Továbbra is beszédírás. Újabb három gyakorló beszélőt kérdeztem meg a témakeresés, beszédírás, felkészülés egyéni fogásairól.  (az előző itt olvasható)

Udvardi Gabi, BBB Toastmasters, PR-alelnök

– Hogyan születik az ötlet (mennyi idő kell hozzá? honnan jön?  stb.)

Általában gyorsan megtalálom a megfelelő beszédtémát. Ha átélek egy olyan élményt, eseményt, mely nagy hatást gyakorolt rám, és úgy vélem, hogy tanulságos lehet másoknak is, akkor arról írok egy beszédet. (Ilyen volt például a nyári retorikaképzés a Kozma utcai börtönben a raboknak.) Továbbá, ha olvasok valami gondolatébrszető könyvet, találok egy elgondolkoztató témát, melyet érdekesnek találok, akkor azokat az ötletetket/témákat leírom. Ezeket használom a beszédem kiindulópontjaként. Fontosnak tartom, hogy amiről beszédet írok, azt a témát magamének érezzem, hogy egy láthatatlan érzelmi kötelék legyen köztem, és a beszédem és annak mondanivalója között.

– Mi a készítés folyamata?

Ha megvan a témám, akkor elkezdem érlelgetni magamban. Soha nem ülök le rögtön, hogy megírjam. Séta és zenehallgatás közben jönnek igazán jól a gondolatok. Ezeket gyorsan leírom, vagy megjegyzem, és egy csokorba gyűjtöm. Ha már félig kiforrotnak érzem a beszédem, akkor még egyszer körbejárom a témát, keresek különböző forrásokat, melyek relevánsak lehetnek, valamint, ha van, akkor a beszédemhez kapcsolódó személyes élményt, történetet is. A hatodik beszédemtől kezdve tudatosan beleszövök szépirodalmi példát a beszédembe, vagy egy költő/író idézetét, művéből egy rövid részletet, mely szorosan hozzákapcsolódik a beszédem mondanivalójához. Mindezek után írom le a papírra a beszéd szerkezetét, valamint azokat az elemeket, amiket mindenképpen bele szeretnék építeni. (például: egy-egy költői kép, szépirodalmi vonatkozás stb..). Majd utolsó lépésként minden puzzle darabkát a helyére rakok, és megírom a beszédem. A bevezetést írom meg legutoljára. Nálam az marad a végére.

 – Milyen eszközöket használtok? (papír, mind-map. ppt stb?)

Papíron és tollon kívül nem nagyon használok mást.

 – Hogyan gyakoroltok?

Változó, attól függ, hogy mennyire időben készültem el. Elsőként a beszéd vázát leírom, és azt rögzítem a fejemben. Ez egy fontos lépés nálam. Ha a beszéd szerkezete megvan, akkor könnyebben és gyorsabban megy a gyakorlás is. Átlagosan a beszéd elmondása előtt két- három nappal kezdek el gyakorolni. Hangosan vagy magamban elmondom a beszédemet, figyelve a testbeszédet, hangsúlyozást stb. Végül egy-két órával a beszéd előtt még egyszer elgyakorlom. Ez az ideális eset. Volt már olyan, hogy nagyon megcsúsztan, és a találkozó kezdete előtt pár órával lettem kész. Alig maradt időm gyakorolni, lényegében a színpadon mondtam el a beszédet teljesen, elejétől a végig. Ilyenkor jön nagyon jól, hogy ha az ember tudja a beszéde struktúráját.

– Mennyi energiát raktok bele egy 5-7 perces beszédbe?

Nehéz pontosan kiszámolni. Attól is függ, hogy mennyire jött könnyen a téma megválasztása, illetve, hogy mennyire vagyok „elememben”. Ha megvan az, hogy miről szeretnék beszélni, akkor kb.egy maximum két hét. Ebben benne van az ötletelés, a beszédírás folyamata, a gyakorlás is. Napi szintre lebontva egy-két órát foglalkozom vele.

Dormány Rita, SZÓ-DA ToastMasters, tagságért felelős alelnök

– Hogyan születik az ötlet (mennyi idő kell hozzá? honnan jön?  stb.) 

Először átolvasom, hogy mi a projekt, előszedem, hogy mik azok a gondolatok, amik többet foglalkoztatnak mostanában, amiken agyalok /zavarnak/ bosszantanak, vagy hálás/ büszke vagyok miattuk. Kell, hogy erősebb érzéseket kiváltson belőlem a téma.

 – Mi a készítés folyamata? 

