Hogyan hozzunk létre élvezhető panelbeszélgetést?

Ugye hoztál egy kis harapnivalót? Egy panelbeszélgetés moderátora talán ezt a kérdést vetné fel, amikor ringbe szállsz egy témában egy élő vagy virtuális beszélgetés kapcsán.  Egy közönség előtt különböző nézőpontokat megosztó „vitázók” előadásait egyesek unalmasnak tartják, más országokban tv-műsorokat építenek rá. Kiváló lehetőség az ötleteid megosztására, vagy arra, hogy szakértőként mutatkozz be.  De hogyan kell ezt jól csinálni?

 

Vitázni mindenki szeret.
Khm…akkor most még egyszer: vitázni mindenki szeret.

Gondolj csak bele, a férjed ma reggel nem tette a helyére a törölközőt a fürdőben, a gyereked már megint próbál kibújni a kötelezettségei alól. A feleséged már megint arról próbál meggyőzni, hogy miért is kellene a mostani hétvégét az anyósodnál tölteni.

 

Te pedig máris úgy csapsz bele a dialógusba, az egymással szembeálló nézeteitek hullámaiba, mint a hajó a morajló tengerbe.  Álmaidban természetesen már a vitakirály koronáját is a fejedre rakták.

Vita csak akkor lehet bármiből is, ha tudjuk, hogy a résztvevőknek különböző véleményük van.

Az, hogy valaki vitába vagy veszekedésbe kezd, csupán döntés kérdése. Mindent az határoz meg, hogy hogyan reagálunk a nézeteltérésekre. Sorakoznak szépen sorjában az érvek, magyarázatok, példák, vagy csupán a másik fél támadásában merül ki a fegyverkészletünk?

 

Van-e értelme, vagy csupán értelmetlen perceket hozunk létre vele?

Pszichológusok szerint az érvek felsorakoztatása frissítően hat az agyra. És egy kiadós vita növeli a toleranciás képességünket is. A vita közben úgy érezhetjük magunkat, mintha egy verseny kellős közepén lennénk: ennek oka, hogy testünk több adrenalint termel, ami felpörgeti a pulzust, megemeli a vércukorszintet. Az agy aktívabb lesz, mert a vérellátása nő.

 

Ennek a pezsdítő vitának stílusa ezerféle lehet, a „vitának nem tűnő” kedves beszélgetéstől, a heves változatáig, ahol azon dolgozol, hogy a lehető legnagyobb esélyed legyen valami észlelhető megbecsülést kiérdemelni a vitapartnered részéről. (Még mindig nem a veszekedésről van szó, ami bizonyítottan káros hatással van rád, ugyanis negatív érzelmeket és stresszt okoz.)

 

Létezik a vitának egy közönséget is gyakorta bevonó válfaja: a panelbeszélgetések

Erről beszél egy interjúban Maryfran Johnson is.
Johnson díjnyertes technológiai újságíróként, szerkesztőként gyakorta az IDG CIO programjainak konferenciamoderátora.

Maryfran Johnson – Kép forrása: publicwords.com

 

A CIO magazin és a Computerworld korábbi főszerkesztője évente 10 CIO konferenciát készít és moderál, és kétévente gyárt CIO Leadership Live videósorozatokat is: CIO.com.

A panelviták vagy beszélgetések sikereiről adott interjújában add tippet arra vonatkozóan, hogy ezek ne csupán egy ellaposodott felesleges fél órás előadások legyenek az életünk színpadán.

 

De mi az a panelbeszélgetés vagy panelvita?

Tulajdonképpen nagyobb létszámú hallgatóság előtt valamely témáról vagy problémáról folytatott beszélgetéseket hívjuk így.

A panelbeszélgetéseken résztvevők állásfoglalásával kezdődő vita eltarthat akár 30-40-60 percig is, melyet természetesen egy moderátor vezet, akinek a feladata, hogy a témával összefüggő tapasztalatok és álláspontok elemzésére késztesse a panelvita résztvevőit.

Néha a közönség is kérdéseket vet fel, azzal a céllal, hogy a beszélgetés informatív és szórakoztató legyen.

 

Általában sikerességük biztos receptje az, ha a résztvevők valóban jártasak a témában, és a beszélgetés nem tér el a tárgytól. Azaz Moszkvába készülnek, mégis Kínába kötnek ki.

Míg a hallgatóság néha csupán figyel, mégis külső figyelőként jobban észlelheti, hogy hol szükséges a panelvitát kiegészíteni vagy helyesbíteni. Egyes panelvitákba a közönség is beszállhat a moderátor irányításával. (Ezek talán a leghatásosabbak.)

Számos tv-ben is látható válfaja létezik ennek a műfajnak világszerte.

Ilyen például a Loose Women brit panel show is, mely a politikától, a hírességek pletykáin át a szórakoztató hírekig számos témát felsorakoztat. Vagy Amerikában a Larry Wilmore késő éjszakai panel beszélgetése.

Larry Wilmore éjszakai műsora. Kép forrása: Wikipédia

 

A Nagy Panelvita elveszett művészete – avagy miért alszanak el egyesek a szó hallattán úgy, mint te a quantumfizika-órán?

 

A panelviták unalmasak.

Szól a tévhit.

