Miért félnek egyesek az irónia használatától az előadásaikban?

Figyelem, a cikk nyomokban iróniát tartalmaz! Ebben a cikkben megmutatom, miért használd az iróniát (igen, az irónia, mint ahogy a humor is tanulható) egyes előadásaidban és miért olyan gyakorta elhanyagolt mégis sikeres eszköz az „egészséges feszültségként” is becézett nyelvi alakzat! No, de irónia vagy szarkazmus? Nem mindegy, melyikről beszélünk.

Humor, szarkazmus, irónia.

Olyan kifejezések ezek, amiknek jelentése és használata tévképzetként él az emberek jelentős részében, azaz:

  • egy másik ember lenézéséből erednek,
  • és képzelt felsőbbrendűséget hoznak huzatként magukkal.


„Szóval ne is használd őket!” – hallottad már te is e tanácsnak csúfolt kínos elszólást?

Pedig még Agatha Christie is a narratív irónia megteremtéséről volt híres. Jane Austen pedig az irónia és a párbeszéd mestere volt, szellemes, valamint éles hangvétellel parodizálta a képmutatást és az embereket.

Ez volt az ő karakterjellemzője.

Emlékszel arra, amikor először olvastad a Rómeót és Júliát?

Ennek az ikonikus történetnek a tragikus befejezése is a drámai irónia megtestesülése. Olvasóként tudod, hogy a szerelmesek élnek, de egyik szerelmes sem tudja, hogy a másik még mindig él.

Megisszák a mérgét anélkül, hogy tudnák, amit tud a közönség, az olvasó, azaz a történeten kívül álló.

A drámai iróniát nagy hatással használják az irodalomban, a filmekben és a tv-ben is.

Például Steven Spielberg Jurassic Parkjában John Hammond karaktere többször is azt mondja, hogy „nem kímélt költséget” a park felépítése során.

Ennek a kijelentésnek az iróniája csak akkor válik világossá, amikor a film cselekményszála során a dolgok darabjaira hullnak.

Az irónia használatának okai társadalmi és retorikai funkcióiban rejlenek.


Mi is az irónia valójában?

Ellentét várakozás és a valóság között.

Valóban ennyire egyszerű volna?Egy különbségről lenne szó, a látszólag és szó szerinti jelentés különbségéről?

Kevesen tudják, hogy az irónia és irónia közt is van különbség: létezik drámai irónia, szituációs irónia és verbális irónia is. Mindegyiknek megvan a maga jelentősége és helye.

És a hatása is.


  • A helyzet iróniája.

Ha az élet mesélni tudna.

Számos olyan szituáció létezik, melyben akár önön hibáink retardált mértani sorozatát vagyunk képesek előállítani. A helyzetirónia akkor lép a színre, ha különbség adódik a várható és a valójában bekövetkező események között.

Például leég a tűzoltóság. Ironikus, nem?

Az iroda egész nap fénymásolópapír nélkül kénytelen létezni, miközben a GLS futár reggeli csomagja ott hever az előszobában és telis-teles van fénymásolópapírokkal; de még nem volt idő felbontani.

Kijössz az autómosóból és megérkezik a felhőszakadás.

Házassági tanácsadó elválik harmadik feleségétől.


  • Drámai a helyzet, iróniával.

A drámai irónia különbözik a helyzetiróniától.

Drámai irónia szituációiban a közönség mindig többet tud, mint a szereplő, karakter, előadó. Ez pedig feszültséget kelt, melynek feloldására vársz és vársz és még mindig vársz.

William Shakespeare például az irónia mestere volt.

A Macbeth-ben Macbeth még gyilkosságának tervezése közben is hűségesnek vallja magát Duncannel szemben. És az Othellóban a közönség tudja, hogy Lago manipulálja Othellót, míg Othello őszintének hiszi.

Oidipus Rex (Sophocles): Oidipus egy gyilkost keres, aki, kiderül, ő maga.

Ez a drámai irónia.


  • Szóbeli irónia, amit a leggyakrabban használ a hétköznapi ember.

Amelyben a szavak nem azt jelentik, amit látszólag jelentenek.

A karakter olyasmit mond, ami eltér attól, amit valójában ért vagy valójában mit érez. Ez az egyetlen iróniafajta, ahol a karakter hozza létre az iróniát.

Mást értesz, mint amit mondasz.

Gondolj a Monty Python lovagjára és a Szent Grálra, mindkét karját levágva azt mondja: „Ez csak egy testi seb. ” Ironikusan (és komikusan) alulírja sérülése súlyosságát.

