Ajánlj egy könyvet, amitől nő az önbizalmam. Mondj valami szépet, hogy duzzadjon az önértékelésem. Ajánl egy képzést, amitől holnaptól nem leszek lámpalázas. Képes-e egyáltalán bármilyen külső eszköz nyugdíjba küldeni a nyilvános szereplésekkel szembeni félelmeinket?
Ülsz karba tett kézzel és nézed azt a személyt, aki pimasz magabiztossággal vállalja azt a kockázatot, amit te pénzért se tennél meg.
Frusztráló, igaz?
A stressz alatti könnyedsége az illetőnek már zavarba ejtő, ami nyilvánvalóan a tökéletes önuralmát és a körülmények feletti kontrollját tükrözi.
Reálisan, biztonságosan.
„Én nem vagyok ilyen”, csattan fel benned az igazságtalanság érzése, pedig nem értek óriási megszégyenülések soha az életed során. Talán nincsenek kirívó emlékezetes események, mégis szenvedsz a mindennapok során az önbizalom frontján harcolva.
A kényelmetlen igazság az, hogy teli vagyunk olyan kis t-vel írt önbizalomromboló traumákkal, amik folyamatosan húznak le minket.
De annyira hétköznapiak, hogy fel sem tűnnek. Megalázó megjegyzések, megalázó helyzetek, bántó és megvető visszajelzések.
Majd azt mondják nekünk, hogy amit érzünk, az nem valós. Rosszul látod, rosszul érzed. Biztos recept arra, hogy önbizalmunk máris sérüljön.
Erre vágysz te is: csendes belső tudatra, hogy „képes vagy”
A magabiztos emberek tudják, hogy készségeikre és erejükre támaszkodhatnak a mindennapi kihívásokban, például vizsgákon, előadásokon, prezentációkon, versenyeken.
Vegyünk hát két nyilvános megmérettetésben lubickoló multis munkatársat.
Egyikük jellemzője a túlélő üzemmód, a napi három meeting – három kávé. A visszatérő kihívások negatív spirálba viszik és már délután 5-kor húzza az ágy.
Ezzel ellentétben szuper tökély Toastmastres találkozók, eredményes prezentációk, aktuális elismerések és szakmai könyvek olvasása közepette lubickol az elismerésben, amihez az előadói workshopok és a beszédtechnika órák is hozzájárulnak.
Elég vázlatos heti rutin.
Ez tény.
Két személyről beszélünk, akik a kommunikációt reggelire fogyasztják. DE mennyire csapjuk be önmagunkat? Számos ilyen „vetítés” azt sugallja: vagy az első kategória vagy a második vagyunk.
Lényegében a legtöbben egyik se.
Az utóbbi szekció fényezi az elhivatottságot, pörgősen szép az élet. De ha te az első verzióra tekintesz, elfoghat a szekunder szégyen. Azt érezheted, hogy lusta, motiválatlan személy vagy.
Egy amatőr, akiről, ha mindezt tudnák a szakmában, akkor elítélnék.
Mi a baj sokszor ezekkel a „plakátként” kivetített idilli képek mutogatásával?
Csapjuk az önbizalom lecsójába és nézzük meg a hozzávalókat.
Az egészséges önbizalom nem beképzeltség
Talán már te is megélted, hogy nem mersz önbizalomteljes lenni, mert
támadnak,
megszégyenítenek,
számon kérik rajtad azt,
hogy reálisan ismered önmagad.
Az alázat, a fejlődésre való képesség viszont nem zárja ki a reális önismeretet, amely a haladásodhoz szükséges. Ebbe beletartozik a pozitívumaid ismerete is.
A beképzeltség viszont ezzel ellentétesen azt jelenti, hogy hangosan hangoztatom milyen jó vagyok valamiben, de az „ígéret mögött nincs fedezet”, üres a számla. Tehát nélkülöz minden reális önismeretet.
Ez lenne az önbizalom, amire vágysz?
Az önbizalom annyit tesz, hogy ismered magad reálisan.
Tudod, hogy miben vagy jó.
AZ ÖNBIZALOM az önmagunkba és az erőinkbe vetett hitet hangsúlyozza, önteltség vagy arrogancia nélkül. Mentes a bizonytalanságtól, a kétségbeeséstől. A magabiztosság megköveteli képességeinek reális felismerését és ebben a hitben való biztonságérzetünket.
A magabiztosság hitelessé tesz.
Első benyomásként fényez, segít megbirkózni a nyomással és a személyes és szakmai kihívásokkal. Segít megnyugtatni másokat, még a saját környezeted is.
Hagyj fel azzal, hogy inkább nem ismered el, amiben tényleg jó vagy, csak nehogy meg legyél szégyenítve.