A beszélgetésekre ráragadt hírnév a szokásos konferenciaülések unalmas beszélgetési alapján keletkezett. Ezek ugyanis olykor ígéretesnek tűnnek, gyakorlatban viszont te az órádat nézegetve, szorgalmasan adod a tudtára a testbeszédeddel a vitázóknak: unod a banánt.

 

Pedig minden panelbeszélgetésnek esélye van a hatásos kibontakozásra, mégis hogyan lehetséges ez?

Be kell vonni a közönséget.
Új ötletekkel és friss perspektívákkal fűszerezve: ahol a történet a moderátorral kezdődik, és egy résztvevőkből álló szakértői csoporttal végződik.

A közönség segíthet újjáéleszteni egy színpadon folytatott beszélgetés elveszett művészetét.
 Íme néhány iránymutatás, amellyel mindez nagyobb eséllyel érhető el:

 

A moderátor, és ami mögötte van – ő a közönség ügyvédje

Képzeld el a szemed előtt álmaid moderátorát.
Megvan? Ha nem, akkor segítek egy picit.

A jó moderátor minden esetben csak ott van, hogy vezesse a beszélgetést, miközben éles kérdéseket tesz fel, de nem a szakértelmével villog. Azaz nem egy következő szerződést igyekszik épp megnyerni a főnökének.

 

Előzetesen felkészül a témából, illetve előadókból; és a rugalmasság elvét követi:

  • Kerüli a panelisták túlzott előkészítését, azok követését.
  • És nem tárja fel a lapjait a vitázók előtt. Vannak adhoc kérdései is. Miközben folyamatosan fékezi a vitázók egóját.

 

Sok képzetlen moderátor egyszerűen csak kérdéseket tesz fel minden egyes panelistáról egymás után, ahelyett, hogy a párbeszéddé egy beszélgetéssé építené azt. Ez is egy súlyos hiba.

Habár könnyű a lusta moderátor trükkel élni: mindenkit felkérni, hogy mutatkozzon be, – ehelyett ő mégis egy 10 mp-es intro keretében, mindösszesen 3 pontot emel ki a résztvevőkről (ő maga).

 

Egy jó moderátor néha visszafogott „provokátor”.

 

Azaz váratlan kérdéseivel a tanulságokra is rákérdez, történeteket és szakértői tanácsokat is igyekszik kiszedni a vitázókból.

Miközben éleslátásával kiszűri a papagáj-effektust, amikor a vitázók csak visszhangozzák egymás észérveit, vagy udvariaskodó „nem akarok belemászni” megoldásokkal raknák rá a szundi gombot a beszélgetésekre.

A jó moderátor azon van, hogy a közönséget is biztassa a kérdések feltevésére.
És mindig ismeri az óráját.

De mi a helyzet odaát?

 

A nagy panelbeszélgetés C.I.A-teendő listája neked, a vitázónak?

De mi a helyzet, ha saját magad vagy a vitázópartner?
Ha úgy érzed magad a moderátorral szemben, mintha egyenesen a C.I.A-s kiképződdel ülnél le a vitába, akkor nem árt néhány alapszabályt betartanod:

 

Készen állsz rá újonc?

 

Amellett, hogy előbb érkezel és a korai perceket „felderítésre használod”, tudatában vagy vele, hogy a moderátor és a többi képviselő megismerése előnyös lehet a számodra.

Három pontos bevezetőszöveged, az intród előkészítése után, a vitapartnerekkel szemben a színpadon máris felveszed a parancsoló (kissé magabiztos) testbeszéd jellegzetes tüneteit:

  • Tehát egyenesen ülsz és kicsit a közönség felé hajolsz.
  • Sosem dőlsz hátra, vagy terpeszkedsz el a székben.

 

  1. BYOTP (hozod a saját beszélgetésed pontjait is): Előkerülnek nálad a biztos fegyvereid, mint az anekdoták és néhány mély gondolat az adott témáról. Máris jól jön, ha egy sikertelen kérdést át kellene irányítani egy okos, szelíd válaszra.

(„Nagy kérdés, de látom az igazi problémát…”)

 

  1. Jól játszol a lapjaiddal, de leginkább a közönségeddel:

Érdeklődést mutatsz aziránt, amit a szomszédos képviselők mondanak (még akkor is, ha nem értesz egyet).

 

  1. Nem beszélsz a moderátorral.
    Amikor válaszolsz egy kérdésre, mindig elfordulsz a moderátortól a közönség felé, mindeközben szemkontaktust veszel fel néhány barátságos arccal.

 

+1 Belassítasz, mint a célkeresztbe került ellenség láttán.

Padlógáz effektus helyett, szelíden tiszteletben tartod a másik véleményét, és inkább visszavágsz egy humoros előadói részlettel vagy érdekes történettel. A beszélgetés végén pedig nem feledkezel meg erről:

…a beszélgetésednek célja volt.

Azaz, hogy nyomott hagyj másokban, gondolkodásra sarkalld őket. Ezt leginkább úgy tudod megtenni, ha a beszélgetés után még 15-20 percet a rajongótáboroddal töltesz.

Sok sikert a bevetéshez újonc. Ha többet olvasnál még a panelbeszélgetések titkos részleteiről, akkor ajánlom figyelmedbe e cikket is.
A cikkhez felhasznált anyagot pedig itt találod.

Tetszett? Oszd meg az ismerőseiddel!

Gyakorlatias, azonnal használható prezentációs tippek az e-mail-fiókodba. Kéred?

Blog feliratkozás

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük