Mik azok a kommunikációs modellek a retorikában?

Az ilyen-olyan kommunikációnk (verbális, nonverbális, vizuális) nem fog csak úgy szublimálni, hanem minden esetben elkezd gyökeret ereszteni. Kinő belőle valami. A kérdés a ’mi’.

Ez a kommunikációs modell útmutató egy cikkbe desztillálva a gyakorlatiasság és az elmélet győztes párosítása, ami a látszólag kérdéses helyzeteket is világos „képletté alakítja”.



Rendszeresen játszol, de nem ismered a játékszabályokat?

Még gyerekkorunkban szállunk be a kommunikálás, a beszéd játékába, miközben hivatalosan sosem ismerjük meg a játékszabályokat. Vagy kevés lehetőségünk nyílik rá.  Felnőttként pedig már a kommunikáció gyakran egy léket kapott hajó lesz az életünkben, amiben már csak akkor kezdünk pánikolni, ha térdig érő vízben gázolunk.

Elázunk a kommunikációs helyzetekben.

A kommunikáció egy kicsit olyan, mint a szerelem – e körül forog a világ, de valójában senki sem tudja, hogyan működik. Nehezen találjuk meg a szavakat egy találkozókon. Tudjuk, mire gondolunk, de nem tudjuk, hogyan mondjuk, fejezzük ki; vagy tegyük azt emlékezetessé, érdekessé.  

Nem tudjuk, hogy a nonverbális kommunikáció, a beszédtechnika szabályai hogyan támogatnak minket az utunkon és hogyan írják felül gyakran a céljainkat.


Szóval mik azok a kommunikációs modellek?

A különféle kommunikációs modellek megértése segít a leghatékonyabb és legeredményesebb kommunikációs struktúrát alkalmazni egy kommunikációs helyzetben, előadásban, prezentációban, vezető-munkatárs szituációban.

A kommunikációs modellek GPS koordináták a kapitányi hidunkon található kijelzőn, hogy célunknak megfelelőn a helyes irányban tartsanak minket.


Fejleszthetik a kommunikációs készségeidet és segíthetnek a tartalmasabb kapcsolatok kialakításában, a hatékonyabb megbeszélések lebonyolításában, az előadói készségeid javításában. A kommunikációs modellek segítségével megérthetjük, hogyan kommunikálunk egymással, akár

  • tartalom,
  • hangnem,
  • tartalmi közvetítés
  • vagy bármi más alapján.


Javíthatják egy közösség fogadóképességét, a „hozzánk állását” azáltal, hogy hozzávetőleges útmutatást adnak a beszélgetésekben való navigációnkhoz. A kommunikációs modellek leginkább három (al)kategóriába sorolhatók:

  1. lineáris (csak az egyirányú kommunikációt nézik),
  2. interaktív (a kétirányú kommunikációt elemzik),
  3. és tranzakciós (a kétirányú kommunikációt szemléltetik, ahol az üzenet a kommunikációs szituáció előrehaladtával egyre összetettebbé válik).



Ezeket a modelleket úgy alakították ki, hogy felismerjék a különféle társadalmi helyzetek összetettségét és az üzenet hatékony kommunikálásának célját.



Denis McQuail Mass Communication Theory című könyve szerint a kommunikációs modellek vizuálisan ábrázolják egy kommunikációs helyzet különböző aspektusait. De mivel a kommunikáció összetett folyamat, gyakran nehéz meghatározni, hol kezdődik és hol végződik maga a beszélgetés.

Itt jönnek be a képbe a kommunikációs modellek – hogy leegyszerűsítsék a kommunikáció megértésének folyamatát.


Egyes modellek ugyan részletesebbek, mint mások, de még a legkidolgozottabb modellek sem képesek tökéletesen ábrázolni azt, mi történik egy valódi kommunikációs kapcsolódás során.  Azonban mivel a kommunikáció minden szervezet éltető eleme, célszerű törekedni a működésének megértésére.

