Tegnap nagy lendülettel érkeztem az újabb Tedx rendezvényre az Urániába. A márciusi program kellemes érzései még mindig bennem voltak. Lehet, hogy ez volt a baj, mert az ott tapasztaltak szemüvegén keresztül nézve a rendezvény csupán főpróba volt. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez volt az első ilyen jellegű rendezvény, ráadásul nem volt túl sok ideje a szervező csapatnak.

Ha már szervező csapat, akkor ezúton is szeretnék nekik megint gratulálni, mert a korábban magasra rakott lécet most is sikerült átugrani. 500 fő profi koordinálása, az időkeretek kordában tartása, a hangulat megteremtése mind-mind őket dicséri. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert félek a hazai mentalitástól, amikor a rosszat túlértékeljük, elfeledve a jót.

A program értékelése, tanulságok

  1. Kerekasztal: Érezhetően rendszeridegen volt a műfaj a TED szellemiségétől. Ezt a beszélgetést a TV-ben is megnézhettük volna, nem kell hozzá Uránia, ráadásul akkor profi vágással, és érthetőbben.  Szerintem a jövőben érdemes kerülni a kerekasztalokat. Gyakori probléma ez más konferenciákon is.
  2. Angol: Nagyon jó, hogy a TED szellemiségében a szervezők törekednek az angol nyelv gyakoribb használatára, de az itt sajnos túl “magyaros” lett. Matolcsy úr angolja sok kívánnivalót hagyott maga után, de Mányai Csaba sem volt benne teljesen komfortos, nem láttuk a tőle megszokott arisztokrata lazaságot. (néha a gesztusai is árulkodók voltak). Üde színfolt volt ebben a képben Barabási professzor szép angolja.
  3. Facilitálás, levezetés: Ez egy külön szakma és nagyon nehéz, sok konferencián csinálják nagyon gyengén. Irányítani úgy, hogy érdekes legyen, egyensúlyban tartani a beszélgetést, újra és újra energizálni, kevesek kiváltsága. Csaba felkészült volt, de nem rutinos. Szerencsére a résztvevők esetenként jól megoldották a helyzetet, főként Barabási professzor úr időnkénti kihívó kérdésein keresztül. A fentiek mellett még érdemes megjegyezni, hogy nekem nem jött át a levezető személyes felkészültsége, amikor egyedileg is provokáló kérdéseket tesz fel a résztvevőknek, mert utána kutatott az életüknek.
  4. Meghívottak: Fantasztikus volt az ötlet, hogy 3 szakterület (pszichológus, fizikus, közgazdász) vitatkozik valamiről, ütköztetik az eltérő nézőpontokat Én ezt az aspektus jobban hangsúlyoztam volna, mert ez nem jött át eléggé.
  5. Előadások:
    1. Vécsey Zsadány: Tetszett. Komfortosan kezelte a helyzetet, jó logikai íveket használt, voltak sztorik, fenntartotta a figyelmet. Időnként volt gond a szoftver alatti beszéléssel, aktívabban kellett volna kezelni a hangosítást.
    2. Hankiss Elemér: Lendület, dinamizmus (ez főként ennyi idősen csodálatra méltó), eredeti gondolatok, igazi magyar gondolkodó. és jól használja a humort is.  Néha hadar, és a vizualizáció még csiszolható mögötte. Nekem túl sok volt az idézet és gondolat, ami zavaró volt az alapüzenetek szempontjából.
    3. Csíkszentmihályi Mihály: Nem kérdés a tudása és a hitelessége. Bájos volt, hogy magyarul is beszélt és küzdött. A vizualizáció még csiszolható lett volna mögötte és én talán egy kicsit több újat hallgattam volna, de ez lehet, hogy csak nekem volt elvárás.

Összességében még egyszer köszönet, találkozunk szeptemberben 🙂

Zoli


1 Comments
  • Minden szavaddal egyetértek! respect!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.