsd a rugalmasságodat.
Mindannyiunknak van úgynevezett félelemzónája az előadástechnikában.
Egy olyan kombináció, ahol elkezdünk elfogyni és ahol egyben meg is nyílik a tér a számunkra a fejlődésre. Érdekes; van, ahol izgulunk és van, ahol nem. Ez egyénenként nagyon eltérő lehet, de sok embernél két tényező függvénye:
- Mekkora a közönség létszáma.
- Mennyire ismeri az előadó őket.
Ami érdekes, hogy nem egyértelműen ugyanott van a félelemzónánk. A kérdés viszont az, hogy miként tehetjük komfortzónává? A megoldás:
GYAKORLÁS. GYAKORLÁS, GYAKORLÁS.
Félelemzónából komfortzóna – hogyan tudjuk átfordítani?
Nézzük őket egyenként!
1. Kis közönség: ismerősökkel indítunk
- Gyakorolj a családod előtt.
- Gyakorolj pár munkatársaddal.
- Adj elő egy régi ügyfélnek.
- Gyere el egy Toastmasters klubba (idővel ismerősökké válnak és akár 15-20 embernek tarthatsz előadást).
- Próbáld ki a Retorika társasjátékot.
500. találkozó. Nem volt ennyi Dallas rész sem. 2013 áprilisában 70-en gyűltünk össze az első magyar nyelvű Toastmasters klub a PestBeszéd nyitótalálkozóján. Az akkor kibontott zászló még ma is lelkesen lobog, de már több mint 20 helyen Magyarországon. Azóta több száz ember alakította át a lámpalázát energiává, a hebegést szónoklattá, a kéztördelés megerősítő gesztussá.
2. Kis közönség: ismeretlen hallgatósággal folytatjuk
- Csatlakozz egy üzleti körhöz (Bizalmi Kör – Vezetői Klub, BNI Magyarország stb.)
- Kezdj beszélgetést vonaton, buszon, liftben.
- Látogass meg minél több Toastmasters Klubot.
- Próbálj felszólalni online konferenciákon, meetupokon.
- Beszélj más osztályoknak a Tiétekről (céges).
- Próbáld ki a standupot!
3. Nagy közönség: ismerősök gyűrűjében
Ha vallásos vagy, tarts felolvasást istentisztelete. Beszélj a céges rendezvényen (évnyitó, évzáró, karácsony). Beszélj egy nagyobb Toastmasters klubban, esetleg versenyezz!
BBB Toastmasters Retorika Klub. Új műfajt próbálgattunk. Rögtönzött beszéd. Kapsz egy címet és egy percet. Utána indulhat az 5-7 perces teljes értékű beszéd. A kezemben lévő két szalag mutatja a kettős győzelmet: 1. Legjobb beszélő 2. Legjobb értékelő.
4. Nagy közönség: ismeretlenekkel
- Jelentkezz egy TEDx konferenciára.
- Adj elő szakmai konferenciákon.
- Ajánlj fel önkéntes előadásokat iskoláknak, egyetemeknek, önkéntes szervezeteknek.
- Versenyezz a Toastmastersben.
Mérhetetlen mennyiségű tudás, inspiráció és barátok.
Ez volt nekem az előző 5 évben a Toastmasters. Átvehettem a szervezet legmagasabb rangú elismerését a DTM-et (Distinguished ToastMasters) jelentő kicsi medált, amelyet én kaptam meg elsőként a magyar nyelvű beszélők közül.
A felszólalások célja az, hogy ezt az „idegesség, lámpalázas energiát” olyan erőforrássá alakítsd, amely előnyödre válik. A nagy kaliberű versenysportolók esetében ezt hívják „csúcsállapotnak”. Szóval hogyan lehet a lámpalázból, szorongásból szimpla teljesítményfokozó izgalmat generálni?
A nyilvános beszédtől vagy fellépéstől való félelem, amelyet gyakran színpadi félelemnek neveznek, hatalmas terhet ró az önbizalomra és az önbecsülésre. A némi izgalom még épp, hogy az előnyödre válhat. Azok a személyek ugyanis, akik a lámpalázukat izgalommá gyúrják át, serkentően izgatottabbak és jobban teljesítenek, mint azok, akik megpróbálnak megnyugodni és szinte már passzív hibernációban megpróbálnak teljesen megválni a lámapláztól.
A pillangók a gyomorban gyakran csak egy hasonlat, azonban ez egy konkrét fizikai jelenség is, amely a test és az elme közötti mély kapcsolatra mutat rá.
Tedd szövetségessé a lámpalázad! Bővebb infó a linken.
Azért, hogy a korlátokból lehetőséget teremthess és megszelídüljön a feszengésed. A munkahelyi értekezleten, ahol mindenki téged figyel; egy előadáson, ahol szeretnél magabiztos és hiteles lenni; egy állásinterjún, befektetőknek tartott beszédben vagy egy médiás szereplés alatt.
A feszengésből hozz ki egy szuperképességet!
A félelem, szorongás mindenkit érint – elkerülni nem tudod, egyetlen dolgot tehetsz csak Felhasználod. A hatásos beszéd tanulható, csak egy döntésen múlik. És ne felejtsd el: hibázni ér(demes).