A legtöbb beszélgetés ugyanazt a lépéssorozatot követi, bár az egyes interakciók általában eltérőek.


A kommunikációs modellek 3 legfőbb előnye

Segítenek nekünk:

1. Hogy kifejlesszünk egy ötletet

A legtöbb beszélgetés elstartolása egy ötlet szikrájából indul ki, amit előadóként, prezentáló személyként meg kívánsz osztani a hallgatósággal. A kommunikációs folyamat kezdeténél lehetőséged van arra, hogy megszilárdítsd azt, amit az interakcióval elérni kívánsz.

Ráadásul átgondolhatod, hogy a hallgatóság hogyan reagál majd a szavaidra, és finomhangolhatsz.

2. Hogy a hallgatóság dekódolhassa a gondolataidat

Talán az ötleted szikrát kapott, de azt szavakkal, testbeszéddel, beszédtechnikával, prezikkel is utol kell érned. Ez nem olyan egyszerű, különösen, hogy mindenkinek más a „pre” korszaka, azaz ahogy értelmezi az információkat és saját egyedi lencséjén keresztül értékeli azokat.

Az egyedi háttér, az egyedi tapasztalatok, a kognitív torzításaink miatt.  Elengedhetetlen, hogy az üzenetet a lehető legszélesebb körben érthető módon kódoljuk, így kisebb a helye a félreértelmezésnek. A munkahelyi félreértéseket is gyakran az üzenet rosszul értelmezett „hangszíne” okozza.

3. Hogy a legmegfelelőbb kommunikációs csatornát válasszuk

Ötletet a célközönséghez – valamit valahová juttatni. A modellek a legjobb csatornák kiválasztásában segíthetnek: verbális, nonverbális és virtuális síkon is.

Tovább a visszajelzések gyűjtése segít a félreértések azonosításában és kijavításában. Emlékszel, mikor volt utoljára félreértésed egy kollégáddal? A kommunikációs modellek jobban felkészítenek a jövőbeli kommunikációs helyzetekre.


Sikeres kommunikációs helyzeteket tervezhetünk: a 8 főbb kommunikációs modellel

A kommunikációnak 8 fő modellje létezik, amelyek 3 kategóriába sorolhatók, amit az elején már említettem.

Lineáris kommunikációs modellek:

  1. Arisztotelész kommunikációs modell
  2. Lasswell kommunikációs modell
  3. Shannon-Weaver kommunikációs modell
  4. Berlo SMCR kommunikációs modell



Interaktív kommunikációs modellek:

5. Osgood-Schramm kommunikációs modell
6. Westley és Maclean kommunikációs modell



A kommunikáció tranzakciós modelljei:

7. Dance helikális kommunikációs modell
8. Barnlund tranzakciós kommunikációs modell


A 4 lineáris kommunikációs modell

A leginkább marketingből, értékesítésből és a PR-ból ismert modell az ügyfelekkel való kommunikációban használva azt sugallják elsőre, hogy a kommunikáció csak egy irányban megy végbe.

Főbb elemei: CSATORNA+FELADÓ+FOGADÓ

Egyszerűen fogalmazva, a feladó egy csatornán keresztül továbbítja az üzenetet. A csatorna az üzenetet beszéddé, írássá vagy animációvá változtatja. Az üzenet végül eljut a címzetthez, aki dekódolja azt. Nem nagyon van interakció.

Ez ennyi. Pofonegyszerű.

Ehhez tartozik:


1.Arisztotelész kommunikációs modellje

Arisztotelész modelljében van egy beszélő, aki beszédet mond a hallgatóságnak, majd a beszéd hatással van erre a hallgatóságra. A beszélőt az interakció aktív tagjaként kezeli, miközben a hallgatóság passzív tag. Ez a modell ie 300-ra nyúlik vissza, a legrégebbi kommunikációs stílusként azon dolgozik, hogyan lehetsz jobb és meggyőzőbb kommunikátor.

