Egy előadó sem tervez unalmasnak lenni! Ennek ellenére előfordulhatnak olyan alattomos előadói szokások, amelyek a hallgatók unalmát idézik elő és unalmas előadásokhoz vezetnek! A virtuális térben ráadásul sokkal kevésbé tűrjük az unalmas előadásokat.
Ez a cikk a rendkívül unalmas előadók meglepő szokását és azok orvoslását osztja meg. Ha kicsit is javítasz az onlineodon a tanácsaim alapján, máris felülmúltad a jelenlegi online prezentációk 95 százalékát.
Utálom az online prezentációkat. Utálom készíteni őket és utálom nézni őket, különösen a tiédet – ez a mondat minden online prezentáló rémálma.
Az online kényelmetlen lehet.
Oda-vissza kapkodsz aközött, hogy vagy kényelmetlenül próbálsz a kamerába nézni, úgy érzed, mintha egy embert bámulnál; vagy megszállottan figyeled saját magadat.
Mindannyiunk vett már részt online előadáson, meetingen, Zoom konferencián. A szemkontaktus hiánya megnehezíti a beszélgetést, a kapcsolatteremtést.
A hangunk tompább, a testbeszédünk korlátozottabb, rosszabbak a fényviszonyok. Azt tapasztalhatod, hogy az unalom és a letargia hulláma söpör végig a résztvevőkön.
Előadóként, ha sokáig zsibbasztóan unalmas arcok tengerét bámuljuk, csak még idegesebbek leszünk. Még gyorsabban beszélünk, és megpróbáljuk mielőbb befejezni az előadást.
De az unalomgenerálásban nem csak egy dolog viszi el a balhét.
Az unalmas előadások láthatatlan belső megszállók
Évezredek óta kísérik az emberiséget.
Talán előszőr a barlangrajzok előadóját fertőzte meg ez a vírus. Sajnos ez mindig a bocsánatos bűnök közé tartozott, főleg annak láthatatlan jellege miatt. Még gyónni se kellett miatta.
Az online világ viszont letépte a leplet és – szigorúan kikapcsolt kamera mellett – meg is taposta azt.
A virtuális térben sokkal kevésbé tűrjük az unalmas előadásokat.
A tizenkét résztvevőből kilenc ebédszünetben lelépett
„Az UNALOM titkos ördögűzője az online kommunikáció” (DrPrezi)
Ezt a gondolatot egy rossz élmény rángatta ki belőlem.
Miközben egyik nap mellettem párhuzamosan dolgozott az ügyféllel egy egyetemi tanár kolléga, arra lettem figyelmes, hogy az előadása rendkívül unalmas, száraz, figyelemgyilkos és még kissé férfisoviniszta is volt.
Tizenkét résztvevőből kilenc ebédszünetben lelépett, ahogy a Covid alatt online tette, élőben is AZONNAL REAGÁLT.
Online nem tűrjük az unalmas dolgokat és mivel évekig nem tűrtük, ezért már valós szokássá vált.
Ez ma már élőben sem fog működni.
Erre is van mindig megoldás. Nem bonyolult. De miért nagyobb rizikófaktor az online?
Három dimenzióból kettőbe
Online meeting, tanóra, tréning vagy konzultáció.
A testbeszéd, az arcmimika, a beszéd és az előadásmódod is reflektorba kerül.
Kijönnek a bakik is.
Még a legprofibbak is gyakran amatőrré válnak, amint képernyőre kerülnek.
Gyakori, hogy zsigeri reakcióval ctrl+c ctrl+v hozzáállással próbáljuk beemelni az offline rutinokat.
Ahogy felvillan a világító pont a laptopod tetején, a jól megkomponált diasorral felvértezve, gyakran diszkomfortos közegben próbálsz Jedi harcosként meccset nyerni az örök mumussal: az unalommal.
Online viszont bátrabbak vagyunk résztvevőként. Azonnal kikapcsoljuk a kamerát, lenémítjuk az előadót.
Szóval mitől leszünk online unalmasak?
Az online előadások unalomfaktorának banális okai
Technikai problémák
Az online órák egyik legnagyobb problémája a technikai problémák! Az emberek nem hallanak (hallasz?), valakinek nem működik a kamerája és csak a profilfotóját látod, rossz az internetkapcsolat.
Mindezek a megszakítások megzavarják egy előadás menetét, ami megkönnyíti a veszteség átélését.
Zavaró tényezők
Online a résztvevők elnémíthatják magukat, vagy kikapcsolhatják kamerájukat, vagy a képük egy kis dobozba kerül. Időnként fel- felugranak értesítések a képernyőn és csupán egy kattintás egy új lap megnyitása a böngészőben.
A közösségi média, az e-mailjeink állandó ellenőrzése itt kevésbé feltűnő, mint offline előadáson előkapni a mobilt és a szék alatt stikában pötyögni.
Ezek erősen korlátozzák az összpontosítás képességét és az elkötelezettség hiánya az, ami unalmassá teszi az órát.
