[Könyvajánló]
„Wow, emlékszel az ő előadására? Zseniális volt!” Előadóként minden vágyad egy ilyen visszajelzés? A hatásos történetekkel mindezt könnyedebben elérheted. Margot Leitman szerint semmi nem akadályoz meg abban, hogy el tudj mondani egy jó történetet.
Könyvajánló a legújabb szerzeményemről, mely hatással volt rám.
Ha veled is esett már meg, hogy a mondandód kellős közepén lankadni kezdett a veled szemben ülök figyelme; és egy tárgyaláson, meetingen, előadáson alig akadt olyan, akinek a szemébe nézhettél volna….
…..szinte már mindenki a mobilját nyomkodta:
akkor te is átélted.
A belső stresszes állapotot, hogy a felkészülésed ellenére az ötleteid most vesznek el valahol egy sötét lyukban: te is érezted a törést a tér-idő kontinuumban?
Az élet számos helyzetében szerepelned kell.
Ez a szereplés pedig úgy hiányzik neked, mint az úttest közepén sütkérező gyíknak egy másfél tonnás gépjármű.
Ilyenkor minden segítségbe úgy kapaszkodsz, mint háborgó viharos tengeren a Titanic romjaiba.
Mert minden negatív élmény úgy rángatja előadói önbizalmad vékony zsinórjait damil szálakon, mintha a játékszere volnál.
Hogyan lehet elérni, hogy a résztvevők necsak végighallgassák a hosszabb előadásokat, hanem érzelmileg is elköteleződjenek?
Azaz kötődjenek az előadóhoz?
Imádom azokat a könyveket, amik segítségével ebben a figyelemhiányos világban is megtanulhatod „odaragasztani” a közönséget a figyelem táblájára.
De ha belegondolsz, egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy a tenger sok könyv közül melyikbe fektessük az időnket. Vajon minket szolgál-e majd, vagy csak az időnket veszi el?
A legújabb kincs, mely a könyvgyűjteményem becses tagja lett, megtanít odaszegezni a figyelmet, és megtanít emlékezetes, profi előadóvá válni a közönség szemében.
Margot Leitman szórakoztató és infographic szemlélettel egy útmutatóban a történetet konkrét összetevőkre bontja a tartalom, a szerkezet, az érzelmi hatás és a kézbesítés javításának lehetőségeivel. Személyes anekdoták, példák és gyakorlatok révén.
Mert a jó történetmesélés kulcsa az üzenetek érdekes, emlékezetes előadásának, vagyis a sikeres prezentációknak.
Egy jó sztori nem csupán emlékezetessé teszi önmagát, és élményt ad; de téged is megváltoztat. A személyes és érzelmileg kötődést létrehozó történetek emlékezetesebbek, mint csupán a tények sorozata. A jól elmesélt személyes történetek hatásai – a sztorik hatalma – az agyban beindítják az oxitocin-szintézisét, ezt pedig empátianövelő hatással bír.
A pokolian éleslátású Leitman azt tanítja, hogyan kell pontosan elmondani a saját történeted
A folyamat megosztása, a személyes történetek elmondása és a gyakorlati feladatok elvégzése révén megadja azokat az eszközöket és magabiztosságot, amire szükséged van egy történet megosztása során.
Leitman segít megtalálni saját magunkban a történeteinket és a humor és érzelem minden cseppjét kiszorítja belőlünk.
Elgondolkodtál már azon, hogyan lehet az üzleti életben a történetmeséléssel másokat inspirálni, felkelteni a figyelmet és mozgósítani az embereket?
A különbség a meggyőző és a kevésbé meggyőző ember között az, hogy előbbi ismeri, érti és tudatosan használja a történetmesélés eszközét.
Leitman könyve esélyt ad arra, hogy ne pusztán magadért tegyél valamit (konkrétan a szakmai fejlődés területén), hanem megtaláld a módját arra, hogy kibontakozhasd önmagad.
Leitman (díjnyertes mesemondó és komikus) második könyve, a „Long Story Short: Az egyetlen történetmesélési útmutató, amire mindig szükséged lesz” 2015. októberében jelent meg a Sasquatch Books oldalán (a Random House terjesztője).
Olyan felületeken találod meg őt, mint az NBC, a Hallmark Channel és a PiXL Hálózat, több tucat reklámban jelent meg, de a Comedy Central, Mtv sem áll messze tőle. Láthattad már az Asssscat-ban az UCB színpadán, az „Origin Story” rendezvényén és a hosszú ideje futó „Stripped Stories” mellett is.
Leitman szerint a te történeteid sem kivételek néhány alapigazságot tekintve.
1. A csodálatos történetek nagy leckéi bárhonnan származhatnak
„De nincs igazán semmi extra érdekes az életemben, amiről beszélhetnék.”
Leitman szerint ez egy olyan félelem, mely a leggyakoribb az emberek körében. Hogyan oldhatod fel a benned lévő hihetetlenül érzelmi, érdekes történeteket?
Mindennapi életed talán unalmasnak tűnik, pedig történetek lapulnak meg benne, annak minden egyes napján.
Minden el nem mondott és elmondott sztorinak célja van, még akkor is, ha egyszerűen csak egy üzenetet közvetít.
„A történelem sztorik nélkül, csak egymást követő, jelentőséggel és következményekkel nem bíró események sorozata lenne. A történetek formálják tanulságossá, inspirálóvá, sztorikból tanulunk és szővünk új álmokat.” Részlet a Még mindig Előadok, tehát vagyok c. könyvemből, Szabó Dominika társszerzőm tollából.
A legjobb történetek a valódi, valós tapasztalatokra épülő eseményekből áll. Annak érdekében, hogy felfedd ezeket a történeteket, Leitman számos igazán hasznos feladatot hoz fel a könyvben, beleértve a következő állítások kitöltését is:
Én vagyok _____________________.
Én voltam ____________________.
__________ az életem története.
„Mindannyiunknak van egy története a legőrültebb dologról, ami valaha történt velünk, de a legjobb történetek gyakran a mindennapi életből származnak.”
Története van egy ötletnek, egy vállalkozásnak, egy cégnek, egy szervezetnek, története van a sikernek és a kudarcnak is. És minden történet hatással bír.
2. Nem szabad hazudni, de a történetek bizonyos vonatkozásait célszerű megváltoztatni
A rövidség vagy a magánélet védelme érdekében.
A legjobb történetek az igaz történetek.
A történetmesélés elkerülhetetlenül érzéseket vált ki belőlünk. Lehet, hogy a történet lényege, részletei, a körülmények már nem maradnak meg, de az, amit a hallgatásukkor, befogadásukkor éreztünk, az igen.
Azonban számos oka lehet annak, ha valaki esetleg szeretne egy történetet elmesélni, de attól tarthat, hogy balul sül el:
- Mi lesz, ha felzaklat valakit, mert a történet róluk szól?
- Még ügyfelekről is kellene beszélnem?
- Nagyon sok idegen részlet és karakter található, és ez sok embernek számára unalmas lehet.
„Van-e törvényes módja annak, hogy a történet valósághű maradjon, miközben mások magánéletét is fenntartjuk?”
Igen, a lényeg az, hogy ne változtassuk meg a történet tényleges jelenetét és az eredményeit, de biztosan átvariálhatunk néhány részletet.
Például módosítod a hivatkozott főnök, kolléga vagy ügyfél nevét és / vagy nemét, hogy valódi személyazonosságuk ismeretlen maradjon. Vagy a „támogató karaktereket” a valós élet történetéből összegyúrjuk egyetlen karakterré, hogy a történetet szorosan lehessen tartani.
(Lásd a Chernobyl című minisorozatban, ahol a változtatás szimbolikus jelentőségű: a főszereplő Legaszov professzort a valóságban számos kutató támogatta az igazság kiderítésében és nyilvánosságra hozatalában. A forgatókönyvírók mégis egyetlen fiktív karakterbe, Ulana Homjuk figurájába gyúrták össze őket. A céljuk az volt, hogy csak akkor változtatnak meg bármit az eredeti részletekhez képest, ha az elengedhetetlen ahhoz, hogy érthetően el tudják mondani, ami történt.)
Könnyen és gyorsan lazíthatsz a gyeplőn akár a rövidség, akár a magánélet kedvéért.
Az okok, amelyek miatt bizonyos részletek megváltoztatása mellett döntünk, különbözhetnek. Annak érdekében, hogy a történetet a lehető legjobb mértékben vissza lehessen mondani, tarts meg minden valódi részletet, amelyre emlékszel. De nem fontos, hogy pontosítsd a lényegtelen részleteket.
Történetmeséléskor nem az ördög, hanem az átélhetőség kulcsa rejlik a részletekben. Bátran színezzük (a valóság határain belül) a történetet úgy, hogy minél jobban kapcsolódható, átélhető legyen.
Nagy szükség van a részletekre, mégis óvatosan kell velük bánni. Törekedjünk a történet egyszerűségére, ne hozzunk be túl sok mellékszálat, mellékszereplőt, igyekezzünk megtartani egy idősíkot.
Ha túlságosan elveszünk a részletekben, a közönségnek nehéz dolga lesz kihámozni a lényeget – szól hasonlóan Szabó Dominika társszerzőm tanácsa, a Még mindig Előadok, tehát vagyok. c. könyvemben.
3. Biztosnak kell lenned arról, hogy kész vagy elmondani egy történetet
Néha olyan dolgok történnek velünk, amelyekről tudjuk, hogy egy bizonyos ponton erkölcsi mese lesz belőle vagy egy vicces anekdotának nagy jelentősége lesz a jövőben.
Gyakran azonban bizonyos távolságra van szükség ahhoz, hogy elérjék ezt a pontot. Ez teljesen normális. Ahogy Leitman mondja, egy kis dekompressziós idő zajlik le, amiben az „életbajok” tulajdonképpen történetekké válnak.
Ez az idő lehet egy nap, egy hónap vagy több év is. Rajtad múlik, mikor állsz készen egy történet elmondására.
Leitman három kérdéssel segít, hogy vajon itt van-e az ideje, hogy előhúzd a fiókból a történeted
Továbbléptél-e?
A helyzet felett kell állnod, nem pedig mélyen a térdedig abban. Időnként egy történet valódi kontextusa és az a képesség, hogy hatékonyan elmondjuk azt, attól függ, hogy honnan látjuk.
Valójában vége?
Előfordulhat, hogy kísértés lesz a számodra arról beszélni, ami veled történik épp. Mert benne vagy. „De ennek a mesének nincs még vége.”
Tudsz-e vajon egy lépést hátralépni, hogy megnézhesd, mi volt az a bizonyos esemény? Sokszor csak az idő múlásával láthatod meg, mi a igazán a „történet erkölcsi mondandója”.
Egy adott pillanatban talán túlságosan túlsúlyosnak, fájdalmasnak, kínosnak vélsz meg valamit, de később másként értelmezed azt.
A történetek egész életünket átszövik, mert bölcsőtől a sírig kísérnek. Gyermekkorunkban mesének hívjuk, aztán kalandregény, majd mozifilm lesz belőle, de mindig ott van a hétköznapjainkban.
Imádunk történeteket hallgatni és nézni. Ezek az érzelmeinkre és a szívünkre hatnak, ezért emlékezünk rájuk és tartósabb a hatásuk. Ha előadunk, ezekkel tudjuk elérni az üzenetek tartósságát.
Margot Leitman könyvét itt is megtalálod. Én ajánlom figyelmedbe.
Az előadásod akkor ragadja majd meg elemi szinten a hallgatóságot, ha érzelmi reakciót váltasz ki belőle. A történetekkel elsöprő sikert arathatsz.
Mint ahogy a sikeres előadó sem annak születik, hanem azzá válik; a sikeres történetmesélők sem születnek annak, hanem azzá válnak. Ha szeretnéd a klassz és hatásos történetmesélés praktikáit megismerni, ajánlom legújabb könyvemet, a Még mindig Előadok, tehát vagyok c. könyvet.
A cikkhez felhasznált angol nyelvű anyag itt.