Kifejezetten a nyilvános beszéd kapcsán. Arisztotelész kommunikációs modellje elsősorban a feladóra (nyilvános szónok, előadó, tanár stb.) fókuszál, aki átadja üzenetét a befogadónak (a közönségnek).

A modell öt kulcselem fókuszára törekszik, hogy behatároljuk mi a legjobb módja a vevővel való kommunikációhoz:

  1. beszélő,
  2. beszéd,
  3. alkalom,
  4. célközönség,
  5. és hatás.


Az Arisztotelész-modell három olyan tulajdonságot is meghatároz, amelyek segítenek a kommunikáció javításában:

Ethosz. Az előadó hitelessége – szakértője-e a területnek. „Mindegy, hogy miről beszélsz, ha nem hisznek neked.” Általa a beszélő hitelességre, tekintélyre és hatalomra tesz szert.

Pátosz. A közönség érzelmi kapcsolata a témával – érdekli egyáltalán őket, hogy miről beszél a szónok? – Különféle érzelmeken keresztül (harag, szomorúság, boldogság stb.) összekapcsolja a beszélőt a hallgatósággal. Az előadó személye, a témája, gondolatai is érzelmeket keltenek.

Logosz. A beszéd mögött meghúzódó logika, a logikai érvelés – van értelme annak, amit a beszélő mond? – Ugyanis nem elég, hogy a beszéd érdekes legyen – be kell tartania a logika szabályait: statisztikákra, tényekre, bizonyítékokra alapozni a mondandót. 

PÉLDA:

Egy beszédtanár az artikuláció fontosságáról tart előadást hallgatóinak. Beszédét meggyőzően adja elő, oly módon, hogy hallgatói tátott szájjal figyelik.

A beszédtanár a figyelem középpontjában áll, míg hallgatósága – hallgatói – csupán passzív hallgatók. Ülnek és hallgatnak. Ennek ellenére üzenete nagy hatással van rájuk, és ennek megfelelő cselekvésre készteti őket. Az előadás után a 90% jelentkezik a következő Beszédtechnika Workshopra.

Tehát ebben a helyzetben a beszédtanár a szónok, az artikuláció fontosságáról szóló előadása pedig a beszéd aktusa. A szóban forgó alkalom egy előadás, a hallgatók pedig a célközönsége. Beszédének hatása, hogy a hallgatók ismereteket szereznek a témában. A hatás az, amit a közönség levon a beszédből.

Ennek a modellnek az egyik legnagyobb hátránya, hogy a kommunikáció során kevesebb a lehetőség a visszajelzésekre, mert a közönség passzív. Ha csak nincs a végén egy kérdezz-felelek szekció.


2. Lasswell kommunikációs modellje

Ez a modell a tömegkommunikációra összpontosít, és azt méri, hogy az üzenet milyen hatást gyakorolt ​​a közönségre. A „hatást” olyan mérhető változásként határozza meg, amelyen a hallgatók a szóban forgó kommunikáció következtében átmennek.

Ha bármelyik elem megváltozik, a hatás is megváltozik.

Itt ezek az elemek a következők:

  1. Kommunikátor. Ki hozta létre az üzenetet? Ki „dumál”.
  2. Üzenet. Mit mondott a kommunikátor? Mi az átadandó üzi?
  3. Csatorna. Milyen csatornát használt a kommunikátor az üzenet kézbesítésére (TV, rádió, blog, előadás, prezentáció, tréning)?
  4. Közönség/befogadó. Kinek mondja az üzenetet? Ki a célcsoport?
  5. Hatás. Hogyan változtatta meg az üzenet a közönséget? Milyen formáló erővel bírt?


Az első négy kérdés megválaszolása általában segít meghatározni a választ az ötödikre. Ezenkívül, ha a kommunikáció bármely korábbi eleme megváltozik, akkor valószínűleg az üzenet közönségre gyakorolt ​​hatása is megváltozik. Ha az üzenet ugyanaz, de a kommunikátor egy kevésbé elismert szaktekintély (gyenge az ethosz, ahogy azt az Arisztotelészi modell mondaná), akkor hiába a csatorna sikeresebb változata, a szuper közönség, az üzenet kiválósága, a hatás gyenge lesz.