A magabiztosság azonban nem veleszületett, rögzített tulajdonság. Ez egy olyan képesség, amely idővel megszerezhető és fejleszthető. Különösen, ha van mire építeni.
De mégis hogyan?
Mondta már valaki, hogy okos vagy?
Vicces? Kedves? Tehetséges? Jó humorú? Jó író? Jó beszélő? Jó sportoló?
Ha az emberek dicsérnek minket, vagy elismerik készségeinket és képességeinket, az növelheti önbizalmunkat – gondoljuk naivan. Ennek ellenére folyton teli vagyunk kételyekkel.
Dicsérettül függetlenül.
Ismeretlen helyzetekben ki vagyunk hegyezve a „veszélyforrásokra”. Nem vesszük észre azokat a lehetőségeket, amik előre vinnének. Az egymáshoz hasonlítgatás pedig önleértékeléshez és keserű versengéshez vezet, amiben önmagunkat vesztjük el.
A Personality and Individual Differences folyóiratban megjelent 2018-as tanulmány közvetlen kapcsolatot talált az irigység és az önmagunk iránti érzelmeink között.
A kutatók szerint amikor az emberek összehasonlítják magukat másokkal, irigységet tapasztalnak. És minél több irigység van bennük, annál rosszabbul érzik magukat.
A felnőttkori megszégyenítő nyilvános helyzeteink és szerepléseink még gyerekkorban szöknek szárba. Ha szorongunk a teljesítményünk miatt, máris gyakorta elkezdünk halogatni is. Nem fogunk bele egy fejlődési folyamatba.
No, de tényleg.
Mondta már neked valaki, hogy okos vagy? Igen?
És szerinted elég az, ha dicsérnek?
Szerintem ezt a kérdést már megválaszoltad magadnak.
Ennek egyetlen fő oka van.
Kívülről nem lehet felépíteni azt, ami belülről nincs kidolgozva
Az előadói készségek fejlesztése – egész életünk során – nem egy lineáris vonalú fejlődés. Mindig vannak és lesznek benne buktatók, emelkedők és lejtök, gyakran visszaesések is.
De jó hír, hogy minden sikeres ember ismeri a kudarcot.
Az előadói készségek fejlesztése önbizalmat ad és magabiztosabbá tesz a kommunikációban. Alapvetően viszont belső munkát jelent – tehát nem más fog rajtad dolgozni – ezért nem lehet csupán a környezet kívülről érkező pozitív megerősítéseivel és visszajelzéseivel másmilyenné vagy jobbá válni.
Habár szükség van ezekre is.
Mert erősíti az önbizalmat, acélosítja a személyiséget, még ha felépíteni nem is képes azt. Kívülről nem lehet megteremteni, ami belül nincs kidolgozva.
Akkor mégis hogyan állj hozzá ennek az izgalmas folyamatnak? Először is nézzünk három ígéretes állomást, ahol tuti elbukhatsz.
Önleértékelő állomás, amin elbukhatsz
1.Vaktában lövöldözöl
Képzeld el, hogy még soha nem szerveztél baráti nyaralást.
Felkutatsz minden szükséges feladatot – szállás, helyszín, repjegy, vízum, oltások, biztosítás satöbbi – millió féle eshetőséget számításba veszel, hogy összeállíts egy csapatnak egy love utazást, akiket amúgy egyáltalán nem ismersz.
Hogyan fogsz nekiállni a feladatnak?
Homlokráncolással, fejvakarással nagyjából egy mozsárágyú célzásával, …sehogy se:
- nem tudod, hogy ki milyen helyszínt preferál (meleg, hideg hely)
- nem tudod milyen habitusú programokat szeretnének (napon aszalódás, egzotikus kirándulások)
- nem tudod milyen szállásformára vágynak
Egy picit jobb eset az, ha azt mondod, hogy megtervezel egy átlagos és univerzálisan imádott körutat, életkor alapján betippeled a „hozzávalókat” és reménykedsz a csodában.
A fejlődéssel kapcsolatos projektekben is általában ezt a módszert követjük: van pár feltételezésünk, építünk rá valamit és ha kiderül, hogy nem működik (elég jól), akkor vagy elhagyjuk az egészet, vagy újragondoljuk GPS újratervezéssel.
Rendkívül jók vagyunk abban, hogy reagáljunk dolgokra.
Ezt pedig felhasználhatjuk arra, hogy fejlődésünket jobbá tegyük.
Erre jó a validálás.
Tehát ha az előadói készségeid fejlesztésére is úgy gondolsz, mint egy tanulási és önmegismerő folyamatra, akkor hatványozódnak az esélyeid a sikerre.
Az egyéni karakterfejlesztésünk azért olyan különleges munka, amelyhez a te aktív közreműködésed szükséges. Ismerd önmagad, nehézségeidet, erősségeidet.
