Hintázva emelkedő, toporgó vagy bujkáló lábak. Talán nálad is ösztönös.
Amolyan önnyugtatás, miközben emberek előtt beszélsz.
De hiába a jó szándékod, a témád fontossága, ha testbeszéded miatt olykor félreértenek. Hogyan gáncsolhatja ki a tartalom vizuális hatását a saját lábad?
Az őszinteség tekintetében a testbeszéd lábtól fejig ritkuló tendenciát mutat. A láb az egyik legőszintébb testrészünk.
Amikor hallanak és látnak, de félreértenek, gyakran zsigerből érkezik a „mit csinálok rosszul” idegesítő kérdéscunamija.
Ilyen esetekben (is) kevésbé fontosabb az, hogy mit akarsz mondani annál, hogy mit érez ebből a másik.
Pont úgy, mint egy jó CV-ben, ahol összeadódik a tartalom jelentősége és minősége a formátum vizuális hatásával.
Szuper jelentkező, szuper adottságokkal és előnyökkel, de pocsék tálalással.
Gyakran nem tudatosul bennünk, de a mindennapi kommunikációba is „belevihetjük” félelmeinket, bizonytalanságunkat, szorongásainkat az emberekkel való szituációkban.
Egy megszólalásnál, felszólalásnál és nyilvános beszéd során is.
Lehet, hogy nem tudsz róla, de …
Testbeszéded egyes jelzései felülírhatják azt a képet, amit mutatni akarsz magadról
Eleinte az arcszerkezet, mimikai érzelemkifejezés, a testtartás és természetesen az öltözék és a mozdulatok kommunikálnak rólad másoknak.
Majd a szavaid, hangod és a helyzet kapcsán felmerülő különböző reakcióid (mind verbális és mind a nonverbális síkon).
Ezek hatása pedig összeadódik.
És ezzel a mixel gyakorolsz hatást a közönségedre, az emberekre.
Látom, amit gondolsz – mondtad ezt már bárkinek is?
Képtelenség? Egyáltalán nem az.
Sherlock Holmes képes a legapróbb részletet is észrevenni.
Majd abból következtetéseket levonni, mert koncentrált (tudatos) megfigyelést folytat. A legtöbb ember viszont nem lát és néz, csupán nézelődik.
Ezért mondta Sherlock Holmes Watsonnak: „Watson doktor, maga csak néz, de nem lát (nem figyel)!
Létezik egy elemzés, az 1970-es és 80-as években rögzítették és 1000 kereskedelmi üzleti tárgyalást vizsgáltak meg benne. Az elemzés arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalás közben keltett benyomás mintegy 60-80 %-át a testbeszéd adja.
Nem csak a szavaiddal kommunikálsz
Egyes fizikai magatartásformák ugyanis egyetemesek.
Mivel a legtöbb ember hasonló körülményekre hasonlóképpen reagál.
Van a kommunikációnak kimondatlan része, ilyen a testbeszéd is, amelyet arra használunk, hogy felfedjük valódi érzéseinket és hogy üzenetünk nagyobb hatást fejtsen ki.
A nonverbális csatorna mindazokat a kommunikációs “jeleket” magában foglalja, ami nem tartozik a verbális csatornába.
Általában két nagy részre szokták osztani: VOKÁLIS csatornára (hangunkkal kapcsolatos) és TESTBESZÉD-re.
Az egyetemes nonverbális viselkedés is a testbeszédnek csak az egyik válfaja: az, amelyik relatíve mindenkinél megegyezik.
Az árulkodó jeleket általában halmozottan keressük, olyan viselkedési formákban, melyek csoportosan vagy sorban egymás után jelentkeznek.
A nonverbális kommunikáció vizsgálata során az események központjába a limbikus rendszerünk áll.
Hogy miért?
Mert agyunknak ez az a része, amely valós időben gondolkodás nélkül, szinte reflexszerűen és azonnal reagál a környezetünkre.
Tapasztalataim szerint a hallgatóság folyamatosan kommunikál velünk egy előadás során.
Leginkább nonverbálisan.
Pontosan elmondják, hogy tetszik-e nekik az előadás, esetleg nem, közvetítik meglepettségüket, csalódásukat.
Valószínűleg hallottad már
az ismert statisztikát, hogy az üzenetnek csak 7 százaléka jut el hozzánk a szavakkal, a másik 93 százalék pedig nonverbális kommunikációból származik.
Ez gyakran félrevezető.
Ugyanis Mehrabian kommunikációs modelljéből származik, amely kimondja, hogy a testbeszéd fontosabb, mint a hangszín és a tatalom vagy a szóválasztásod az igazi érzések, érzelmek közlésénél.
De Mehrabian világossá teszi azt is, hogy tanulmánya csak az érzelmeket és attitűdöket tartalmazó kommunikációval foglalkozott.
Tehát nem minden esetben alkalmazható ez a megállapítás.
Mégis segít megmagyarázni, miért olyan izzasztó kihívás felmérni valakinek a hangulatát, amikor nem látjuk – például e-mailben vagy Messengeren.
Ez is részben az emojik használatának növekedésének oka, még az üzleti kommunikációban is gyakori.
Nonverbális üzeneteid színezetében értékelik a tartalmad
Ha a közönségednek a benyomása rólad az, hogy egy őszinte, intelligens, jó szívű és kellően magabiztos és határozott egyén vagy, akkor a tartalmaid, üzeneted, információid e „filteren át” értékelik majd.
A filtert pedig saját magad hozod létre, akár tudatlanul is.
Mindenkin van egy filter.
Az a filter, amit saját maga generál a verbális és nonverbális gesztusai által.
Ez vagy előnyös vagy önszabotáló hatású.
Utóbbi esetben sajnos a saját szavaid ellen kezd dolgozni (tehát kontraproduktív lesz)
- a remegő kezed,
- félénk és feszengő testtartásod,
- az elcsukló és kissé remegő hangod,
- a lesütött szemeid (megszakítod a szemkontaktust)
- és a gyűrűvel babráló ujjaid.
Minden esetben lesz eredménye a kiállásodnak, csak esetleg nem az, amire vágytál.
A testbeszéded végterméke egy olyan benyomás és hatás, ami vétójogot gyakorolhat a kimondott szavaiddal szemben – viszont jól alkalmazva segíthet, hogy célt érj a közönségednél.
Sőt, olyan személyeknél is, akikkel valahogy nem vagytok azonos hullámhosszon és „nem beszéltek azonos nyelvet”.
Testbeszéded visszaüthet rád
A testbeszéd egy kommunikációs standard szett, egy alapkészlet, ami teljes önszabotázsra (is) képes.
Ezzel szemben a testbeszéd lehetővé teszi azt is, hogy precízen kifejezhesd a szándékodat és meggyőződésedet, hitedet, víziódat, gondolatodat és véleményedet.
Méghozzá többletszó, újabb megszólalás vagy túlmagyarázás nélkül.
Tegyünk egy próbát.
Az alábbi fotó alapján milyen benyomást kelt benned a fotón található személy?
(Amin én vagyok látható, edukatív célból egy szándékos beállásban.)
- Kimért, esetleg félénk vagy magabiztos?
- Vajon sikeres lehet?
- Ellenszenves vagy barátságos?
- Határozott vagy „nem, biztos a dolgában”?
- Inkább elzárkózik vagy nyitott a világra?
Az ing talán összeszedettséget és letisztultságot sugároz, a rendezetlen frizura viszont káoszt és igénytelenséget közvetíthet.
Sikert is közvetíthetne a számunkra az adott kép, mert a megjelenésem erre reflektálna.
De a fellépés (határozatlan, bizonytalan, zavarban lévő) összeköt olyan tapasztalatokkal, amik szerint egy ilyen ember talán nem hisz abban, amit mond.
Nem hisz annak sikerében, előnyében és nem tudja az erőt sem képviselni kifelé
Nem tűnik vezetőnek, üzletembernek és sikeresnek abban, amit csinál.
A képekkel pedig ez volt a szándékom.
Illusztrációképpen készültek a könyvemhez.
Ehhez kellett közel egytized másodperc élőben.
Máris levesszük a „szabad szemmel látható” megállapításainkat, véleményeinket és az ítéletet is kimondtuk már.
Gyakran tudatosulás nélkül.
Azok a fránya megérzéseink a fülünkbe suttogják nekünk az információkat, sokszor azt is, hogy „barátkozzunk vagy meneküljünk”.
Hogyan legyünk magabiztosabbak a kiállásunkkal?
Figyeld meg az állatvilágot.