Vagy amikor kinézel az ablakon a 30 cm-es havat szemlélve és megjegyzést teszel: „Ez csodálatos, nagyszerű nap a kirándulásra!” A hideg, téli tájat szemlélve kirándulást javasolsz (miközben a kocsival sem tudsz kiállni), azaz ironizálsz.

Az irónia mágnesként tapad olykor a tragédiához, de a humorhoz is. Az ironikus idézetek használatát a tudományos írásokban is használjak, sőt tudományok vizsgálják.

Azt állítják, hogy egyesek az iróniát használják fel annak érdekében, hogy hallgatóikra nézve bizonyos perlokutív hatásokat (azokat az akciókat jelenti, amelyet egy beszéd előidéz) fejtsenek ki.

Céljuk, hogy megtörjék a várakozási mintáikat és bevonják őket egy olyan verbális interakcióba, amelyet akkor még a személyek közti távolság jellemez.

Miért fontos ez?

A beszéded sikerének titka a végrehajtás mellett a tervezésen áll vagy bukik.
Tehát a várakozási minták megtörése izgalmat teremthet a közönségben.

Mert elsődleges célja a figyelemfelkeltés.

Kivetheted a figyelemszerzés lasszóját a közönségedre. Növeli a beszéded hatásosságát. Cicero szerint pedig egy szónok akkor végez jó munkát, ha:

    tanít,

    meggyőz,

    megindít,

    és gyönyörködtet.


Általa könnyebben összekötöd magadat a közönséggel.

A beszéded kezdetén sem mindegy, hogy milyen a kezdő szöveg.
Mert ideális esetben az tökéletes, mindeközben érdekes, eredeti vagy akár provokatív.

Ami felkelti az érdeklődést, ami behúzza a közönséget az előadásba.

Ha nincs kapcsolatteremtés, elvesztetted a fonalat, szinte esélytelen a sikeres folytatás. A folyamatos kapcsolatfenntartás előfeltétele annak, hogy az előadás üzenete eljusson a hallgatósághoz.

Az irónia eszközét használta Itay Talgam is az előadásában, melyen személyesen jelen voltam. Használta a humor eszköztárát. Elővette a

  • Helyzetkomikumot: pl. mikor valaki megjegyezte, hogy “a zenéhez nem kell látni”, akkor zsigerből jött a válasza: “ahogyan a festőknek nem kell hallani“.
  • Iróniát: A szenvedést, mint zsidó humort/élvezetet mutatta be (már-már veszélyes területre evezve).

  • Öniróniát.


Az irónia, mint retorikai alakzat? – a misztikus „egészséges feszültség”

Az iróniát gyakorta a beszéd retorikai vagy stilisztikai alakjának minősítik, a legtöbbet emlegetett trópus.

Cicerótól a napjainkig.

Azonban az “irónia” szó mögött jóval több áll, mint csupán “egy dolog és annak ellentétes jelentése”.

Kritérium szerint az iróniának meg kell felelnie e két igazságnak:

  • az ellenkezőjét mondják annak, amire gondolsz,
  • és/vagy valami mást mondanak, mint amire gondolsz.

Irodalmi eszközként viszont az iróniát gyakran félreértik.

A félreértések legsötétebb bugyrai láttán önkénytelenül is eszébe jut az embernek, hogy kerüljék az iróniát, de rendesen.

Holott, ha ügyesen alkalmazzák, az irónia hatékony eszköz, amely mélységet és tartalmat adhat hozzá egy beszédhez, előadáshoz.

Az egyik gyakori probléma az iróniát illetően, hogy összekeverik egy gyakori eszközzel.


Az irónia nem szarkazmus

A legfontosabb különbség az irónia és a szarkazmus között az, hogy a szarkazmus jellemzője lehet valaki beszédének.

Az irónia viszont leírhatja a helyzeteket vagy körülményeket.

A szarkazmus nem irodalmi eszköz.
Viszont jó néhányan előszeretettel keverik össze az iróniával.

Az irónia mindig közvetett módon hívja fel a figyelmet egy olyan részletre, amely eltér az előadó által használt konkrét szavaktól.

A közvetett kommunikáció ütős fegyvere.

Hatásos eszköz akkor is, ha olyasmire szeretnéd felhívni a figyelmet, amelyet nem lehet közvetlen módon kifejezni; általában humoros vagy hangsúlyos hatással közvetetten mégis megteszed.

A váratlan események feszültséget kelthetnek az olvasókban, közönségben; fokozhatják az irodalmi mű humorát vagy nagyobb benyomást kelthetnek bennük.

Az irónia cselekményeszközként azt is lehetővé teszi, hogy a közönség újraértékelje tudását, elvárásait. Te pedig előadóként felhívhatod a figyelmet munkádra, üzenetedre, témádra.

