Még az óév utolsó napjaiban kezdtem el olvasni Paul Smith könyvét, mely a „Lead with a Story„ címet viseli.
A tizedik oldalig jutottam, de máris úgy érzem blogbejegyzéssé kell konvertálnom az ott olvasottakat. Az első fejezet végén Smith 10 pontban szedi össze a legfontosabb érveket a történetmesélés használata mellett. Főleg az utolsó 4 pont tetszett tőle:
1.Egyszerűség:
Nem kell hozzá egyetemi diploma, bárki képes történetet mesélni és ráadásul mindenki körül van ezerféle történet, csak meg kell őket látnunk.
2.Időtlenség:
Szemben a időnként divattá váló újabb és újabb prezentációs vagy vezetői irányzatokkal szemben (Prezi, TQM, Lean, stb.) a történetmesélés 3000 éve együtt van az emberiséggel és mindig itt lesz.
3.Demográfia-mentesség:
Kortól, nemtől, társadalmi osztálytól függetlenül, mindenki szeret történeteket hallgatni, ezért minden helyzetben jó eszköz.
4.Fertőző-képesség:
A jó történet úgy terjed, mint az erdőtűz és nincs ami az útjába állhatna. Ha jó akkor meséljük tovább.
5. Könnyen megjegyezhető:
Jerome Brunner pszichológus szerint a tényekre akár 20-szor jobban emlékezünk, ha történetekbe vannak ágyazva.
6. Motiválás:
A ppt-diák nem tudnak lelkesíteni. Egy jó powerpointos előadás után sem meséljük másoknak milyen fantasztikusak voltak. Ellenben jó sztorikat másoknak is elmondunk, ha a prezentáció alatt hallottuk.
7. A történetek bármilyen típusú tanulóra hatnak:
Egy átlagos csoportban a hallgatók kb. 40% vizuálisan tanul azaz videókból, árrákból, illusztrációkból. Egy következő 40% auditív, akik beszélgetéseken, vitákon keresztül tanul, míg a maradék 20% érzéseken, gyakorlati megvalósításokon keresztül (kinesztetikus). A történetmesélés képes mindháromra hatni. A vizuális hallgatók a történetek képi részén keresztül látnak, az auditívok a szavakon és a hangon keresztül, a kinesztetikusok az érzelmi kapcsolódáson keresztül.
8. A történetek a munkahelyi tanulás motorjai:
Több felmérés is foglalkozik azzal, hogy a a munkavállalói tanulás 70% ma már nem a hivatalos képzéseken, hanem bent a munkahelyen történik. Ennek a tanulásnak az alapköve a történetmesélés, sokszor az ügyfelekkel v. belső ügyfelekkel történő esetek leírásán keresztül.
9. A történetek mentális tanulási módba rakják a hallgatókat:
Aki kritikus vagy értékelő üzemmódban hallgatja az előadót, az nagyobb valószínűséggel utasítja is el. Margaret Parking szerint a történetmesélés képes a felnőtteket a gyerekkori „érzelmi nyitottság és egyszerűség” állapotába juttatni, amit mára elvesztettek. Lényege, hogy ilyenkor sokkal fogékonyabbak vagyunk az információkra, lerakjuk a tollat, ceruzát, mobiltelefont és átállunk hallgató üzemmódra.
10. A történetmesélés a hallgatóság tisztelete:
A történetek képesek arrogancia és utasítgatások nélkül is átadni az üzeneteket. Annette Simmons szerint „a történetek megadják a hallgatóságnak azt a szabadságot, hogy a konklúziót ők vonhassák le.” Az utasítás nem tud hosszan és morálisan hatni, a történet igen.
és pár gondolati kiegészítés tőlem.
11. A mese a történetek alapja:
A történetmesélés a tanulás legrégebbi rétege. Az első 8 évünket – mely talán a legfontosabb az életünkben – sztori üzemmódban töltjük. Mesének hívják őket. Tapasztalatból tudom, hogy szülőként az egyik legnagyobb felelőségünk, hogy milyen meséket engedünk a gyerekünk közelébe, mert ezek elképesztő erővel formálják az éppen alakuló személyiségüket.
12. A vizualizáció üt mindent:
Számokat, adatokat nem tudunk túl hosszan megjegyezni, míg történetekre évtizedekkel később is emlékszünk. Ennek oka, hogy a memóriánk vizuális. A történetek pedig mindig képekből állnak és a memóriát terhelik.
DrPrezi
és ha valakit még részletesebben érdekel a történetmesélés, akkor érdemes beszerezni Győrffy Kinga frissen megjelent könyvét, mely a történetmesélés technikáiról szól.
