karosszériaAz utóbbi időkben elkapott a metafórák forgószele, melynek kiváltó oka egy TED videó volt. Egy korábbi bejegyzésemben már ajánlottam James Geary fantaszikus előadását a metafórákról. Nemrég újra megnéztem és eszembe jutott, hogy korábbi lelkesedésemben megvettem a könyvét is, melynek címe: “I is an other”. És ez elkezdett továbbrepíteni, lelkes rajongóvá tenni.

Ma már tudom, hogy a metafórák sokkal többek, mint nyelvi diszítőeszközök. Az egyszerűsítés, a tömörítés, az üzenetek fokozásának leghétköznapibb eszközei. Mindenki használja őket. Sőt percenként akár 4-5 darabot is. Elkezdtem figyelni, gyűjteni, feljegyezni őket. A kép megdöbbentő.

A következő heteket arra szánom a blogon, hogy minél többet megosszak erről  a varázslatos és hétköznapi eszközről .

Elsőként egy 2010-ben készült cikket mutatok meg, amit Nikolin Anita irt a nyest.hu hasábjain.

 

Jó a karosszériád! – avagy hol terem a metafora?

Melyik srác ne használta volna már azt a kifejezést, hogy egy lánynak jó a karosszériája? De ha arról kérdeznénk őket, használtak-e már metaforát, illetve tudják-e, mi az, biztosan a fejüket csóválnák. Legjobb esetben is Csokonai-versek, költői képek, illetve egyéb irodalomórai élmények jutnának eszükbe. Sosem gondolnák, hogy az általuk használt kép metafora.

Mi is a metafora valójában? Ahogy azt az iskolában megtanultuk, nem más, mint összevont hasonlat, olyan költői kép, amely egy hasonló (azonosító) és egy hasonlított (azonosítandó) kapcsolatán alapul. A Magyar Értelmező Kéziszótár hasonlóságra épülő, az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára két fogalom tartalmi hasonlóságán alapuló, a Wikipédia két fogalom, tulajdonság tartalmi–hangulati viszonyára épülő szóképként definiálja.

Egy kis elmélet

A metafora mint költői kép az ókor óta létezik. „Az ókorban metaforának nevezték azt a jelenséget, amikor valaki egy hasonlatot használt egy általa meg nem nevezett dolog nevén nevezése helyett azért, mert az egyik dolog hasonlít a másikra, vagy nem létezik megfelelő szó az említett dologra.”– írja a Wikipédia. Már Arisztotelész és Quintiliánusz is foglalkoztak vele, persze nem teljesen a mai jelentésében. Míg ők kizárólag irodalmi, leginkább poétikai jelenségként, díszítőelemként határozták meg, addig a legújabb kognitív tanulmányok (Johnson ésLakoff vagy Magyarországon Kövecses Zoltán) szerint inkább nyelvészeti alakzatról van szó. Úgy vélik, a metafora alkalmas legjobban érzéseink kifejezésére. Mint a legtöbb nyelvészeti alakzat, úgy a metafora is észrevétlenül beágyazódott a szóbeli kommunikációba. Ki gondolná, hogy a metafora része a mindennapjainknak? Használjuk, csupán nem vesszük észre. Mindegy, hogy formális vagy informális, közvetlen vagy közvetett kommunikációról van szó, metaforákat bárhol találunk. De nézzük csak meg, hogyan működik mindez a gyakorlatban!

Gyakorlatilag…

Ahogy az a három – már említett – szótárban is szerepelt, a metafora hasonlóságra, azaz inkább azonosításra épül. Az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára, illetve a Wikipédia pedig tovább pontosítja ezt a definíciót: két fogalomból áll. Valójában a metaforák nem fogalmakból, hanem tartományokból, méghozzá egy forrás- és egy céltartományból állnak, amik között kapcsolat van; az utóbbit az előbbi segítségével értelmezzük. Általában a forrástartomány konkrét, a céltartomány pedig elvontabb.

Tartományaik alapján a metaforákat különböző csoportokra oszthatjuk. A leggyakoribbak ezek közül az ember–gép, az élet–háború, az élet–út és a szerelem–háború párok. Mindjárt felrobbanok, kattog az agyam, válaszút elé érkeztem – csak néhány példa a hétköznapi szóhasználatból. Lássuk, mi is van még.

Mindjárt felrobbanok – a szerkezeti metaforák

Kezdjük talán a cikk elején szereplő jó a karosszériája szerkezettel. Ebben a metaforában az embert, jelen esetben a nőt mint céltartományt egy géppel, ebben a példában autóval mint forrástartománnyal azonosítjuk. Így a nő felveszi a gép tulajdonságát, azaz karosszériája van, ami a külső megjelenésére értendő.  Ha valaki mindjárt felrobban, szintén az ember–gép kategóriába sorolható, hiszen az ember (céltartomány) egy gép (forrástartomány) tulajdonságaival ruházódik fel.

Az élet–háború metafora nagyon gyakori. Megküzdünk egy állásért vagya jó jegyért, túlélünk egy napot, megvívjuk a magunk kis csatáit stb. Ezek a kifejezések olyan metaforák, amikben az életünk harcként tűnik fel. Segítségükkel színesebbé tehetjük a nyelvet, és nyomatékosíthatunk, kihangsúlyozhatunk dolgokat.  Sokszor kerülünk válaszút elé egy kapcsolatban; vissza kell fordulnunk, pedig már a célegyenesben vagyunk; vagy túl göcsörtös az utunk; sok a zsákutca stb.

Az élet–út metafora is sokszor előkerül a hétköznapokban. Ezekben az élet mint út jelenik meg, amelynek bizonyos szakaszai, elágazásai, döccenői vannak. Ezek által tudjuk kifejezni az életünk korszakait, választási lehetőségeit, nehézségeit. A szerelem–háború metaforák közé tartozik például a megküzd a szerelméért szerkezet. Ezek a szerkezeti metaforák.

Leissza magát a sárga földig – az iránymetaforák

Léteznek olyan metaforák is, amelyek bizonyos irányoknak megfelelően lehetnek pozitív vagy negatív töltetűek. Ezek az orientációs (irányultsági), vagy egyszerűbben iránymetaforák. Az előre–hátra iránymetaforák közül az előbbi pozitív, az utóbbi negatív hatású: csak előre nézz (jövőbe), ne nézz hátra/vissza (múltba), maga mögött hagy, illetve a fel–le síkon a „fel” fejezi ki a jót, a „le” a rosszat: felfelé törekedj (a ranglétrán), leitta magát a sárga földig. Ez az ellentmondás a be–ki párnál is megfigyelhető:bennmarad a körben, kiesik a pixisből.

Ez a pasi egy tank – az ontológiai metaforák

A metaforák harmadik nagy csoportja az ontológiai metaforákelnevezést kapta. Ebbe a kategóriába azok a szóképek tartoznak, amik a konkrét tárgyakkal való kapcsolatainkat mutatják be. Bizonyára mindenki használta már az úgynevezett tartálymetaforákat, amik az egyik leggyakoribb alcsoportot képviselik. Ezekben az ember mint tartály, felszínnel és térfogattal rendelkező entitás jelenik meg. Ilyen például a barátnője oldalán sétál kifejezés, amely azt feltételezi, hogy a barátnő mint tartály első, hátsó, alsó, felső és oldalsó részekkel is rendelkezik. Szintén ebbe a kategóriába tartozik a tele vagyok összetétel, amely tényleg az ember „tartály voltára” asszociál. Ha üres a tartály, éhesek vagyunk, ha tele, jóllaktunk. Egy másik alkategóriába azok a metaforák tartoznak, amik a kapcsolatokat széttört tárgyakként jelenítik meg:összetört a szívem, darabokra hullott a kapcsolatunk stb.

Viszonylag nagy csoportot alkotnak az élőlényeket tárgyakkal azonosító metaforák. Ezeket használjuk a szóbeli kommunikációban a leggyakrabban. Ha azt halljuk, hogy ez a pasi egy tank vagy ez a nő egy vicc/rejtély, metaforát használunk. Az előbbiben a férfit egy tankkal azonosítjuk, hiszen erősen, mindent és mindenkit félrelökve, gátlástalanul közlekedik, így tulajdonságaik – csupán jelen esetben(!) – megegyeznek. Az utóbbi példában a nő és a rejtély rendelkezik azonos jegyekkel, hiszen sem az adott nőt, sem egy rejtélyt nem lehet megfejteni. Természetesen nem csak vicceket tudunk metaforákkal képezni. A nagy alma sosem alszik szószerkezet nagy almája New York-ra, a Big Apple-re utal. „A metafora lényege, hogy annak a fának, melynek gyökerei a Mississippi völgyében erednek, és ágai óceántól óceánig terjednek, New York a gyümölcse, ahol az emberek megélhetést, boldogulást, életet lelhetnek.” – írja Bíró Zsuzsa.

Befejezésképp

Mint azt láthattuk, a metaforák szerves részei az élőbeszédnek. Színesebbé teszik a nyelvünket, nyomatékosabban fejezhetjük ki velük érzéseinket. Ahogy szókincsünk, úgy a metaforák száma is nő, mindig újabbak keletkeznek, újabb csoportok jelennek meg. És aki eddig azt hitte, még sosem használt metaforát, az most törheti a fejét!

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.