TEDx: Felhők, napsütés, villámlás

Hát igencsak változatos időjárást mutatott a mai TEDx konferencia. Voltak felhők, ragyogó napsütés és pár kellemetlen villám is.

Kezdjük a villámokkal

A technikai háttér elképesztően katasztrófális volt, pedig márciusban minden tip-top volt. Nem tudom a TEDx konferencia szervezők mennyire voltak ludasak, de az előadók megcserélésétől, a nem működő hangszeren át, egészen a rosszként berakott zenéig mindent láttunk. De Nyisztor Ilona belépő zenéje is belevágott Mányai Csaba utolsó mondataiba. Persze az egész a regisztrációnál indult, ahol a hosszú sorban állás miatt hallottam pár morgó hangot, megjegyzem jogosan. (ezt jövőre pörgősebben kell csinálni)

Összefoglalva, kellemetlenül csapkodtak néha a villámok, de szerencsére nem találtak el komoly dolgot.

Folytassuk a felhőkkel

Számomra volt pár vártnál gyengébb előadó, és az első blokk sem hozta azt összességben, amit szokott, kicsit bemelegítésnek tűnt. Feldmár András már-már Csíkszentmihályit idézően volt unalmas, színtelen, hosszú másodpercekig a jegyzetet nézve, hangos levegővétellel. A matematikus hölgy gondolatai és tartalma rendben volt, de a hangja sokat rontott az összképen. Tóth Eszter Zsófia annyira zavarban volt, hogy gépiesen elhadarta az egyébként magvas gondolatait, szép történeteit. És én Dag Hinrichs előadásában sem találtam meg a várakozásaimat.

De azért volt sok-sok napsütés

Tunyogi Henriett bájos, könnyed ugyanakkor nagyon mély volt. Andrew Evans történetmesélési stílusa magával ragadta a közönséget. Duda Ernő lendületével, szép angolságával és eredeti gondolataival nyűgözött le minket.  Sárközi professzor hozta a szokásos formáját (még a Közgázról ismerem), élvezetes, színes, humoros volt. Chandler Burr meggyőzött minket a művészetéről és elcsábított minket az illatokkal. Honti Pál előadása után másképpen nézünk a játékra. Herman Gábor ötletén és is elgondolkoztam. Andrew Keen ördögien meggyőző és hatásos volt. Nekem az I-re a pontot a lengyel vendég előadó tette fel. (akit videóról láttunk)

Az esemény íve

Feldmár András előadása után komoly kétségeim voltak a zárás tekintetében. Felmerült bennem, ha most vége, akkor nem túl kellemes élményekkel fogok távozni. Aztán jöttek Alpár Balázsék, akik mindent megváltoztattak. Úgy látom a zárásként berakott zenei produkció képlete (főleg ha Balázsnak hívják az illetőt) tökéletes. Megint jó volt magyarnak lenni (ilyen tehetségekre büszke lenni) és nagyon élvezetes elődást/műsort hallhattunk.

Természetesen megint köszönet a TEDx konferencia szervezőinek. Jó volt látni itt is a fejlődést. Most inkább Szerémi Péter vitte a hátán a rendezvényt a hallgatók felé. Jók voltak az átkötései és a nehéz helyzeteket (amiből volt rendesen) is rutinosan kezelte. Mányai Csaba inkább az utolsó blokkban melegedett be, az elsőben nem kezelte elég rutinosan az előadócsere kapcsán előállt helyzetet.

Röviden ennyi és várom a következőt 🙂

Zoli