Mert az üzenetet a kommunikáló személytől nem lehet elválasztani.

PÉLDA:

Egy HR-es egy cégnél lehet a kommunikátor, az üzenet egy fontos vállalati szabály változása, a csatorna az e-mail, és egy személyes meeting kombinációja. Az alkalmazottak a közönség, és ennek hatása pedig az lenne, hogy sikerült-e megérteni és elfogadni a változásokat a közös cél érdekében.


3. A Shannon-Weaver kommunikációs modell

A Shannon-Weaver modell Claude Shannon és Warren Weaver matematikusok 1948-as kidolgozása óta szeli a vizeket. Míg a modellt eredetileg mérnöki projektjeik segítésére hozták létre, a páros ragaszkodott ahhoz, hogy elméletük az emberi kommunikációra is vonatkozzon.

Sokak szerint jól tették.

A Shannon-Weaver kommunikációs modell tehát egy matematikai kommunikációs koncepció, amely szerint a kommunikáció lineáris, egyirányú folyamat, és amely 5 kulcsfogalomra bontható. Ez a modell ugyanis a kommunikációs folyamatot öt fő összetevőre bontja:

  1. küldő,
  2. kódoló,
  3. csatorna,
  4. dekóder,
  5. és vevő.


A modell rávilágít a „zaj” lehetőségére is, amely megszakíthatja az üzenetet és félreértelmezésekhez vezethet.

John Fiske Introduction to Communication Studies című könyvében a zajt a következőképpen határozza meg:

„Bármi, amit a jelhez adnak az adás és a vétel között, és nem a forrás szándéka.” 

A zaj például egy beszélgetés hibás áthallása, egy e-mail elírása.

PÉLDA:

Én DrPreziként meghirdetek egy Fesztelen Előadó Képzést, ahol Magyarország legtöbbet foglalkoztatott prezentációs tréneréként nyújtok információkat, előnyöket, értékajánlatot az érdeklődőknek. A küldő DrPrezi, a kódoló az üzenet honlapon történő továbbítása egy oldalon, a csatorna a tréning, a dekóderek a résztvevők agya, a fogadók pedig maguk a tréningen résztvevők. Ebben a példában a zaj lehet egy hibásan értelmezett információ, amitől a vevők rosszul értelmeznek egy fontos információt.

Igen, ez a zaj.


4. Berlo SMCR kommunikációs modellje

Berlo kommunikációs modelljét először David Berlo határozta meg 1960-ban The Process of Communication című könyvében. Berlo modell csak négy lépésből áll. Ez a modell számos olyan tényezőt vesz figyelembe, amelyek befolyásolhatják azt, hogy a címzett/befogadó hogyan értelmezi az üzenetet.

Berlo SMCR modellje a következőképpen bontja le a kommunikáció elemeit:

  1. Forrás/Küldő: A forrást befolyásolja a kommunikációs készség, attitűd, tudás, társadalmi rendszer és kultúra is. Aki szavakba önti gondolatait, és átadja az üzenetet a címzettnek. Ehhez jó kommunikációs készségekre van szüksége. Enélkül nem lesz hatékony. A beszélőnek tudnia kell, mikor kell szünetet tartania, mit kell ismételnie, hogyan kell kiejteni egy szót stb.

  • Üzenet: Az üzenetet befolyásolja a szerkezet, a tartalom, a téma kezelése és a közvetítés módja is. Tehát a struktúra, a használt retorikai elemek. Például a nyelvi alakzatok.

  • Csatorna: A csatornát a látás, a hang, a tapintás, a szaglás és az ízlelés is befolyásolja. A forrásnak ismernie kell azt a társadalmi rendszert, amelyben a kommunikációs folyamat zajlik (ne sértsen meg senkit).  Minden érzékszervünk egy csatorna, amely segíti az egymás közötti kommunikációt.