Az irónia feltárhatja a hallgatóság részéről az előfeltevéseket is, ha az megkérdőjelezi feltételezéseiket és elvárásaikat.

Ironikus helyzet tehát mindig ellentétes a várakozásokkal.

Irodalmi eszközként használva az irónia megkönnyítheti egy hangulat megalapozását vagy újabb jelentésréteggel gazdagíthatja a mondanivalót.

A szarkazmus viszont pontosan azt jelenti, amit jelent. Meghintve azt éles, keserű, vágó, piszkáló, maró vagy fanyar utóízzel.

A szarkazmus a felháborodás eszköze. A sértés fegyvere.
Az irónia nem egyenlő a cinizmussal sem, amely gyakran a csalódott idealizmus hangja.

Az iróniában nincs keserűség.


A megmagyarázhatatlan retorikai irónia?

„Az irónia szó ógörög eredetű, a „színlelt szerénykedés, tettetés, kertelés, tudatlanságot színlelő kérdezgetés” jelentésű εἰρωνεία [eiróneia] az εἴρων [eirón] „tudatlanságot színlelve kérdező személy, színlelő” szóból képzett elvont főnév. Szókratész egyik kedvelt retorikai eszköze volt.” – Köszi Wikipedia.


“Egy valamit mondani, de mást jelenteni” – ez lehet talán az irónia legegyszerűbb meghatározása. De valójában nincs semmi egyszerű az irónia retorikai koncepciójában.

JA Cuddon mégis azt mondja az Irodalmi kifejezések és irodalomelmélet szótárában (Basil Blackwell, 1979), hogy az irónia „elkerüli a meghatározást”.

„Ez a megfoghatatlanság az egyik fő oka annak, hogy ennyire elbűvölő kutatások és spekulációk forrása”.


A retorika az iróniát olyan helyettesítésen (immutáció) alapuló alakzatnak, trópusnak tartja számon, amely gondolatalakzatként és szóalakzatként is megjelenhet.

„…a helyzet iróniája vagy a lét iróniája; olyan, mintha az emberi életet és a világ megértését valamilyen más jelentés vagy tervezés aláásná hatalmainkon kívül. (…) Az irónia az emberi jelentés határaira utal; nem látjuk a cselekedeteink hatásait, cselekedeteink kimenetelét vagy a választásunkat meghaladó erőket. Az ilyen irónia kozmikus irónia vagy a sors iróniája.”

(Claire Colebrook, Irónia: Az új kritikus idióma, Routledge, 2004)


Az irónia egyike azoknak a szavaknak, amelyeket a legtöbben intuitívan értenek, de nehezen tudják meghatározni.

Célját tekintve egy előadásban vagy beszédben mégis a figyelemfelkeltésben, a többletjelentés átadásában, a közönséggel való kapcsolat megteremtésében játszik szerepet; nem véletlen, hogy néha kéz a kézben jár a humorral, de gyakorta a túlzás (hiperbola) használatával is.

Miután Cambridge-ből kidobtak illetlen nyakkendőviselet és erkölcstelen üzelmek miatt, a londoni University College-be iratkoztam be.(Szerb Antal: Cynthia)


Az önirónia különösen, hiszen az ember képes önmagán és a mindennapi élethelyzetek groteszkségén, abszurditásán nevetni.

Ez oldja a szorongást.

Tudtad, hogy a  humorral pedig kreatív folyamatokat gyorsíthatsz fel és bizonyítottan hatékonyabbá teheted az üzenetátadást is?

Mert a humorral oxitocin szabadul fel a szervezetedben, ezért az együvé tartozás érzését is növeli (kapcsolat a közönséggel): sokkal könnyebben megtalálhatod általa a közös pontot a hallgatósággal.

Hogyan tudod érzékelhetőbbé tenni az iróniát?

Élőszóban az irónia jelzésére használhatsz mimikát (pl. kacsintást, gúnyos és hanglejtéssel tarkított mosolyt), gesztusokat (pl. vállon veregetést).

Írásban leginkább topográfiai megoldások tehetik felismerhetővé.
Az ironikusan értelmezett szövegrészt elkülöníted (dőlt betű, idézőjel alkalmazásával).

A retorikai eszközök olyan minták, amelyek kiemelnek, a mondandót egyszerűbben érthetővé, hangsúlyosabbá és érzelmekkel telivé varázsolják. Kommunikációd hatékonyabb lesz. Használd őket bátran!

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel!

Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: linkedin
Megosztás itt: email

Gyakorlatias, azonnal használható prezentációs tippek az e-mail-fiókodba. Kéred?

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük