Szakmai alázat és karizma, sok-sok önfejlesztés, mások tanítása és mások mély tisztelete. Benkő Vilmosnak sokat köszönhet a modern hazai beszédkultúra és retorika. Az első hazai Toastmasters Klub alapítója, a SpeakUP Akadémia létrehozója, és megszámlálhatatlan hazai konferencia sztár-előadója. (nem mellesleg az „Előadok, tehát vagyok” című könyvem társszerzője. )
Számomra messze több, mint interjúalany, mert élő példakép, motivációs atombomba. Örülök, hogy elfogadta a felkérésemet, hogy beszélgessünk és kiénekelhessek belőle néhány szakmai titkot Nektek is.
Hogy indult az életed? Te az USA-ban nőttél fel, ott az anyatejjel szívják magukba a gyerekek a nyilvános beszédet, ugye?
Hívő gyerekként nőttem fel az USA-ban, és valóban már kisebb koromban is magadott a lehetőség, hogy olyanokkal találkozzam, akik fel tudnak emelni a szavak által.
Életen első nagy retorika kihívása gimiben, utolsó év előtt jött el, amikor mások beneveztek egy diák-vezetőségbe, ahol a pozíció elnyerésére kellett egy kétperces beszédet tartanom. Átgondoltam. Megírtam. Megtanultam, de
„annyira beparáztam, a papírt sem tudtam elővenni, meg sem tudtam szólalni, a diákok fele felállt és elment”
Sokkolóan megviselt az élmény. Tudtam, hogy el kell mennem valahol beszélni tanulni és Amerikában sok jó előadó van, aki meg tud tanítani, erős a környezeti hatás.
Kicsivel később, 19 évesen találkoztam a Toastmasterssel. Apukám kezdte el, aki 56-os magyar és anno kirúgták az ELTE-ről. Pár a alkalommal később én is elmentem és nekivágtam a füzeteknek.
Hogy indult a retorikai karriered itthon?
Az Euronet indulását követően vezetői pozícióból segítettem a cég fejlődését, ami magába foglalta a kollegák támogatását is. Láttam, hogy sokak kerültek előadói helyzetbe, de nem tudták átlépni az árnyékukat. Éreztem, hogy előttük vagyok és elkezdtem segíteni, először angolul és aztán magyarul. Ekkor indult az első Toastmasters csoport Magyarországon. 8-9 évig csináltam, aztán szomorúan láttam, hogy sokan nem azért jártak mert javultak volna.
Nem igen találkoztam olyannal, aki munkaeszközként használta a Retorikát. Erre vágytam, hogy lássam a hasznát.
Nekem ez életmód volt, ezért platformot kerestem, hogy tudjak tovább gyakorolni. Szerencsére egy idő után részben híre ment, hogy ez szenvedély nálam, részben több eseményen volt lehetőségem fellépni. Így keresett meg az amerikai kereskedelmi attasé, aki azért fordult hozzám, hogy induljak igazgatói pozícióért az Amerikai Kereskedelmi Kamarában. Jólesett, hogy megkeresett, de esélytelennek láttam, hiszen nem is voltam tagja a szervezetnek és emiatt nem ismertek a szervezeten belül. Engedtem az egómnak és indultam. A nevezésen túl beszédet kellett mondanom a tagság előtt, MO meghatározó üzletemberei előtt. Összeállítottam a beszédemet és azt tettem, amit másoknak is ajánlok: gyakoroltam.
Eljött a nap, amikor ki kellett állnom. Némi szorongást éreztem, de megtanultam örülni ennek az állapotnak, hiszen ekkor érzi az ember, hogy a beszédének tétje van, amit komolyan vesz. Sikerült, bekerültem az AmCham igazgatóságba. Onnan két év múlva pedig a szervezet elnöki pozícióját foglaltam el. Feltételezem, ha nem foglalkoztam volna retorikával, sosem jutottam volna az attasé radarképernyőjére, hiszen az érdekeltségeim mind a KKV szektorban voltak. Az AmCham mandátumom lejártával kerestem újabb lehetőséget. A sors – korábbi előadások révén – összehozott Dr. Csermely Péter hálózatkutatóval. Csermely úr volt a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke és megkért, hogy vegyem át tőle a tisztséget, ugyanis addigra Európa szintű feladatai voltak. Örömmel álltam elébe. Ma egyik beszéd hozza a másikat. Feltételezem, amíg élek, használom.
Hogyan és miért jött létre az első Toastmasters klub?
Az első TM csoport úgy jött létre, hogy ketten biztattak, csináljuk meg. Az egyik kollégám volt az Euronetben, a másik pedig a Budapest Business Journal alapítója volt.
Intézményesíteni akartam a képzést, mert akkortájt arra nem volt időm, hogy nulláról állítsam össze a tananyagot. Ez kész volt a Toastmastersben és olcsón rendelkezésre állt. Többszöri nekifutás ellenére nem jegyeztettem be az elején, mert a bíróság nem volt hajlandó elfogadni a külföldi nevet. Azt kérte, hogy pirítósmester legyen. Ahogy elindult az első klub a cégen belül, indult egy másik is, ami az Artotelben találkozott.
Mit értesz azon hogy a Retorika mint munkaeszköz?
Nekem ez egy titkos szervezetfejlesztési eszköz. A Beszéd által kialakul egy mélyebb kapcsolat, ami stabilabb és tartósabb munkát is tesz lehetővé. Amikor valaki kiáll beszédet mondani, a hallgatóság véleményt formál több területen, a sok közül hármat emelnék ki: felkészült-e az előadó; hiteles-e; megtud-e úgy érinteni, hogy utána cselekedjek? Ha ezen a három ponton pozitív pipát érdemel ki az előadó, akkor pozitív élménye lesz. Érzelmek alapján hozunk döntéseket. Olyan emberekkel szívesebben találkozunk, ill tartjuk a kapcsolatot, akikkel pozitív élményünk, emlékünk van. Ez a benyomás segít abban, hogy később könnyebben tudjak felső vezetőket megkeresni más üzleti ötletekkel.
Az előadásod olyan mint egy biológiai névjegykártya.
Te hogyan készülsz egy előadásodra?
Talán jó példa erre a „digitalizálni a nagymamát” előadásom. A menetrend a következő
– Végig gondolom 3-4 héttel korábban a témát.
– Keresem az érzelmi kötődést a nagymamámhoz. Mi tetszett a nagymamámban? Ahogy bánt velem? A mosolya? Mit éreztem, amikor körülötte voltam? Volt-e illata? Miután ezekre a kérdésekre megszületett a válasz, eldöntöm, hogy mit szeretnék kihozni belőle. Ebben az esetben arra hegyeztem ki a beszédemet, hogy szívesen ledigitalizálnám, azaz maradandóvá tenném. Amikor látszik, hogy hol szeretnék kilyukadni, összeszedem a különböző pontokhoz a meglévő technológiákat. Milyen technikával tudom visszahozni a mosolyát? Hogy tudom utánozni az illatát? Mindezt pedig ráillesztem egy robotra. Amikor úgy érzem, hogy összeállt az anyag, elgyakorlom többször. Nem szeretek rögtönözni; arra törekszem, hogy a hallgató érezze, gondoltam rá. A rögtönzésnél fennáll a veszély, hogy alsópolcos érzést keltek a hallgatóban….valamit előszedtem, de nem nagy értéket képvisel.
Mikor és hogyan születik meg a hatásos kezdésed és zárásod? és milyen technikákat szeretsz ezekben használni?
Két variációt preferálok: vagy rövid, meghökkentő kezdet (szám, pár szó) vagy történetmesélés. Nem itt kezdem, hanem a végénél. „Mit vigyenek haza magukkal a hallgatók?” Ha megvan ez az üzenet, akkor ezt hozom át az elejére és keresek hozzá tömör kezdetet. Sokáig nagyobb hangsúlyt kapott nálam a szó, de mára érzem, hogy ahogy tartod a tested is képes hangosan szólni. Határozott, stabil póz már előüzen a hallgatóknak.
Mi volt a legnehezebb előadói helyzeted?
Már említtettem a 17-éves gimis esetet. De persze még most is belefuthatok váratlan eseményekbe.