A domináns egyed mindig védi a felségterületét. Ezért rendre minél nagyobbnak mutatja magát felkészülve a harcra és területének védelmére.
Hasonlóan működik ez nálunk is.
Igyekszünk kihúzni magunkat és mozdulataink is betöltik a teret. Minél nagyobb teret használunk, mert magabiztos hatást szeretnénk kelteni.
A „húzd ki magad” tanács önmagában ugyan még nem állja meg a helyét, hiszen az előadói kiállásunkat az is meghatározza, hogy milyen a felsőtestünk tartása; a csípő helyzete, a fej és a vállak pozíciója és akár a terpeszállásunk szélessége (ha épp állunk).
De a határozottságra törekvés visszaköszönhet a beszéd elemeiben is:
- a hangerő,
- a hangszín,
- a beszédtempó,
- a hatásszünet használata során.
Akár egy előadásról legyen szó, akár egy üzleti pitch-ről, a magabiztosságod „képe” és lelkesedésed mértéke befolyásolni tudja a veled kapcsolatos döntéseket.
Tehát figyelnünk kell a kiállásunkra, ebből pedig leginkább a lábunkra.
És a lábfejünkre.
Lábbal fogható bizonyítékok vannak rá, hogy ez a legőszintébb testrészünk.
Mindig is a lábunk segített a manőverezésben, menekülésben és a túlélésben, amikor önkéntelenül is válaszreakciókat produkált a környező veszélyekre, tudat alatt is.
Desmond Morris író és zoológus arra lett figyelmes, hogy a lábunk pontosan azt közvetíti, amit gondolunk és érzünk, a lehető legőszintébben.
Olykor megdermedünk, földbe gyökeredzik a lábunk, máskor nyúlcipőt veszünk.
Ez a túlélőmechanizmusunk.
Figyelj a lábadra – a testbeszédedre!
Amikor a legtöbb ember a testbeszéd javításán gondolkodik, gyakran a mimikára, arckifejezésekre, a testtartásra vagy a kézmozdulatokra koncentrál rá.
DE mi van a lábakkal?
Gyakran elhanyagolt terület, épp ezért (is) többet elárul, mint olykor szeretnénk. A láb legegyértelműbb és leglátványosabb viselkedésformái területi határokat jelölnek.
Például valahányszor konfrontálodunk, a lábunkat terpeszbe vágjuk, hogy visszanyerjük területi fennhatóságunkat.
„Ha nem vigyázol, könnyen megütheted a bokád” – üzened vele másoknak.
Gyakran tekintélyelvű fizikai reakció tud lenni.
Ha jól megfigyeljük a lábak és a lábfejek reakcióit, könnyebben eldönthetjük, mennyire kényelmes számunkra mások társasága, vagy mások számára a társaságunk.
A táncoló lábakat például akkor láthatjuk premierplánba, ha boldogak vagy izgatottak vagyunk, ilyenkor gyakran ugrál a lábunk.
Az emberek lába pedig elfordul azoktól a helyzetektől, dolgoktól, amelyeket el akarnak kerülni és abba az irányba mutatnak, amerre szeretnének lenni.
Az elköszönő lábak gyakran ilyenkor az ajtó felé fordulnak.
– Az emberek a kiállásom alapján feltételezik, hogy igazi „magabiztos” ember vagyok,
pedig a mai napig néha gyakran randizom a lámpalázzal és megküzdök a gyors beszédtempóval. Mégis folyton edzem a magabiztosságom. – DrPrezi
Mi a helyzet online, ülő helyzetben kivitelezett beszélgetések során?
Egy székláb mögé beakasztott boka vagy a szék karfájának megmarkolása, a testtartás hirtelen megváltozása, kisebb térfoglalás (kisebb helyrezsugorodás), hirtelen megdermedt ülés diszkomfortérzésről tehet tanúbizonyságot.
Mit üzensz másoknak?
Mindazt, amit az emberek látnak, hallanak és megértenek belőled.
Nem elég tehát, ha a mondanivalód tálalásán csiszolsz, történetekkel, hasonlatokkal, nyelvi alakzatokkal és metaforákkal segíted önmagad céljaid elérésében, üzeneted átadásában; ha mellette elhanyagolod az eszköztárad „másik kétharmadát”.
