Milyen lehetőséget rejt magában, ha az előadó és a közönség közös témákkal és ismeretekkel rendelkezik?
Egy kevésbé ismert stilisztikai, nyelvi alakzatot mutatok, aminek kommunikatív szerepét kevesen ismerik. Lélektani vonatkozása, társadalmi-szociológiai hatásereje viszont roppant hatásos egy azon érdeklődési körrel, műveltségi tudással rendelkező; bizonyos korban, időszakban, helyen élő emberek esetében. Használatával lerövidítheted és emlékezetesebbé teheted az üzeneted átadását.
Tudtad, hogy amikor egy romantikus gesztusra azt mondod valakinek, hogy „köszi, Rómeóm”, valójában egy roppant hatásos stilisztikai eszközt, egy rejtett utalást használsz?
Ohh, mennyivel könnyebb lenne, ha egy leírandó helyzetet vagy személyt egy bizonyos jelzéssel látnál el, amely lényegében egy kódként szolgálna bizonyos jellemzőinek megértéséhez.
Nem futnál neki hatszor.
Nem magyaráznál kézzel, lábbal.
Nem néznéd az érthetetlen arcokat és süllyednél bele a tétlenségbe.
Ezzel a puhaszerűen kényelmes módszerrel kifejeznél, átadnád az üzeneted olyan esetekben is, amikor nem lehetséges nyíltan kifejezni a gondolataidat.
Esetleg a megértetése több lábjegyzetet és magyarázatot igényelne a részedről.
Ha most gyanakodni kezdesz, hogy mindjárt feldobom neked a metafora témáját; ezúttal melléfogtál.
Egy metaforához hasonlóan működő stilisztikai eszközt mutatok, ami az összetett ötletek vagy érzelmek egyszerűsítéséhez járul hozzá (igen, meglepő hasonlóság a metaforához).
Amikor legálisan célozgatsz – allúzióval
A metaforára gondolva, általában költői eszközként vagy retorikai virágzásként definiáljuk.
Úgy véljük sokan, hogy csupán nyelvi díszítőeszköz.
Mint ahogy a metafora az egyszerűsítés, a tömörítés, az üzenetek fokozásának leghétköznapibb eszközeinek legzseniálisabb válfaja; az allúzió is ennek a hatásmechanizmusnak megfelelően áll az érthetőség szolgálatába.
Nézzük a csupasz meztelen jelentését.
Az allúzió, latin eredetű szó. Jelentése: utalás, célozgatás, példálódzás.
A klasszikus retorika és stilisztika általában stílusalakzatnak vagy szóképnek tekinti.
Közvetett információátadás a legalapvetőbb tulajdonsága, előnye pedig, hogy egy thanosi csettintésre megértethetsz valamit vagy egy kiváltandó érzést a „múltból beemelhetsz a jelenbe”.
A rejtett utalás vonatkozhat valamely eseményre, fogalomra, személyre, tárgyra, amit bizonyos okokból nem nevezel meg. Mivel másként teszel rá utalást, ezzel fokozod a kifejezés hatáserejét, szokatlanságával ugyanis erős stílushatást gyakorol a közönségedre.
Például: a csokoládé az ő kriptonitja. Ebben a példában a „kriptonit” szó utal a Superman hősre.
Az irodalmi szövegekben (is) gyakori és sokrétű az előfordulása. Az allúzió kommunikál.
Hatást fokoz.
Mindezt két körülmény teszi lehetővé:
1. az író/előadó/kommunikáló személy és az olvasók/közönség/befogadó fél közös jelenkori élményei;
2. vagy közös múltja és hagyományai (lehet az akár történelmi vagy irodalmi is, irodalmi hagyományokra épülve).
A politikai allúziók épp ebből fakadólag születnek meg, hogy előtérbe helyezik a közvetlen társadalmi valóságot. A politikai allúziók az adott korszakhoz erősen kötődnek, de repülőrajtot véve el is évülhet hatásuk.
Az együttesen átélt közös élmények implikációkat tesznek közvetlenül érthetővé, amelyekhez viszont egy másik személynek, nemzedéknek vagy népcsoportnak már lábjegyzetre volna szüksége.
- Utalhat a szövegen kívüli valóságra (társadalmi életre, jelenségekre vonatkoztathatnak). Például ilyenek a társadalmi-politikai célzások.
- Utalhat az egyik szöveg egy másik szövegre. Ilyenkor az előbb keletkezett szöveg témája kerül újrafeldolgozásra, természetesen az új mondanivaló zászlója alatt. Ennek a fajta allúziónak van tematikai és stilisztikai alfaja is.
