Az előadásod utáni „kérdés-szekció” kapcsán talán leginkább a kérdések nehézségétől tartasz; és attól, hogy szakmailag vajon helyes választ fogsz-e tudni adni rájuk. Azonban, ha ennél jóval fontosabb részletet nem kezelsz sikeresen ennél a résznél, idáig el sem fogsz tudni jutni.

A kérdések szekció igazi „bűnözőit” egymás mellé állítottam neked, hogy azonosításukkal megkezdhesd a „bekasztlizásukat”.

Kérdezők bekasztlizva, következő epizód.

 

 

Kérdésáradat á la cunami módra?

Minden úgy kezdődött, hogy felkértek egy előadásra.
Kapva kaptál az alkalmon, mert már te is tudod, hogy gondolataid átadása Vezúvként törhet fel egy előadás keretein belül. Végre inspirálhatsz másokat, kifejezheted a gondolataidat, megmutathatod önmagadat.

Kiálltál.

Történeteid annyira magával ragadóak és emlékezetesek voltak, hogy egy tudományos megfigyelő inkább egy neurális balettet látott volna épp, amelyben a történetsor megváltoztatja az emberek agyának aktivitását is.

 

Kipróbáltad. Élvezted. Profin felkészültél. Előadtál. Boldogan. Megfogtad a közönséget.

 

Elsőre nem is tűnt olyan gigantikus feladatnak, hogy valami észlelhető megbecsülést érdemelj ki a közönség részéről.

Mégis sokkol a szituáció.
Úgy érzed, neked harangoztak.

 

 

Mert létezik az előadásod levezető szakaszában egy olyan rész, melyet úgy hívnak: Kérdések szekció

 

Érzed is a hatását.

Mindeddig igyekeztél elkerülni, hogy mondandód kellős közepén nehogy lankadni kezdjen a veled szemben ülök figyelme. Sikerült kikerülnöd azt a belső stresszes állapotot, hogy a felkészülésed ellenére az ötleteid valahol egy sötét lyukban vesszenek el.

Kikerülted az unalmas témákat, a monoton hangon tartott előadást, a klasszikusan telezsúfolt diákkal és egy csipet zavaros információval megfűszerezett perceket.

 

De most lefagytál.
Hol és mikor történt meg ez az izzasztó pillanat?

 

Az, hogy a két esemény, mármint a kérdések és a pillanatnyi lefagyás között mennyire szoros az összefüggés, csak a rutinos rókák fogják neked megmondani.

Az izzadás, lefagyás, izgalom és düh mértékegységben meghatározható értéke – mely ilyentájt már egyszerre lép színre a csüggedés jeges leheleteként letaglózva üti ki alólad a talajt.

 

 

Az izzasztó kérdések villámtempóban vesznek uralmat feletted, hogyan kezeld őket?

 

Ilyenkor azt tapasztalhatod, hogy a kérdés-dominátorok igazi hiénaként viselkednek veled szemben.

Vagy marnak, mint a kígyó, vagy nyusziként viselkednek és odébb állnak (keménységed mértékéétől függően). Így véleményük formálhatóságának esélye ekkortájt az utolsó nótáját is elhúzza.

 

válaszra újabb kérdéssel válaszolnak. A kontrollt egyre kevésbé tudod megtartani.

 

Válaszadás helyett lassan egy önfókuszú személyes beszélgetés veszi kezdetét (melyet a többiek jó eséllyel unalommal díjaznak), te pedig máris „mellékes leszel”.

 

Tekintélyed hajója meglékelődött és épp elsüllyedni készül.

 

Kellemetlen, ugye?
Mielőtt beadnád a kulcsot, hadd adjak néhány tanácsot.

A kérdések kötözködő hangneme leginkább a bizalmatlanságból fakad.  A bizalmat pedig legjobban a véleményformáló kérdésekkel lehet elérni. Tehát kérdezz tőlük nyitottan, mert a megnyílt közönség a bizalom biztos jele.

Legjobb gyógyszer mégis a megelőzés: a testre szabott előadásoddal szintén építheted a feléd áradó bizalmat.

 

Miért fontos a pathos megléte az előadásod során a közönség alaphangulatának megteremtéséhez? Amikor nem a prezentációd, hanem a nehéz közönséged kezelése miatt izzadsz? Olvasd el korábbi cikkemet.

 

A kérdések szekció bevezetése a legtöbb előadó részéről egy ppt-gyilkos kivitelezéssel valósul meg: az utolsó diára a „KÉRDÉSEK” vagy „KÖSZÖNÖM A FIGYELMET” mondatokat helyezik fel.