Korlátozott interakció
A hallgatók korlátozott interakciót folytatnak az előadóval vagy akár a társaikkal.
Egy offline előadás esetében a közönség tagjai nevetnek, mosolyognak, bólogatnak, összeráncolják a homlokukat, zavartnak tűnnek, a telefonjukat bámulják, vagy más támpontot adnak a számodra. Ha pozitív a testbeszédük, folytathatod. Ha nem, módosíthatod a stratégiát.
A túl sok képernyőidő a szemünk részére arra is késztethet bennünket, hogy ugyanúgy „zónázzunk”, mint amikor a tévéképernyőt bámuljuk, vagy a Netflixet nézzük a laptopunkon.
Gyakori, hogy pihentetjük a szemünket.
Online jóval izzasztóbb kihívás (szinte lehetetlen) átlátni az emberek testbeszédét, és mivel a non-verbális kommunikáció a kommunikációnk nagy részét képezi, kihívást jelent koncentrálni és a beszélgetéssel egy áramlásba kerülni.
Testbeszéd és beszédtechnika oldaláról nézve a figyelmi görbe kritikus az online térben
Az unalom és a beszéd, az előadásmód, a beszédtempó, a hangszín és nonverbális kommunikáció között jóval szorosabb a kapcsolat, mint jó néhányan azt gondolnák.
Online nem látunk kézmozdulatokat.
Idegen számunkra mások testtartása, olykor az osztott képernyő miatt az arckifejezések is nehezebben olvashatóak, nincsenek nonverbális kapaszkodók.
Ha mindemellett ülünk is, a monoton és gyenge hang gyorsabban kúszik át az unalom frontvonalán mint gondolnánk.
Máris intenzívebben veszítjük el a figyelmet. Az üléstől más lesz a hangunk, máshogy vesszük a levegőt. A hangunknak nem lesz ereje, változatossága. Nincs meg tehát az az energialöket, mint egy színpadot bejárva.
Online inkább állok.
Szakmai kollegináimmal: T.Bieniek Ildikóval és Ruff-Kiss Ágnessel.
Én személy szerint ülve kicsit összehúzom magam, és a testem máris azt hiszi, hogy félek. Az ülésnek is megvan a maga módszertana. Ugyanis leginkább stresszhormont fog a szervezet termelni, mivel ülve megváltozik a légzésünk és az energetikánk.
Elveszítjük a megszokott magabiztosságunk.
Gondolj csak arra, hogy melyik podcast-beszélgetéstől alszol el vezetés közben hazafele?
Ez függ attól is, hogy a beszélgetőpartner mennyire veszi helyesen vagy tudatosan a levegőt a beszéd közben? Mennyire tud érzelmeket is átadni a hangja vagy tud-e élni a nyelv zenei eszközeivel?
Online nem használod a lábad, nem mozogsz úgy, mint egy mikrofonnal a kezedben offline és a szemkontaktus is hiányos.
Mint ahogy a kézgesztusok is, a hangunk, hangszínünk még inkább felértékelődik az online térben, főleg az érzelmi hatáskeltésben.
A túl gyors tempónál elvesztik a fonalat. A túl lassúval altatsz.
A monoton hangszín felnagyul és még hamarabb kerülhetsz a neveddel az unalmas előadás fiókjába.
Online tehát nehezebb is fenntartani a figyelmet.
Milyen eszközökkel kerülheted el az online lámpalázat és az unalmas előadásodat?
- Rákapcsolsz a beszédtechnikára.
Megtanulsz artikulációs gyakorlatokat végezni.
Megtanulod a monotonitást kigáncsolni például beiktatott hatásszünetekkel, nyomatékosítással, tempóváltásokkal. Ezzel tudod hangsúlyozni a mondanivalódat; tagolni a beszédedet.
Ha állandóan monoton hangon beszélsz, unalmassá válsz. A rendkívül unalmas előadók első szokása, hogy állandóan ugyanazon a hangszínen beszélnek.
Talán most gúnyosan azt mondod: „Nem tehetek róla, ahogy beszélek, egyszerűen ilyen vagyok.”
Pedig gyakorlással a régi berögzült szokások is kivédhetőek.
Beszédtechnikánál ne feledd a légzés fontosságát.
A hangod fontos, és a nem verbális kommunikációd is, mindkettőre pozitív hatással lesz, amikor felállsz.
Ilyenkor több energiát juttatsz a hangodba, és jobb, szabadabb testbeszédet fogsz tudni produkálni.
Ezt bárki meg tudja csinálni, elég, ha akár egy magasabb bútorra, akár egy vasalódeszkára helyezed fel a laptopot.
Tehát ami a digitális prezentációkat gyakran áporodottá és álmossá teszi, az a monotónia.
2. Legyél érdekes.
Klisé? Nem az.
Egy érdekes adat, történet, metafora, humor, idézet, kellék mind abban segítenek, hogy érdekes legyen már akár a felütés.