Erre lehet tervezni.
Ha a fejlődésed önmagadra szabod, akkor már nem remegő ujjakkal állsz neki egy előadás jegyzetének vagy egy prezentációs felkérés válasz e-mailjének megírására.
2. A fejlődés számodra egy lineáris folyamat
Fejlődésed ígéretes és önbizalmad erősíteni is esélyed van, ha elfogadod: a fejlődésed nem lineáris.
Erre a gondolatmenetre akkor is szükséged lesz, amikor eldöntötted, hogy többet fogsz edzeni, egészségesebben fogsz étkezni, vagy minden nap a tv helyett a gyerekeddel fogsz játszani.
Ha elsőre nem is sikerül csetlés-botlás nélkül, nincs semmi veszve. Gond nélkül bevezetned egy új szokást az életedbe, hiszen a fejlődés nem lineáris.
A buktatók, platók, botlások után már bőséges tapasztalatokkal gazdagodva kerülsz egy gyümölcsözőbb pályára. Nem a start mezőre kerülsz ugyanis ilyenkor vissza. Ireális elvárások helyett tartós változást érhetsz el, ha a fejlődésedre nem egy késztermékként gondolsz.
A legtöbben életmódváltozás esetében is, az okok keresése, a téma komplex látásmódja nélkül csak egy gyors megoldást keresnek.
Te ne kövesd el ezt a hibát.
3. Nem győzöd le a KEK-et
KEK. (K)ihívások (E)lkerülésének (K)ényelme.
Előadói sikereid legnagyobb kerékkötője.
Mi ez pontosan?
Ha nem indulsz el az úton és nincsenek kihívások, próbatételek, komfortzóna-tágítások, akkor nem éled meg a kudarc élményét se.
Huh. Izzadságmentes élet bebiztosítva.
Stresszfaktor kiiktatva.
Vajon tudtad-e, hogy a 100% kudarcelkerülés látszatra óv csak meg a megszégyenüléstől?
Mert gyakran épp ez idézi elő.
Ha ugyanis a kudarcra fókuszálsz, akkor nem azon dolgozol, hogy miként érd el a vágyott célod, álmod. Nincsenek tapasztalatok. A vélt buktatókat folyamatosan rakétahárítókkal hárítod el, tehát nem a sikereidhez hozzásegítő eszközöket keresed.
Magadba fojtod továbbra is az előadói félelmeket, beszédtechnikai kihívásokat, a lámpalázat. Ami örvényként húz lefele.
Lassan ható méregként marja a lelkedet.
A végeredmény pedig a siker teljes nélkülözése.
Igazad volt, a kudarcot sikerül elkerülnöd. De a győzelmet is.
A megoldás: fókusz a kudarcokról a vélt célokra
Nézz szembe a konkrét előadói kihívásaiddal. Koncentrálj a problémamegoldásra.
Az előadás művészete tanulható!
Önértékelésünk viszont ritkán stabil. Általában mindig tükrökben gondolkozunk.
Az érdeklődés megléte (érdekes vagyok) a legeredendőbb vágyunk. Viszont elvárásaink gyakran túl kemények.
A Fesztelen Előadó Képzésünk elvárásai viszont nem. Tekintettel vagy az egyéni preferenciáidra, személyiségedre, életkörülményeidre, az aktuális nyilvános előadói nehézségeidre. Sokrétű tapasztalatra teszel szert. Egy biztonságos és önbizalomépítő közegben.
Ha motiválatlannak érzed magad, annak számos oka lehet. Talán szenvedsz a külső elvárásoktól, ezek elve csak külsőleg motiválnak – ideig-óráig.
Az is lehet, nem is tudod, mit szeretnél igazán! Cél nélkül viszont nem tudsz haladni.
Megismerheted velünk a kihívásaidat, a kényelmetlen szorongásból, zavaró bátortalanságból pedig a bátorító környezet, pozitív visszajelzések, pozitív sikerélmények emelnek ki.
Azok az emberek, akikkel időt töltesz, befolyásolhatják gondolataid és attitűdöd önmagaddal kapcsolatban.
A Fesztelen Előadó tréningen nem feszengsz. Itt megtalálhatod a saját karakteredhez illő, „önazonos előadásmódot”. Azzal, hogy megismered, mik az erősségeid és hogyan építs rájuk.
Önbizalmat, belső erőt, a saját tempódban történő fejlődés magját veted el. Hozzád hasonló vállalkozók között, akiknek lételeme az önfejlesztés. Vállalj biztonságos kockázatot a nyilvános megmérettetésekben: ez a képzés is ilyen.
Egyetlen dolgot veszthetsz rajta: a félelmeidet.
