Katonáné Kovács Judit az első olyan vidéki TEDx rendezvény kurátora, ami a mai napig is működik. Jómagam 5 éve figyelem közvetlen közelről a munkáját és csak a mély tisztelet hangján tudok beszélni arról az alázatos és lelkes munkáról, ahogyan 2012 óta évről-évre megszervezi ezt a fantasztikus rendezvényt. Nagyon örültem, hogy kötélnek állt amikor az interjúra kértem fel.

Hogyan jutott eszedbe, hogy 2012-be nekivágj egy akkor még ismeretlen konferencia megszervezésének? 

Marján Attilától, kaptam meghívást az első TEDxDanubia eseményére, ami nagy hatással volt rám. Nagyon tetszett a nyitott közösség, az alkotó gondolkodás, az inspiráló program. Nem hagyott nyugodni a kérdés „Miért ne lehetne TEDx-et szervezni Debrecenben is?” A történethez az is hozzájárult, hogy ugyan ebben az időben vettem részt a finn Team Academy programhoz kötődő képzők képzésén, ahol a „team entrepreneurship” állt a fókuszban. Azt tanultuk, hogyan lehet egyetemi környezetben csapatban vállalkozó fiatalokat képezni, mindezt coach szemlélettel. Azt éreztem, hogy akkor tudok hiteles lenni ebben a képzési folyamatban, ha nem csak ötleteim vannak, hanem én magam is vállalkozok, értéket teremtek. A YES Magazinban találkoztam egy cikkel, amiben az állt, hogy ha közösséget szeretnénk építeni, hozzuk el városunkba azokat az eseményeket, amelyek olyan emberekkel kötnek össze, akikkel együtt szeretnénk alkotni, beszélgetni. Végül 2012-ben a KÜRT Akadémia TEDx programján találkoztam egy debreceni vállalkozóval. Lilla vállalkozói lelkesedése adta az utolsó lökést, hogy vágjunk bele, és 2012 őszén induljon el a debreceni TEDx.

 

Milyen számodra az ideális előadó? 

Jó kérdés. Azt gondolom, vannak olyan alapértékek, alapelvek az életünkben, amiket ha megértünk, akkor élhető, jó világot alkotunk. Ezeket keressük. Olyan személyes, vagy szakmai utakat szeretnénk a TEDx színpadára vinni, amelyek jó irányba mutatnak, terelnek. Olyan embereket kortól, nemtől, szakmától függetlenül, akik hitelesek, önazonos utat járnak. Nem az előadói készség alapján választunk.

 

Hogyan keresed meg az előadókat? 

Az élet hozza őket. Amikor az első TEDx-et rendeztük, és gondolkoztunk, hogy kiket szólítsunk meg, egyből bevillant Szili Krisztina, akit óvónőként ismertem meg. Elvarázsolt. Olyan légkört tudott teremteni, ahol mindenki újra gyerek lehetett, visszahozva a gyerekkori álmokat. Hihetetlen szakmai tudással bír, és ad teret sok-sok óvódásnak, hogy bontogassák szárnyaikat. 2012 óta bővült a szervezői csapat, így közülünk is sokan hoznak be újabb és újabb ötleteket előadókra. A csapatból Borsi Csilla az, aki nyitott szemmel és tudásvággyal izgalmasabbnál, izgalmasabb helyi lakosokra bukkan rá, és gazdagítja a választás lehetőségét. Ma már a közönségünket is bevontuk, és az ő ajánlásaikból is építkezünk. Kb. 70 főt számlál az az adatbázisunk, amiből meríteni tudunk az elkövetkező programjainkhoz, és ez az adatbázis folyamatosan bővül.

 

Voltak olyan pillanatok, amikor úgy érezted feladod? Miért? 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt. Egy-két héttel az esemény előtt mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy hiányzott ez nekem? Imádom a tartalom kialakítását, az előadókkal folyó közös munkát, és nagyon nem szeretem, amikor azon kell aggódni, hogyan értékesítsük a jegyeket, lesz-e elég bevételünk a kiadások fedezésére. Tavaly nyáron a hetedik rendezvényünk előtt egy coach kollégám segítségét is kértem, hogy ránézzek arra biztos akarom-e folytatni, hiszen a családom és az egyetemi munkám mellett több száz önkéntes órát fordítok erre az eseményre.

 

Téged mi motivál abban hogy minden évben létrejöjjön a TEDxDebrecen? 