Egy éve pl. reggel hívott egy kedves ismerősöm hogy akkor megyek 10-re előadni, ugye? (egy héttel későbbre volt beírva) Átértem. Nem volt kiváló beszéd és kicsit elbeszéltünk egymás mellett, de ha nem készültem volna rá, akkor nagy bajban lettem volna.
Az MVM Sikernapon lehetőségem volt az első részben 45 perces beszédet mondani az arénában. Előre megbeszéltem a szervezővel, hogy angolul tartom majd a beszédemet. Két lépésre voltam a színpadtól, amikor odalépett mellém a szervező és mondta: „Kérlek, tartsd meg magyarul. Ugye nem haragszol?” Nem örültem neki, de elébe álltam és magyarul tartottam meg.
Fejben tartok sok mozaikszót és történetet és nagyon figyelek rá, hogy élményszerűen éljem az életem. Figyelem, mi zajlik körülöttem, ki hogyan reagál a szituációkra. Ezekből mind példát lehet kovácsolni és közelebb hozza a hallgatót a témához, mivel valóságos történetek.
Kik a Te példaképeid és miért?
Több előadóra nézek fel, akik beleadják a mindenüket: Zig Ziglar, TD Jakes (sok amerikai a mai Martin Luther Kingnek tartja) Chris Hodges (Church of the Highlands, Alabama).
Komoly eredményeket értek el, nulláról több tízezres hallgatóságot hoznak össze vasárnaponként. Említhetném Dr Phil-t, aki alatt tanársegédkeztem. Rendkívül jó előadó. Precízen fogalmaz.
Azért a börtönös sztorit ki ne hagyjuk! Hogy jött az ötlet? Mi motivált?
A kihívásnak húzó ereje van. Miután több éve foglalkoztam a retorikával, kerestem számomra új kihívást. Meghívattam magam a tököli fegyházba, hogy kipróbáljam magam fogvatartott fiatalok előtt, tudom-e őket motiválni. Négy hónapig tartott, míg engedélyt kaptam, hogy bemehessek.
Egyfelől vonzott a kaland, másfelől féltem. Életemben először mentem be ilyen intézménybe, mellesleg egyedül. Mivel nem tudtam, hogy mi fog történni, őrült kimenetelű eseményeken kezdtem spekulálni: megvernek, bent tartanak. Hiba ilyesmire gondolni, mert még jobban megijed az ember. Jól sikerült az előadás. Így jutott eszembe egy kaliforniai börtönretorika program. A rabokat szabadulás előtti évükben képezték retorikára. A cél az volt, hogy növeljék a rab önbizalmát. Ennek következtében pedig picivel nagyobb esélyük lesz jó útra terelni.
Fél év után kiderült, hogy a fiatalok túl fiatalok voltak, nem vették komolyan a képzést. 6 hónap után leálltunk vele, majd egy évvel később indult a Kozma utcai Fegyházban és ott közel nyolc évig voltak rendszeres képzések. Első ránézésre úgy tűnik, hogy a program a fogvatartottakról szól, de a résztvevőknek is húztak belőle hasznot. Meg kell tanulni érzelmileg fegyelmezni magad, ha jó előadó szeretnél lenni. Ennél aligha adatik jobb próba. Ezt nem lehet könyvből megtanulni, így mindkét fél jól járt.
Mi a Te küldetésed?
Röviden megfogalmazva, hogy több embernek biztosítani önbizalom növekedést. Érzem az önbizalom súlyát, értékét. Szeretném többedmagammal lehetővé tenni mások számára, hogy az önbizalom növelésével egyre inkább érezzék magukat és ötleteiket értékesnek. Ahogy korábban említettem, a testtartásod előre befolyásolja, hogyan fogják fogadni a mondanivalódat. A magyaroknál nincs tudáshiány. Kiváló ötletek vannak. A nemzetközi színpadon azonban meg kell küzdeni szintén jó ötletekkel és jó előadókkal. Fel kell nőni a feladathoz. Erre képesek a magyarok. Nem régen segítettem egy talpraesett 33 éves magyar hölgynek beszédet mondani Los Angelesben 15.000 ember előtt egy pénzügyi konferencián….angolul. Remekelt a hölgy. Ettől megváltozik a pályafutásának íve. Az ilyen apró bonbonok teszik széppé az utat.
Köszönet és remélem sok előadáson látunk még!
