AAA vagy ÉÉÉ

A legjobb modelleket az élet szüli. 🙂 Múlt héten kaptam egy felkérést az egyik legkedvesebb ügyfelemtől, hogy tartsak a kollégáknak egy rövid prezentációt arról, hogyan adjanak elő egymásnak egy belső szakmai műhely keretei között.

A felkérés nagyon megtisztelő volt, ugyanakkor éreztem egy kis nyomást is, mert a fejemben ez az ügyfél a minőség szinonímája számomra. Azonnal azon gondolkoztam, milyen analógiát lehetne hozni a minőségre és én hogyan tudom ezt nekik megmutatni.

Aztán eszembe jutott a banki múltam. A bankoknál a legjobb minősítést kapó pénzintézet jelzője az AAA (Triple A). Ez a gondolat megindított bennem egy lavinát. Tetszett a három betű, mert megfelelően fókuszált és megjegyezhető. Ebből született egy új modell, amit úgy neveztem el, hogy Triple-É modell (ÉÉÉ).

Miről szól?

Szerettem volna fókuszáltan, jól megjegyzhetően megmutatni a hallgatóknak, mitől jó egy prezentáció, mire figyeljenek. Ebből született  három szó, melyek ráadásul mind 7 betűsek. Szerintem méltóan fejezik ki a jó prezentáció kritériumait.

• ÉRTÉKES
• ÉRDEKES
• ÉRTHETŐ

Mi van a szavak mögött? Működik-e ez a modell?

Semmi óriási trükk nincs a modelben, csupán a Tartalom-Vizualizáció-Előadásmód hármasát próbálja meg fogható keretek közé átfogalmazni. Mielőtt megnéznénk ezeket, tegyünk egy ellenpróbát, hogy valóban működik-e a módszer. Szedjük össze, mitől lesz rossz, sikertelen egy előadás:

• Unalmasan adják elő, túl általános
• Nem nekünk szól, nem érdekel
• Nem értjük amit az előadó mond (pl túl szakmai)
• Provokáló előadó stb.

Ha a fenti listát összevetitek az ÉÉÉ elemeivel, akkor valamelyik jelzővel mindig párosítható az adott elem, tehát az ellenpróba OK.

Akkor most vizsgáljuk meg az egyes elemek tartalmát!

ÉRTÉKES

Ez a tartalom dimenziója. 1 órán keresztül ülni egy engem nem érdeklő, számomra semmi újat nem nyújtó, értéktelen előadáson, az felettébb dühítő számomra. Előadóként mindig fontos számomra, hogy értéket teremtsek, megérje a hallgatóságnak bent ülni a teremben (és nem csak a meleg miatt :-)). Ezt csak akkor tudom megtenni, ha ismerem a hallgatóságomat vagy érzékelem őket az előadás közben.

ÉRDEKES

A figyelem folyamatos fenntartása az egyik kulcsa az üzenetek hatékony átadásának. Szerencsére ennek nagyon sokféle módszere van, melyek kommunikációs csatornánként eltérőek. Nézzük meg a leggyakoribb példákat:

1. Verbális csatorna: (minden, ami leírható)
   1. Történetek (hat sztori, Made to stick, Történetmesélés, Sztorik előmelegítve )
   2. Humor (Humor a prezentációkban)
   3. Statisztikák, adatok (Az adatok szépek, Szeretem az ábrákat)
   4. Analógia (Gerinctelenül)
   5. Stílus stb.
2. Vokális (ahogyan mondjuk, amit mondunk
   1. Változatos hangerő
   2. Változatos hangsúly
   3. Szünetek
3. Testbeszéd
   1. Mozgás (közeledés, távolodás, körbejárás)
   2. Gesztusok (játsszon a kezünk előadás közben!)
   3. Mimika (Éljen az arcod 🙂 )

A kommunikációs csatornák kihasználása mellett a vizualizáció megfelelő alkalmazása teheti érdekessé az előadást. Egy megfelelő kép (Mitől jó egy kép?), a színek, betűk, vonalak ábrák összhangja, a jól megszerkesztett ábrák folyamatosan képesek fenntartani a hallgatóság figyelmét.

ÉRHETŐ

Minden előadás pontosan annyit ér, amennyi átment belőle a hallgatóságnak. Lehet a legszebb képekkel teli, pontos, precíz vagy bármilyen az előadás, ha csak kevés megy át belőle, akkor az keveset is ér. Ezt a dimenziót a felkészülés tudja kiteljesíteni, de sok múlik az előadás alatti receptorainkon is. Ez utóbbira szeretném most felhívni a figyelmet. Sose feledjük, hogy a hallgatóság folyamatosan non-verbálisan beszél hozzánk, vagyis kimondott szavak nélkül. Ez nagyon értékes visszajelzés, de nem könnyű olvasni. Pontosabban az előadás közben oda kell rá figyelni.

dr. Z