Szeretek élni, szeretek Magyarországon, Debrecenben élni. Csodálom a természeti kincseinket, az évszakokat, az ízeket, a magyar nyelvet, az emberek sokszínűségét. Hálás vagyok, hogy ide születtem. Ami hiányzott a bizalomra épülő, együttműködő, alkotó közösség. Kíváncsi természetemből adódóan keresem az utat az alkotó együttműködés kultúrájának fejlesztéséhez, ami egyben az utam is. Így találtam rá a TEDx-re is. Úgy gondolom, hogy a TED szellemisége is építi ezt a számomra hiányzó láncszemet. Arra is rájöttem, ha észrevesszük életterünk értékeit – a mi esetünkben az a gondolataikat megosztó előadókat – és munkálkodunk rajta, a hely élni fog, és ez így van önmagunkkal is.

 

Hogyan tudnád nekünk érzékeltetni mekkora munka a konferencia szervezése? 

Egyszer volt egy olyan gondolat, hogy összeírja a csapat hány önkéntes órát fektetünk a projektbe. Mivel nem erősségem az adminisztráció, én ezt nem tudtam megtenni, de Dövényi-Nagy Tamás, aki az informatika oldaláról erősíti a csapatot megtette. Csak az ő munkája, ha jól emlékszem 180 óra volt. Szabados Andreával is beszélgettünk erről, ő a TEDxLibertyBridgeWomen kurátora, és ő kb. 1000 óra munkaidőt számolt. Mi most a csapatban kb. tízen dolgozunk és a rendezvényen, március 16-án csatlakozik még hozzánk 15 önkéntes is. És akkor nem számoltunk a szolgáltatásokkal, akiket megfizetünk az eladott jegyekből, a videóssal, a grafikussal, a nyomdai munkákkal, a helyszín technikusaival és még sorolhatnám.

 

Neked ki volt a 3 legkedvesebb előadód a TEDxNagyerdőn?

Kurátorként nehéz kedvenceket megnevezni, abból a közel 70 előadóból, aki már megfordult a debreceni TEDx piros szőnyegén. Egyet azért már említettem is, Szili Krisztinát és érdekes, hogy a másik két előadás is az első rendezvényünkről jut így elsőre eszembe. Láposi Terka, és Faludi Gabriella. Pedig akkor még nagyon gyerekcipőben jártunk. Alig volt rutinunk abban, hogy tudjuk segíteni az előadókat a felkészülésben, 70 fő volt az első programunkon, de nagyon mély nyomott hagyott bennem. Örök emlék marad, jó értelemben.

Volt már olyan hogy sírtál előadáson?  

Az első eseményünk végén a zárószavaknál, és persze előadásokon is. Talán a legtöbb nézőt, így engem is megsirattató előadónk Bartha Tünde volt.

 

Hogyan ünnepled meg Te, ha túl vagy a konferencián? 

Ebben még fejlődnöm kell, mert a kritikus gondolkodás az események végén erősebb bennem, és a hibák hangosabban kattognak az agyamban. Akkor kezdődik el az ünneplés, amikor a TED által kért kötelező kérdőívet kiküldjük és a nézők visszajelzéseit olvashatom. Ez maga az ünnep 🙂

 

Ha jól tudom azon kevesek közé tartoztok akik nem csak az alap (100 főig) rendezvényt szervezhetitek? Mi kellett ehhez? Miért volt fontos Nektek? 

Igen, 500 fős licensszel rendelkezünk, amit még nem is használunk ki teljesen, hiszen tavaly 300 fős volt a rendezvényünk, idén lehet elérjük a 350 főt. Egy nemzetközi TED eseményen kellett részt venni, ahol a TEDx szervezőknek tartottak work-shop-okat, valamint a korábbi eseményeinkkel bizonyítottuk alkalmasságunkat. Azért volt különösen fontos ez a lépés, mert ezzel kaptuk meg a TEDxDebrecen nevet. Már a kezdetektől a város nevét szerettük volna viselni, de első lépésben bizonyítanunk kellett, hogy megfelelünk az előírásoknak.

 

Ha most becsukod a szemed milyennek látod a 2024-es TEDxDebrecent? 

Remélem, addigra meg lesz az utódom és mentorként segítem az eseményt, így nagyobb nyugalommal ülök a nézők között. Akkora az érdeklődés, hogy két héttel az előadások előtt teltházat hirdetünk, és nem kell aggódni a bevételek miatt. Záró képként a 2014-es eseményünk jut eszembe, ahol a Kuckó Művésztanyától Szentgyörgyi Rozi jóvoltából a közönség egy része a színpadon találta magát, nézőinkből előadók lettek és fergeteges hangulatban zárult az eseményünk.

 

Köszönöm az interjút és már engedlek is vissza a március 16-ai rendezvény szervezéséhez. 🙂

DrPrezi

P.s: Aki szeretne részt venni a következő rendezvényen: https://tedxdebrecen.com/

 

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.