  • Vevő/Befogadó: A befogadóra hatással vannak a kommunikációs képességek, attitűd, tudás, társadalmi rendszer és kultúra. Tehát a forrásnak is ismernie kell azt a kultúrát, amelyben a kommunikációs találkozás zajlik.


PÉLDA:

Hallásunk tudatja velünk, hogy valaki épp beszél hozzánk és célja van vele. Látásunk tudatja velünk, hogy a velünk szemben ülő feszült, nehezen követ minket (nonverbális kommunikáció). Ízlésünkön keresztül információkat gyűjtünk az elfogyasztott szósz fűszerességéről. A víz érintésével érezzük, hogy ez még nem lesz jó, hogy egy újszülöttet belerakjunk.

Az üzenet megértéséhez a vevőnek/befogadónak ugyanazokat a kommunikációs „kirakós kockákat” kell birtokolnia, mint a forrásnak. Hasonló kommunikációs készségekkel, attitűdökkel és ismeretekkel kell rendelkezniük, és ismerniük kell azt a társadalmi rendszert és kultúrát, amelyben kommunikálnak.

Az egyik nonverbális jelzéssel megsértesz egy kultúrát vagy közösséget, míg ugyanazzal egy másiknál semmi nem történik. Barbara és Allan Pease A testbeszéd enciklopédiája c. könyvében említik, hogy ugyan léteznek univerzális gesztusok és az alapvető kommunikációs jelek legtöbbje a világon mindenütt ugyanaz (aki örül, az mosolyog), lehetnek eltérések.

A Like jel, azaz a hüvelykujj felfelé mutatása – mintha stoppolnánk – Görögországban például annyit tesz: Kapd be!


A kommunikáció interaktív modelljei

Interaktív modelleket használnak az internet alapú és közvetített kommunikációban, például telefonbeszélgetésekben, levelekben stb.

Dinamikusabb modellekként az interaktív kommunikációs modellek a visszacsatolással járó kétirányú kommunikációra utalnak. Ez a visszacsatolás azonban nem egyidejű, hanem inkább lomhább és közvetettebb.

Elemei:

  1. Feladó
  2. Üzenet
  3. Vevő
  4. Visszajelzés


Utóbbi a tapasztalati területre céloz: az ember kultúráját, mikrokörnyezetét, múltbeli tapasztalatait és személyes történelmét jelentik. Mindezek a tényezők befolyásolják, hogy a küldő hogyan építi fel az befogadó számára az üzenetet, valamint azt, hogy a fogadó hogyan értelmezi azt.

Mindannyian egyedi tapasztalati területet viszünk be a kommunikációs helyzetekbe.

PÉLDA:

Olyan közönségnek előadást tartani networking területen, akik korábban a 90-es években többször megégették magukat az MLM kapcsán, egészen más stratégiát fog igényelni.

Hitelességépítéstől kezdve a téma felépítéséig.


5. A kommunikáció Osgood-Schramm modellje

A kommunikáció körkörös modellje.

Az üzenetek két irányba haladnak a kódolás és a dekódolás között.

Kommunikációs modellek a tömegkommunikáció tanulmányozására című könyvükben Denis Mcquail és Sven Windahl azt állítja, hogy ennek a modellnek a megjelenése „egyértelmű szakítást jelentett a kommunikáció hagyományos lineáris/egyirányú képével”.

Legfőbb jellemzői:

  • A kommunikáció körkörös. — A kommunikációs folyamatban részt vevő egyének kódolói és dekódolói szerepkörüket oda-vissza változtatják.


  • A kommunikáció egyenlő és kölcsönös. — Mindkét fél egyformán működik kódolóként és dekódolóként.


  • Az üzenet értelmezést igényel. — Az információt megfelelően értelmezni kell a megértéshez.


Ebben a modellben nincs különbség a küldő és a vevő között. Mindkét fél egyformán kódolja és dekódolja az üzeneteket. A modell vallja, hogy az információnak addig nincs haszna, amíg megfelelő szavakba nem öntik és át nem adják azt másoknak.

3 lépést javasol a kommunikációs folyamatban:

  1. Kódolás
  2. Dekódolás
  3. Tolmácsolás



PÉLDA:

Képzeld el, hogy 2 éve nem hallott felőled utoljára a coachod, mert élethelyzeti sajátosságok miatt nem tudtatok találkozni. Egy telefonbeszélgetés keretében mégis módotokban áll 2 év óta először beszélni egymással és elkezditek tájékoztatni egymást arról, hogy mi történt az alatt az idő alatt, amikor nem találkoztatok. Ebben a példában te és a coachod egyformán kódolja és dekódolja a kapott üzeneteket, és a kommunikáció egyfajta szinkronúszásban zajlik. Mindketten oda-vissza értelmezitek az egymásnak adott üzeneteket.

Az Információelmélet és a tömegkommunikáció című könyvében Schramm még azt is mondja:

„Félrevezető azt gondolni, hogy a kommunikációs folyamat valahol kezdődik és valahol véget is ér. Tényleg végtelen. Valójában olyan központok vagyunk, amelyek kezelik és átirányítják a hatalmas, végtelen információáramot.”


6. A kommunikáció Westley és Maclean modellje

Ezt a kommunikációs modellt elsősorban a tömegkommunikáció magyarázatára használják.

A Westley és Maclean kommunikációs modell azt sugallja, hogy a kommunikációs folyamat nem a forrással/feladóval kezdődik, hanem a környezeti tényezőkkel. Valamint figyelembe veszi az üzenet küldője és fogadója orientációjának tárgyát (hátterét, kultúráját, hitelveit, világképét) is. Tehát maga a kommunikációs folyamat a környezeti tényezőkkel kezdődik, amelyek befolyásolják a beszélőt – a kultúrát vagy a társadalmat, amelyben a beszélő él.

Teljesen mindegy, hogy nyilvános helyen, vagy egy privátabb térben tartózkodik. Ezen kívül a visszajelzés szerepe is jelentős.

Ez a modell 9 fontos összetevőből áll:

  1. Környezet: a kommunikációs folyamat akkor kezdődik, amikor a környezetből érkező inger arra készteti az embert, hogy üzenetet alkosson és elküldje azt.

  2. Érzékszervi tapasztalat: Amikor az üzenet küldője olyasmit tapasztal a környezetében, ami az üzenet elküldésére ösztönzi, akkor ez az érzékszervi élmény a kommunikáció eleme lesz.

  3. Forrás/Feladó: maga a kommunikátor.

  4. Forrás orientációjának tárgya (kultúra, társadalom stb.) a forrás hiedelmei vagy tapasztalatai, amelyek befolyásolják az üzenet alakítását.

  5. Vevő: A fogadó az a személy, aki megkapja az üzenetet a feladótól. A tömegkommunikációban a vevő az a személy, aki tévét néz, újságot olvas, blogot olvas, podcastet hallgat stb.

  6. A vevő orientációjának tárgya: a fogadó hiedelmei vagy tapasztalatai, amelyek befolyásolják az üzenet fogadását.

  7. Visszajelzés: a visszacsatolás itt kulcselem, mert ez teszi a modellt körkörössé, nem pedig lineárissá. A visszacsatolás befolyásolja az üzenetek küldését.

  8. Kapuőrök (tömegkommunikációban): azoknak az üzeneteknek a szerkesztői, amelyekkel a feladók megpróbálnak kommunikálni a befogadókkal. Például az újságok, podcast interjúztatók, szövegírók, akik megszerkesztik az üzenetet, alakítják az üzenetet, mielőtt az eljutna az olvasókhoz, hallgatókhoz.

  9. Véleményvezérek (tömegkommunikációs helyzetekben): környezeti tényezőként óriási befolyást gyakorolnak az üzenet küldőjére. Ezek politikai vezetők, hírességek, influencerek vagy a közösségi média sztárjai, akik befolyásolják azt.