Ősi népi megfigyelés, hogy az előadások kezdésének hatásossága erős korrelációt mutat az egész színvonalával.
Hogyan kezdjünk neki egy klassz és emlékezetes előadásnak? Erről írtam már korábban. (Fontos: A hatásos kezdést mindig a legvégén készítjük el egy előadásra készülésnél, amikor már megvan az üzenet, a szerkezet.)
A saját történetek arra késztetnek, hogy gesztusokkal is kísérjük őket, szemben a száraz adatokkal. A kérdéssel nyitás pedig számos előnnyel rendelkezik. Azonnal aktivizálja, bevonja a hallgatóságot. Jelzi, hogy itt figyelni kell.
Törd meg a jeget.
Tökéletes kiindulópont lehet, ha egy egyenes kérdést teszel fel, amely felmelegíti a közönséget. Ez egy egyszerű módja annak, hogy hallgatókból aktív résztvevőket hozz létre az induláskor.
Sőt, segít ellazulni, mielőtt belevágnál az előadás lényegébe.
Kezdés után is 2-3 percenként olyan eszközöket kell használnod online, amelyek rövid távon nagyon hatásosak.
Ezeket érdemes előre betervezni és megtanulni.
A tervezett humor nem az ördögtől való. Az állandó komolyság unalmat generál.
A tanítás, üzenetátadás, prezentálás lehet szórakoztató és izgalmas!
Néhány percenként beiktatott idézet, metafora, humor képes begyújtani az épp már-már csak pislákoló lángot (ezt sparknak hívjuk).
Ha pullokat használsz (ez hosszabb, félperces sztorik), akkor könnyebben kiránthatod a hallgatóságot az unalomból.
Például felvetsz egy kérdést, vagy véleményt kérsz.
Ez online teljesen jól működik, megkéred a résztvevőket, hogy válaszoljanak egy gyors körkérdésre a chatben.
Arra kell ügyelnünk, hogy az előadásainkban történjen valami, hogy a résztvevők bevonódjanak, különben hamar unalmassá válik. Aktív, nem passzív hallgatókra/nézőkre van szükségünk, tehát nem csak diákra és monológra.
Használj kellékeket. Mi van otthon? Mit készíthetnél el?
A négy legkedveltebb tevékenység a szavazások, a szófelhők, a Kahoot-kvízek és a megbeszélések. A Kahoot kvízek rövid vetélkedővel zárnak, ami szórakoztató, versengő hangulatot ad és jó értelemben erősíti az üzenetedet.
3. Figyelj a technikai háttérországra
Míg offline mások támogatják az előadásod, hangtechnikusok, házigazdák; online te leszel MINDENÉRT a felelős.
A figyelemgyilkos kedvezőtlen fényviszonyokért is.
Kutatások támasztják alá, hogy akinek sötétebb az arca, abban nem bízunk. A tiszta mimika azonban bizalmat gerjeszt. A kezdeti bizalom pedig alapja a figyelemfelkeltésnek. Figyelem nélkül pedig esélyed sincs legyőzni az unalom mumusát.
Tekintélyt veszthetünk a kameraszögek helytelen használatával (fentről vesszük magunkat), vagy nevetségessé tehetjük magunkat (alulról mutatjuk magunkat, „tokával”).
Az ideális az, ha egy ujjnyi tér van a fejed felett a képernyőn. De még látszanak a kézgesztusok és a mimikák.
Képzeld ezt így: egy képet tervezel. A kép, amit az emberek látnak, magadból, a stílusodból, a ruháidból, a hátteredből, a kellékekből, a színekből, a fényből és az árnyékból áll.
EXTRA TIPP:
Célszerű már magát az előadását is „felkonferálni”, milyen szöveget, videót és információt raksz ki az előadásról előtte?
Az pedig mennyire kelti fel az érdeklődést?
A British Journal of Educational Psychology egy tanulmánya egy különleges tényezőt azonosított az unalom kapcsán: a hallgatók saját elvárásait az előadásaik unalmasságával kapcsolatban.
Katy Tam, a Hongkongi Egyetem munkatársa és munkatársai azt tapasztalták, hogy egyfajta önbeteljesítő próféciaként pusztán annak a feltételezése, hogy egy előadás unalmas lesz, az emberek végül tényleg unalmasnak fogják ítélni.
A kutatók azt állítják, hogy talán kevesebb figyelmet fordítunk egy olyan beszédre, amelyről eleve azt gondoljuk, hogy unalmas lesz, és az elkötelezettség hiánya miatt végül jobban unatkozunk.
Az online módszertana megváltozott
Abban a pillanatban, hogy bekapcsolt a kamera és élő adásba kerültél. Érdekelne néhány gyakorlati tipp, módszertani javaslat az unalmas előadásod elkerülése érdekében?
A Térváltók c. könyvem épp erről szól.
Ez az első hazai online tréning, digitális képzési szakkönyv. Tudományos elméleti alapokkal és gyakorlati javaslatokkal, megoldásokkal ment ki az online Armageddonból.