Holott az előadásod a kérdések irányába rutinosan átköthető, a fennmaradó időt tekintve is. Ha kifutsz az időből, akkor ne hagyd elveszni a kérdéseket és a lehetőséget a hallgatókkal. Ilyenkor vagy ajánld fel, hogy még kicsit maradsz a helyszínen, vagy add meg az e-mail-címed, ahová a kérdező elküldheti a kérdéseit.

Azonban a „sima kérdezők” mellett olyan résztvevőkkel is egy terembe helyezhet az élet, akik jobban megizzaszthatnak téged, mint a legforrófejűbb ügyfél.

Kik is ők?

Sorakozzanak hát fel az azonosításra és nézz rájuk a tükör mögül:

 

 

1. A reflektorfényt kedvelő ’többszörösen visszaeső’ kérdező

 

Őt nem nehéz felismerni.
Amikor valaki elmondja, hogy „van néhány kérdésem”, az ítélet megfellebbezhetetlen: többszörösen visszaesővel van dolgod.

Ha hagyod, hogy rád zúdítsa a kérdéseit, akkor ezzel könnyen elnyomhatod a többi kérdezőt.  Egyszerre egyetlen kérdést engedélyezz neki, a többi kérdezőre is tekintettel (ezt akár udvariasan érvként is felhozhatod).

Preferáld az általános válaszadást, ami egyszerre fedi le a legtöbb kérdését, majd igyekezz elnapolni a „tárgyalást”.

Azután térj át a következő hallgató kérdésére.

 

 

2. A beszélgetős fajta – amikor levegőt vesz, az lesz a te pillanatod

 

Egy-egy kérdés megválaszolása gyakran „beszélgetős perceket” eredményezhet, majd egy kérdés újabb részletdúsabb elemmel gazdagodhat.  Néha egy-egy kérdező a megkapott válasz után elkezd veled beszélgetni, további részletekkel színesítve a kérdését.

És máris kezdetét veszi a kérdés-cunami.

Talán anyukád is mondta már párszor életed során, hogy másokat félbeszakítani nem szép dolog, udvariatlanság. Azonban itt a tekintélyed és az előadásod sikeressége a tét.

Amikor úgy érzed, hogy kezd kialakulni egy ilyen beszélgetés, akkor próbáld meg megállítani. Dicsérd meg a kérdés kapcsán, majd kérdezd meg, hogy van-e valakinek még kérdése.

Ne fogalmazz túl nyersen, de vágd el a beszélgetés fonalát.

 

 

3. A mesegyártó: a tényleges zárszóra egy regényt felölelő sztori is előkerülhet

 

Az álcázó.
Kérdezőként álcázva magát valójában mesegyártó.

Nem kérdez, csupán a saját tapasztalatait és sztorijait ossza meg hosszú-hosszú litániákkal, valahol Ádám-Évától kezdve.

Ha levegőt vesz, akkor reagálj valamit a mondanivalójára (Nahát tényleg ezt történt? Biztosan ijesztő volt ésatöbbi.), majd kérdezd meg tőle, hogy pontosan mi is a kérdése.

Zökkentsd ki a mesevilágból és irányítsd a figyelmét az esetleges kérdésre.

Ha ekkor sem tesz fel kérdést, akkor át kell venned az irányítást. Köszönd meg a gondolatait, majd kérdez meg, hogy van-e további kérdés. Ha úgy érzed, mondd el neki, hogy az előadás után szívesen beszélsz még vele a kérdésről.

 

A kérdések kezelése gyakorlással fejleszthető

 

A kérdések szekció az a néhány perc az előadásodból, ahol nem elsősorban az izzasztó kérdésekre szükséges felkészülnöd, és megfelelő tudás birtokában lenned (talán ettől félsz a legjobban, hogy szakértőként fogsz-e tudni megfelelő választ adni).

Hanem leginkább a kérdezőket kell tudnod megfelelően kezelni. Ez utóbbi nélkül ugyanis esélyed sincs a szakmai válaszadásra, mert odáig el sem jutsz. Soha ne engedd, hogy valaki elkezdje dominálni ezt a részt.

 

Pár éve megszületett néhány prezentációs paragrafus, amit ez előadók felháborító – már-már bűnözői – magatartása inspirált. Azóta több fejezet is követte, sőt már ügyészi megfigyelőlap is született. Ha érdekel, hogy te milyen „bűncselekményeket követhetsz el” a saját előadásod történetében, akkor ismerd meg a témát közelebbről a linkre kattintva.