W. Shakespeare: Hamlet és Kálnoky László: Hamlett elkallódott monológja
- Utalhat szövegen belül (szövegen belüli célzás). Például amikor egy-egy irodalmi alkotásban egy szövegrész visszautalást tesz valamelyik előbb kifejtett vagy leírt eseményre.
Ha részletesebben érdekelnek az allúzió különböző alfajai, fajtái a szépirodalomban, akkor ajánlom Zsilka Tibor nyelvészprofesszor, irodalomtudós: Az Allúzió funkciója a szépirodalmi szövegekben c. írását (pdf-ben letölthető).
Amikor utalsz, akkor a szöveg egy részét kölcsönveszed
Rengetegen azonban összetévesztik az idézettel.
Utóbbinál a szöveg pontos reprodukcióját adod vissza, tehát közvetlenül és nyíltan adsz információt.
Az utalás közvetett hivatkozás, egy célzás; hivatkozás valamire, amit tudni illik, kell, de nem kifejezetten említik meg neked (de közös kulturális gyökereidből, közösen átélt történelmi eseményekből vagy akár közös múltbeli céges kultúrából kiindulva „tudni és érteni fogod”).
Az allúzió egy rejtett jelzés.
Az idézet ellenben egy emberi kifejezés töredéke, amelyet valaki pontosan megismétel neked.
Az utalásokkal, allúziókkal a célod leginkább az, hogy az előadásodban a narratív szövegeket csökkentsd és egy hatásos emlékeztetővel emlékeztesd a közönséged valamire.
„az orra nem nő, mint Pinocchionak”,
„úgy viselkedett, mint Scrooge”.
„jó szamaritánus”,
„odafordította a másik arcát is”,
„a közös munkában te hozod a bárkát én hozom az állatokat”
„ az előadói kihívások között neked mi a Góliátod?”
Warren Buffet-t egyszer így idézték:
„Megsértettem a Noé-szabályt: az eső megjóslása nem számít; az bárka építése igen.”
„Majd otthagyom a bulin a fél cipőmet és hagyok egy cetlit, ha a béna hercegem nem találna meg.”
Kifejezheted vele egy ötleted extra jelentését, érthetővé tehetsz valamit, megspórolva ezzel a további magyarázatokat. Mindezt csupán azzal, hogy hivatkozol valamire, amelyet a közönséged már ért.
Az utalások történeti, mitológiai, irodalmi, popkulturális vagy akár személyes jellegűek is lehetnek. Az irodalomban számos példát fogsz látni, de ugyanúgy előfordulhatnak filmekben, televízióban vagy hétköznapi beszélgetésekben.
„Kérdés, hogy az előadásod az érthetőség sztrádájának Dominic Torettoja lesz-e vagy csupán az út szélén köhécselő lerobbant autó?”
(Halálos Iramban c. filmek kedvelői tudják miről van szó)
„Megduplázom a bevételed egy thanosi csettintésre.”
(A Bosszúállók rajongói érzik és tudják mit fejezel ki vele)
Az utalás finomabb, mint egy metafora vagy hasonlat az összehasonlítás feladatában. Gazdag utalási források közé tartozik Shakespeare, Charles Dickens vagy George Orwell irodalmi művei.
Mire használhatod az allúziót az előadásodban?
Mivel pontosabbak, könnyen érthetőek, értelmes információkat közvetítenek, ezért használhatod őket:
jellemzésre vagy értékelésre
Amikor részletezed a képet, a személyt, eseményt más ismert tárgyakkal vagy karakterekkel összehasonlítva. Annak céljából, hogy a tulajdonságokat továbbadhasd neki.
alkalomszerűen valami „megragadására”
Történelmi hivatkozásokat ejtesz meg egy kelendő korszak érzelmi hátterének, életérzésének, esszenciájának újraterjesztésére.
szövegszerkesztés céljából
Kiegészítő információkat viszel be.
Az allúzióval képes lehetsz extra bonyolult összefüggések megértetésére, segíthetsz átlátni és értelmezni egy komplex koncepciót, hatásosabban kommunikálhatsz, emlékezetesebb lehetsz.
Az allúzió egy spark tud lenni az előadásodban.
Egy kicsit berobban, majd begyújtja a lángot.
Mert akinek volt már szerencséje közvetlen közelről embereket szemlélni egy előadói színpadon; annak bizonyára feltűnt, hogy az a bizonyos képekről minösszesen összefüggő masszának tűnő néptömeg valójában közelebbi kontaktusból összetett és bonyolult személyiségekből álló személyek csoportja.
Ahhoz, hogy a gondolatodat, érzéseidet, információidat eljuttasd azokhoz az emberekhez, akikhez célzod; minden hatásos eszközt meg kell ragadnod. Érdekelnek a további eszközök? Akkor jelentkezz a Fesztelen Előadó képzésünkre itt.
