Bűnős vagy nem?

Az előző cikkben elolvashattátok vagy megnézhettétek a Powerpoint elleni vádbeszédet. Vajon mit felelt tanult “jogász” kollégám az ellene felhozott vádakra? Képes volt-e megvédeni kedvenc programját és elérni, hogy a tekintetes esküdtszék számára kedvező ítéletet hozzon.

A végső döntés természetesen az olvasót illeti: Bűnös v. nem bűnös.

A VÉDŐBESZÉD pontos szövege

Méltóságos bíró úr, tekintetes esküdtszék!

Az imént hallhattuk, amint védencemet vádak sora érte. A következőkben a legsúlyosabb vádpontok tekintetében a védelem kísérletet tesz arra, hogy bebizonyítsa: PowerPoint elsőrendű vádlott nem bűnös.

Nem ma született bárány

Semmi kétség: rohamosan fejlődő világunkban egy több mint 30 éves szoftver semmiképp nem tekinthető ma született báránynak. De ne essünk tévedésbe! Az, hogy valami régi, még nem jelenti azt, hogy rossz! Minden jobbító változás dicséretes. De az öncélú változásnak nincs létjogosultsága.

Egy másik vádpont szerint a PowerPoint csak lineáris bemutatók készítésére alkalmas.

De egy élőszavas előadás mi más lehetne, mint lineáris? Egy felkészült előadó pontosan tudja mit és milyen sorrendben fog mondani. Egy ilyen előadáson nincs helye ötletszerű közléseknek, gondolati kalandozásoknak, kicsapongásoknak. Ha az előadó nem egy előre jól átgondolt szerkezetet követve interpretálja mondanivalóját, az oda vezet, hogy a hatékonyság súlyos csorbát szenved: a hallgatóság elveszíti a fonalat, először csak unatkozik aztán szenved és feszengve várja, mikor érnek véget kínjai. Az előadó csak úgy lesz képes mondanivalóját, üzenetét eljuttatni a jelenlevőkhöz, hogy figyelmüket mindvégig fenntartja. Vannak esetek, amikor ezt a linearitást igenis borítani kell. Ilyen például, amikor az előadó időzavarba kerül. Minthogy a rendelkezésre álló időkeret szent és sérthetetlen (legalábbis az kellene legyen), azt semmilyen körülmények között nem szabad túllépni. Az előadást ugyanakkor befejezni, nem pedig abbahagyni kell, így felmerülhet az igény, hogy eljussunk a “finálé” kezdetét jelentő diához anélkül, hogy a hallgatóság tudomására hoznánk, hány diát ugrottunk át. Nos egy ilyen navigáció megoldására többféle megoldás is létezik, olyik technikásabb, másik kifejezetten egyszerű, semmiféle előkészítést nem igényel.

De vajon valóban mindenről a szoftver tehet?

Nem állítom, hogy ne lehetne még nagyobb alapossággal és körültekintéssel eljárni, olyan alkalmazást fejleszteni, ami tekintettel van arra, hogy az alkalmazás használói , de meggyőződésem, hogy a jóhiszeműséghez esetünkben a szoftver hibái eltörpülnek azon dilettantizmus mellett, amit annak használói követnek el.

Az alkalmazás bírálói állandóan felhánytorgatják, hogy egy PowerPointos előadás nem más, mint végeláthatatlan, unalomba fulladó felsorolások kivetítése, rosszabb esetben felolvasása. De vajon ez a tény egyedül e szoftver sajátja? Más szoftverrel nem lehet ugyanígy prezentálni? Bizony lehet. Ez – tisztelt esküdtek – nem az alkalmazás, hanem az előadó bűne. A rossz előadóé, aki nem képes megérteni, hogy a kivetített diáknak nem szöveget, hanem vizuális elemeket kell tartalmazniuk, amelyek megkönnyítik az elhangzottak megértését és megjegyzését. A rossz előadóké, akik a legcsekélyebb mértékben sincsenek tekintettel a hallgatóság memóriájának véges befogadó képességére.

“Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!”

“Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde!”

Mindezekre tekintettel kérem a vád elutasítását és védencem felmentését.

DrPrezi

 

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.