Megvan a téma (ilyenkor azt hiszem, hogy a mondanivalóm is), ezzel kapcsolatban elkezdek inspirációt gyűjteni, idézeteket, történeteket olvasni, okosságot gyűjteni a netről, ritkábban könyvekből, ezekből a legérdekesebbeket összeírom a laptopomon egy doksiban, majd elkezdem kidobálni, ami nem hasznos a mondandó szempontjából. Ekkor mindig rájövök,h nem is tudom valójában, hogy mi a mondandóm, mi a pontos üzenet, mit akarok elérni. Letisztítom a gondolataim és kitalálom,h konkrétan miről is szól majd beszéd, mi a célom. Ezzel megy el a legtöbb idő, teljesen összekavarodom, hogy mi is ez az egész.

A legjobb beszédeim midnig a beszéd napján fejeztem be – és előző két este/éjjel dolgoztam rajta intenzíven több órát – 2 nappal előtte még katasztrofális, és megkérdőjelezem azt is, hogy tudok-e beszédet írni. Elkezdem hangosan olvasgatni a beszédet, ilyenkor már többet segít, ha nem csak a laptop előtt agyalok.

Minél közelebb kerülök a “nagy naphoz” annál élesebb, tisztább az agyam, jobban megy a beszéd írása. (Az idő a múzsám..:D) Másrészt…otthon sokszor nem vagyok hatékony, a lopott órák nagyon hatékonyak: munkahelyen remekül megy a beszédírás (csak erre ugye vagy van lehetőség, vagy nincs…)

 – Milyen eszközöket használtok? (papír, mind-map. ppt stb?) 

Legtöbbször laptopon írom, mivel a teljes beszédet meg szoktam írni. 1-szer írtam csak vázlatosan papíron.

 – Hogyan gyakoroltok? 

Gyakorlásra általában nincs sok idő. A villamoson, a munkahelyen a tárgyalóban (mosdóban) olvasom/ mondom magamnak. Otthon tükör előtt is próbálok. Ritkán mondom el valaki másnak is a beszédet előtte.

 – Mennyi energiát raktok bele egy 5-7 perces beszédbe? 

Általában sokat 🙂 Egy kivétel, amikor annyira nem állt össze a témám, annyit szenvedtem, hogy úgy döntöttem, ennek semmi értelme és hagyom a francba. Egy életem-egy halálom, írtam este egy gyors vázlatot egy teljesen új dologról és másnap este gyakorlás nélkül azt előadtam. (ez volt a 8-as beszéd -vizuális eszközök)

Általában max 2 héttel előtte vágok neki, és esténként foglalkozom vele főleg.

8-10 óra biztos van minden beszédben, de sokszor több is.

Csík Péter, SZO-DA ToastMasters, alapító-elnök 

– Az ötlet sok helyről jöhet, volt hogy olvastam egy érdekes könyvet, valaki más beszéde elgondolkoztatott, tovább gondoltam egy rögtönzés témát vagy a saját életemben volt egy esemény amit elmondtam. Volt hogy a beszédre való felkészülésem volt az az esemény, amit aztán a beszédben elmondtam (6. beszéd: hogyan készültem fel erre a beszédre?).

– Mindig leírok egy nulladik verziót, hogy legyen valami alapom. Utána sokszor elmondom magamban (otthon, villamosmegállóban, stb) és részenként újraírom az egészet, kiveszek részeket, átdolgozom, ötleteket írok fecnikre, stb. A végén a teljesen kész verziót is leírom hogy meglegyen. Tehát van egy nulladik és egy végső verzió leírva, és egy csomó jegyzet mellette ötletekkel, kivett részekkel meg félmondatokkal.

– Egy text file-ba szoktam leírni, ha elakadok néha rákeresek google-ban hogy mások mit gondolnak hasonló témákról. A mentorom is sokat segít, és persze a cetlik.

– Nagyrészt fejben mondom el újra és újra, ez sajnos látszik az előadásomon is. 🙂 Ha közeledik a határidő, akkor elmondom hangosan is sokszor, de sokszor még akkor is megállok és belejavítok.

– A legtöbb idő eddig 2 hónap volt, a legkevesebb 1 délután. 🙂 De mindig meglátszik egy beszéden hogy mennyit raktam bele.

Ami érdekes: kritizálni mindig sokkal könnyebb mint írni. Az első verziót a legnehezebb leírnom, de le kell, mindegy hogy mennyire rossz, nem áll össze, rosszak a poénok benne, stb. Ha kész van, akkor már van mivel dolgozni, rá tudok nézni objektíven és látom hogy mik voltak azok az elemek amik könnyen mentek (tehát arra érdemes tovább menni) és miket érzek rossznak vagy erőltetettnek (azokat kell vágni). Van hogy az eredetinek csak kb. az egyharmada marad a végleges verzióban és a szerkezet meg a fő történetszál is teljesen más, de ez kell ahhoz, hogy el tudjak kezdeni dolgozni vele.

Jó beszédet mindenkinek!

DrPrezi

0 Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.