Meg kell teremtened mind a vizuális, a vokális és verbális kommunikációd összhangját offline és online egyaránt ahhoz, hogy az első másodpercektől hitelesen képviselhesd erősségeidet, bizonyíthasd, hogy megnyerő és megbízható ember vagy és emellett szuper társaság.
Minden előadót már a színpadra felsétálás vagy a kamerában megpillantott pillanatkép közben megítélnek az emberek.
Elképesztően romboló hatással bír az, ha az első percekben vagy akár pillanatokban ellenszenvet váltunk ki a közönségünkből.
Innentől kezdve mondhatsz bármit, a közönség elzárkózik majd tőled és az eleve negatív torzításod kivérezteti beszéded tartalmi értékét.
Az önbizalmad vagy ott van a kiállásodban, vagy nincs
Ha kiegyenesíted a hátad, vállaid enyhén hátra és lefelé húzod, akkor karjaiddal máris egy lazább testtartást vehetsz fel, nő a térfoglalásod, kiállásod pedig határozottságot és magabiztosságot sugall.
De ha mindig is görnyedten, lehajtott fejjel szokásod ülni (éljen az ülőmunka), akkor szinte meghúzod magad és máris a dominancia hiányát veszik észre majd rajtad.
Határozatlan, visszahúzódó, zárkózott vagy önbizalomhiányos embernek gondolnak majd.
Az önbizalom ott van az ember kiállásban, jeleit pedig az állatvilágban is megfigyelhető domináns testtartás jellemzi.
Előadói szempontból is érdemes felhasználnod a dominancia jeleit, ezeket a közönség tudattalanul működő dekódoló rendszere ugyanis azonnal felméri és a vélt tulajdonságokat is hozzád rendeli.
Törekedj egyensúlyi helyzetben állni intenzív, széles gesztusok használatakor, vagy pozícióból való kilépés, séta megkezdése előtt – mert a nagyobb kimozgásokhoz ezzel képezhetsz biztos alapot.
Milyen az ideális (ki)állás testbeszéd szempontjából?
- Amikor a lábfejek enyhén kifelé fordulnak.
- Amikor testeddel hosszú távon kerülöd a közönséggel való teljes szembenállást.
- Amikor a terpeszállásod a csípő szélességénél kicsivel tágabb, biztos alapot ad, nyitottsága viszont távol áll a filmekből ismert cowboy-póztól.
- Amikor a hát és a vállak pozíciójából indulva a karjaid lazán a törzs mellett lógnak.
- Amikor a testsúlyodat az egyik oldalra helyezve (pihenőállás) igyekszel elkerülni a „pihenő” oldal lábfejének túlzott kifordítását. (a térded nem követi az irányt, megmarad a laza elegáns hatás).
- Amikor úgy döntesz, hogy bejárod a színpadot, csak rövidebb ideig távolodsz el a nézők egy részétől.
- Amikor a magabiztos léptekhez általában kellemesen lendületes, szélesebb (nem pingvintipegő vagy totyogó), de mégsem árkot ugró lépéseket teszel.
És amikor a sétát kényelmesnek érezed és tempójában érződik a lelkesedésed.
A színpad „előadó (azaz te) általi bemozgása” ugyanis kihatással van az előadásod stílusára, sokatmondó a jellemed kapcsán és az általad generált hangulat vagy érzelem megjelenítésének eszközévé is válhat.
Gyakran azt halljuk a leghangosabban, amit nem mondanak ki.
Az előadástól a vezetőségi ülésekig a testbeszéded jobban mutathatja az önbizalmad, elkötelezettséged és a szándékaidat, mint gondolnád.
Az igazság az, hogy a testbeszéd vagy veled dolgozik, vagy ellened – nincs sok hely a kettő között.
A híresen karizmatikus kommunikátorok nem ma kezdték a műfajt és nem is születtek ezekkel az extra készségekkel.
Próbálkozás, gyakorlás, tesztelés a kulcsa a sikernek.
Szóval kitartásra szükséged lesz.
Ahogyan elhivatottságra és komfortzónád „kitologatásához” nélkülözhetetlen bátorságra is. Abraham Lincoln szavai jól írják le ezt a folyamatot:
„A siker soha nem végleges. A bukás soha nem végzetes. A bátorság az, ami igazán számít.”
Tanulj prezentációs technikákat Fesztelen előadó képzésünkön és vedd a kezedbe annak sikerét offline és online is. Válj emlékezetes előadóvá, jelentkezz a közös utazásra még ma!
