Az ELTE BTK doktorjelöltje, irodalomtudománnyal és filozófiával, leginkább fenomenológiával foglalkozik. Kutatásai sokrétű, központi kérdése a személyes intimitás léttapasztalatának problémája, de számos kortárs jelenség értelmezésében érdekelt, mint például az én virtuális kiterjesztésének vizsgálata, az emberi vágy mechanizmusai a XXI. században, az „istenné válás” tudati módozatai, vagy az ontológiai bizonytalanság hozadékainak feltárása filozófiai szempontból. Jelenleg saját vállalkozását kívánja elindítani, amelynek alapja a filozófia mint praxis. Szabadidejében fest, vonzza a képzőművészet, és különösen izgalmasnak találja az építészetet.

“A lámpaláz a kitettségből fakadó izgalom és a szorongás sajátos egyvelege, voltaképpen egyfajta sokk, amely mind testi, mind mentális szinten tünetekkel kísért. A kitettség a Másik tekintete előtt való védtelenség, az, amikor tudatosodik bennem, hogy látható vagyok, s ilyen módon sebezhető is. A lámpaláz érzése a szégyennel rokon, fenomenológia szempontból hasonló a szerkezete, közel azonos módon élem át, mégis fontos különbség, hogy az előbbi feltételezésen alapszik, egy lehetséges végkimenetel, tulajdonképpen a fantázia implikálja, míg a megszégyenülés egy hiba konkretizációja, amelyet már elkövettem – az időstruktúrát tekintve az egyik a már megtörténtben, a közelmúltban gyökeredzik, míg a lámpaláz a közeljövőtől, a jelen pillanatban nyújtott teljesítményem következményeitől, tehát magától a majdani, elképzelt megszégyenüléstől  való félelem.

Feltárom az élményt, és ennek mentén nyújtok segítséget abban, hogy a gyakorlatban ez milyen módon formálható át, hogyan lehet vele megküzdeni, miként keretezhető át a kitettség tapasztalata. Mindezt a szégyen érzésével való párhuzamba állítás teszi igazán jól érthetővé és illusztratívvá. Szakmai hitvallásom, hogy a fenomenológia hasznos eszköznek bizonyul az önsegítés és az önfejlesztés terén is, ezért nem félek a filozófiát a hétköznapi kihívások során gyakorlati módon hasznosítani.”