PÉLDA:

Képzeld el, hogy meglátsz az interneten egy szuper tréninget, ami végre segít fejleszteni bizonyos készségeidet. Ez az a fajta inger, ami arra késztet, hogy átírd a naptáradat, vagy szólj a főnöködnek, hogy itt szabin leszel. Esetleg otthon a nejednek mesélsz arról, amit láttál. Tehát ebben a példában a kommunikációs folyamat nem nálad kezdődik, hanem a poszttal, amit láttál.

Ez a modell azt mutatja, hogy a kommunikációs folyamat nem az üzenet küldőjétől indul ki, hanem a környezetből.


Tranzakciós kommunikációs modellek

A legdinamikusabb kommunikációs modellek, amelyek először vezetnek be egy új kifejezést a feladókra és a fogadókra – a kommunikátorokra.

A kommunikációt ugyanis tranzakciónak tekintik, ami azt jelenti, hogy ez egy kooperatív folyamat, amelyben a kommunikátorok közösen hozzák létre a kommunikációs folyamatot. Így tudják ugyanis befolyásolni annak eredményét és hatékonyságát.

A kommunikátorok dinamikus folyamatban hoznak létre

egy közös jelentést.

Hisznek benne, hogy az kommunikációs kapcsolódások során nem csupán információt cserélünk, hanem kapcsolatokat hozunk létre.

Köteléket hozunk létre a kultúrák között, hidat építünk egymáshoz. Véleményünket alakítjuk. Más szóval, a kommunikáció segít kialakítani a valóságunkat. Ezenkívül ezek a modellek elismerik, hogy a hatékony kommunikációnak vannak akadályai – pl a zaj.

Olyan szerepeket preferálnak, mint

  • Szociális
  • Relációs
  • Kulturális összefüggések


Legfőbb elemei:

  1. Kódolás
  2. Dekódolás 
  3. Kommunikátorok
  4. Üzenet
  5. Csatorna
  6. Zaj


7. Barnlund kommunikációs tranzakciós modellje

Barnlund tranzakciós kommunikációs modellje az interperszonális, azonnali visszacsatolásos kommunikációt vizsgálja.

Ugyanis felismeri, hogy a kommunikáció körkörös folyamat, és egy többrétegű visszacsatolási rendszer maga a küldő és a fogadó között.

Ebben a körkörös folyamatban mindkettő befolyásolhatja az elküldött üzenetet. A küldő és a fogadó oda-vissza mozog és olykor helyet cserél. A feladó visszajelzése is fontos, mint ahogy a fogadó válasza is. Mindketten felelősek a kommunikáció hatásáért és hatékonyságáért.

Fő összetevők:

  1. Kódolás
  2. Dekódolás 
  3. Kommunikátorok
  4. Üzenet (beleértve a jelzéseket, a környezetet és a zajt)
  5. Csatorna


Barnlund különbséget tesz a nyilvános jelzések (környezeti jelzések), a privát jelzések (személyes gondolatok és azok háttere), és a viselkedési jelzések (a személy viselkedése, amely lehet verbális és nonverbális visszacsatolás is) között.

Mindezek a jelzések, valamint a környezet és a zaj is az üzenet részét képezik. Minden kommunikátor reakciója a hátterétől, múltjától, tapasztalataitól, attitűdjétől, világnézetétől és meggyőződésétől is függ. A beszédedet ugyanis mindig a hallgatóságra kell szabni (ötleteket, sztorikat, nyelvezetet).


8. A Dance helikális kommunikációs modellje

A Dance Helical kommunikációs modellje szerint minden kommunikációs ciklussal bővítjük körünket. Ezért minden kommunikációs találkozás különbözik az előzőtől, mert a kommunikáció soha nem ismétli önmagát.

Nincs azonos kör.

Nem tudsz ugyanott belépni abba a bizonyos folyóba.

A kommunikációt egy körkörös folyamatnak tekintve hiszi, hogy a kommunikáció előrehaladtával egyre bonyolultabbá válik. A kommunikáció egy spirális spirál. Ahol a befogadó féltől kapott visszajelzések befolyásolják a következő kijelentésünket, reakciónkat, üzenetünket és minden új ciklussal egyre tájékozottabbak leszünk.

PÉLDA:

Ez az egész életen át tanuló ember példája.

Az ember korán elkezd kommunikálni a környezetével, kezdetleges kommunikációs módszerekkel. Például csecsemőként sírunk, hogy felkeltsük anyánk figyelmét. Később megtanulunk szavakkal bánni, majd teljes mondatokkal beszélni. Arra építünk, amit tudunk. Azért, hogy javítsuk a kommunikációnkat.

Ezért minden kommunikációs aktus egy lehetőség arra, hogy megtanuljuk, hogyan kommunikáljunk hatékonyabban a jövőben. Ezekben a helyzetekben a visszajelzések segítik a hatékonyabb kommunikációt.

Bizonyos értelemben az egész életünk egy kommunikációs utazás, a Dance spirális csúcsa felé.



Hogyan valósul meg, hogy a gondolataidat szavakká alakítsd?

Egy beszélgetés forgatókönyve mindig a tartalom.

A beszéd azonban önmagában nem elegendő az üzenet teljes megértéséhez. Kellenek hozzá az elemek is. A gesztusok, mimika, testbeszéd, arckifejezések stb.

Az sem mindegy, hogyan kezeled beszélőként az átadandó üzenetet. Tisztelni kell az üzenet fontosságát, hogy megfelelően tudjuk azt közvetíteni. Ehhez megfelelően kell strukturálnunk az üzenetet, hogy a másik személy megfelelően megértse azt.

És figyelnünk kell a kódolásra, hogy minden verbális és nonverbális elem pontos legyen, ha nem szeretnénk, hogy üzenetünk eltorzuljon.

Lehet, hogy a való életben való kommunikáció túl bonyolult ahhoz, hogy kommunikációs modellekkel írjuk le. A kommunikációs modellek azonban továbbra is segíthetnek abban, hogy megvizsgáljuk a kommunikáció folyamatának lépéseit, így jobban megérthetjük, hogyan kommunikálunk.

Bár egyik modell sem képviseli 100%-ban kommunikációnkat, segíthetnek felismerni és megoldani a lehetséges problémákat, valamint javítani kommunikációs készségeinket.

Már Cicero is megmondta.

Egy adott érvet sosem tudunk elválasztani az információ forrásától. Azaz számít a szakmai hiteled is. Arisztotelész ezt az ethosz alapműködésében magyarázta. Amikor megszólalsz, érvelsz, véleményt alkotsz, az csak annyira hatékony, mint amennyire a megjelenítése is az.

Ebben segít a Fesztelen Előadó trénig is.



Ajánlott irodalom:

Beebe, SA, Beebe, SJ és Ivy, DK (2022). Kommunikáció: Elvek egy életre. Pearson Education Limited.

Berlo, David K. (1960). A kommunikáció folyamata. Harcourt Iskola.

Encyclopædia Britannica, inc. (nd). Kommunikációs modellek. Encyclopædia Britannica

Fiske, J. (2011). Bevezetés a kommunikációs tanulmányokba. Routledge.

Hartley, J. (2020). Kommunikáció, kultúra és médiatudomány: A kulcsfogalmak. Routledge.

McQuail, D. és Windahl, S. (2016). Kommunikációs modellek: A tömegkommunikáció tanulmányozásához. Routledge.

Pierce, T. és Corey, AM (2009). Az emberi kommunikáció evolúciója: az elmélettől a gyakorlatig. EtrePress.

Schramm, W. (1955). Információelmélet és tömeg – Journals.sagepub.com

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel!

Gyakorlatias, azonnal használható prezentációs tippek az e-mail-fiókodba. Kéred?

Blog feliratkozás

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük